Írjatok be a fanklubba

Nem szoktam lázasan várakozni (idősebb katonaviseltek kedvéért: vágni a centit) kompakt népautók új generációjának megjelenésére. Simán lehet, hogy húsz év alatt ez az első eset. Nem tehetek róla, valószínűleg átragadt. Nézegettem a kémfotókat, az előzetes fotókat, még Assurt is megpingeltem egyszer a hírrovatnál, hogy mikor jön már az új Octavia, kicsit furcsán is nézett. A gyártás a kombival indult, mert az Octavia ebben is különleges: népszerűbb a kombi, mint a szedán. Mondjuk nem alaptalanul. A legjobb általános, normális autó, általános, normális használatra, elfogadható áron, csak hát a formája az utolsó modellfrissítéssel rettenetes lett.

Most viszont megkapta a 2015-ös Audi A4 orrát, majdnem kompletten. A legnagyobb különbség a lámpa, egyben ez az igazi formai megváltás is. Az utolsó modellfrissítésnél annyira rút lett az Octavia lámpája, hogy a típusjelzés nélkül nem is hittem el, hogy nem egy Rapid. Az a duplára osztott horror nap mint nap megvisel, valahányszor meglátom. Oké, hogy így akarták a hűtőrácshoz érinteni a fényszórót, amit tán a BMW kezdett, de annyira otromba lett a kivitelezés, amiért tizedelés járna a formatervező részlegnek. (Természetesen amennyiben nem szándékos szabotázs történt valami konszernen belüli kannibál-para megakadályozására.)

Tehát lett rendes lámpája, még a hatályos Superbénél is rendesebb, a rövidebb oldalán álló trapéz formának egyik oldalából sem indulnak a nagyvilágba szabotázs-gyanús kitüremkedések. Gondolom a gyalogosvédelmi normák szigorítása is hozta, hogy magasabban megy a géptető, ennek mellékhatásaként lett kicsit alacsonyabb a szélvédő, és bunkerszerűbb az egész autó. Ami belülről általában nyomasztó, de ez egyelőre a külső formaterv-bekezdés, úgyhogy itt még ünnepelem a megoldást. Kicsit kiásabb lett a hűtőrács, amit a KIA tigrisorrnak hív, a Skoda meg feltehetően sehogy.A külső tükrök nagyon tetszenek, de most csekkoltam, azok a kifutó Octavián is nagyon dögösek voltak.

Az oldalnézeten is a bunkeresedés a legfeltűnőbb, a top chop; szép kombi a kifutó Octavia is (leszámítva az ocsmány lámpáit), de ez sokkal elegánsabb lett. Szebbek lettek az oldalsó domborítások, bár ez valószínűleg csak a fekete öves autóbuziknak tűnik fel. Egyrészt az első kerékív felett egy rövid szakaszra eltűnik a fény-árnyék vonal éle, másfelől kijjebb jön oldalt a géptető. Az ajtók alján végre nem törik meg a flow, mint a kifutó Octavia, vagy még inkább a kifutó Superb oldalán - óvatos kis tyúklépésekkel, de a Skoda egyértelműen a flame surfacing/organikus dizájn irányába indult el a kissé túlhordott origami-iskola felől.

A hátulja majdnem akkora megváltás, mint az eleje. Már az oldalnézetben is sokkal dögösebb a vasalódeszkányi felső szpojler, ami gondolom elsősorban áramlást választ le, és csak másodsorban néz ki iszonyú jól. Nem beszélve arról, hogy a szoptatós tengerimalac-mellbimbóra emlékeztető GPS-antenna helyett kapott végre rendes cápauszony-antennát az Octavia, de olyat, amit nagy lelkesedéssel terveztek. Tudom, nem mindenkit érdekel, mi a francot lehet egy ilyenen tervezni, de lehet.

Felsorolhatatlan okos domborítás keletkezett a faron, Eltüntették a rendszám körüli szerelmetes origami-motívumot, a puffasztott Fabia-lámpák helyett pedig lett végre szép, kicsit insigniás/kiás lámpája, ami megint csak az organikus dizájn irányába tett lépés. És persze jóval kisebb a hátsó ablak is, de szerencsére alapáras a tolatóradar, és én ilyenkor azt mondom, tényleg nézzen ki inkább ilyen jól. Plusz hátul nincs már szárnyas nyíl, csak nagy, büszke SKODA felirat, gondolom, a modellfrissítéskor lesz az még nagyobb és még büszkébb is.

Belül nem mondom, hogy jobb lett, mert belül szerintem a kifutó Octavia is nagyon jó, egyszerűen csak régi már az a formavilág. Dolgozni legtöbbet az új kormányon dolgoztak. A világszenzáció nyilván a két küllő, ami az alsó madárfogással vezetni szerető tulajdonosokat repíti az ígéret földjére - optikailag nem mutat sokat, hiszen ha oda nézünk, ott úgyis a nagy sötétség van. A kormányközép köré csináltak egy nagy mélyedést, mint amikor a rendőr megbüntet még valakit késő délután, csak hogy lássák, dolgozott. Meg hogy elférjen az a zongoralakk, amit dicséretes módon száműztek a beltér egyéb pontjairól.

A középső befúvók teljesen logikus módon helyet cseréltek a 10,25 colos képernyővel, a műszerfal virtuális lett, és a szélvédő alatti napcsapdát ügyesen kétszintesítették, igaz, ha rásüt a nap, ez így is brutálisan tud fűteni. Plusz a befúvókról eltűnt a tekerő - most úgy zárjuk el, hogy kicsapjuk oldalra, és kész. Ami sajnos maradt, hogy a középkonzol pont olyan, hogy nyomja azok térdét, akik a Superbben pont kényelmesen elférnek, pedig a Superb beltere nem igazán nagyobb. De nem árt hangsúlyozni az ilyesmit. Ez a térdnyomás úgy 1,85-ös magasságú vezetőknél kezd előjönni, nekem még pont kényelmes. Ja, és lett beépített HUD, meg változtatható színű led-csíkok a kárpitba.

Plusz az ajtók nyitója nem csak úgy bemélyül hirtelen, hanem szépen végighúzódik egy vályú, amiről már nem emlékszem, Porsche- vagy KIA-szabadalom-e. A műszerfalon végighúzódó szövetbetét talán a legrafináltabb megoldás, ami létezhet: egyfelől nagyon prémium, hogy itt lett egy ilyen, másfelől ez a szürke szövet nagyon határozottan üzeni, hogy az autó gazdája közel sem a világ királya, ellenben ha jól dolgozik, tíz év múlva jogosult lehet egy Superbre. Jól néz ki, csak hát szinte bármi más menőbb lenne ott.

A rafinált térdnyomó konzolon kívül a csekély számú ellenséges elem közé sorolom a szórakoztató elektronikát. Nálam már az se normális dolog, hogy a klíma vezérléséhez nézni kell a képernyőt, mert külön menübe költözött. De a menü, az durva, már önmagában. Például a navi a második képernyőn van, tehát lapozni kell egyet hozzá, akkor a térkép nézettel nyílik meg, hanem néhány zöld ponttal, amit úgy hívnak, célpontok. Ha jól értem, testre szabhatom a menüt, de hadd ne tologassak már csempéket, nem vagyok én hidegburkoló: nem nagy titok, milyen dolgok kellenének az első nézetbe. Ritka kacifántos egy menü, állandóan olyanok történnek veled, hogy beesel a menüpontba, a bal alsó sarokban a beállításokat jelző fogaskerék, de a jobb felső sarokban is van egy fogaskerék, ami semmire se jó, csak hogy átállítsd az autó Bluetooth nevét mondjuk Kádár Jánosra.

A telefonnal szépen párosodik, zenét is lejátszik róla, de arra egyszerűen nem gondoltak, hogy nem szeretném a Skodának adni a kontaktlistámat. Megkérdezi az autó, megosztom-e a telefonkönyvem - ezt mondjuk a legtöbb párosodó rendszer megkérdezi, csak a Skodáé nem törődik bele, hogy nem. Pedig hát kösz, haver, Huawei telefonom van, ha érdekel Zimány Linda száma, fordulj a kínai titkosszolgálathoz, engem hagyj békén. Rányomok tehát a NEM-re, attól kezdve percenként küldi a kérést a telefonra - a végtelenségig. Ennek egyik mellékhatása, hogy folyamatosan aktív lesz a telefonod képernyője, másrészt a lányod azt hiszi a végére, hogy a For whom the bell tolls ban nem csak harang van, hanem kakukk is.

Az Octaviát sok minden miatt szerettük, de csodálni a csomagtartója, a 610 liter miatt szoktuk. Hát most ezt vitték fel 640 literre, miközben a tengelytáv maradt, amennyi volt (2686 mm). Borzalmasan nagy, de tényleg, és persze praktikus, egymást érik a simply clever kampók és aljzatok, de a simply clever-atombombát nem is a tanksapka-jégkaparóval, vagy a Superb után itt is elérhető, ajtóba rejtett esernyővel dobja le az Octavia, hanem a gépházban, ahol az ablakmosó betöltőcsövének kupakja tölcsérré alakul. Mondom TÖLCSÉRRÉ ALAKUL! Ha valaki rákezd-az ógás-mógásra, hogy vajon meddig bírja a műanyag, esküszöm, ráhívom a rendőrt.

A 150 ló meglepően sok, bár a motor ugyanaz, ugyanazokkal a paraméterekkel, ami az elődmodellben is volt, bár valami trükk valahol biztos van. Az Octavia kombi 50 kilóval nehezebb lett, de egy tizedet faragtak a gyorsulásából, így lett 8,3 másodperc a 0-100. 1500-as fordulatnál van a 250 newtonméteres nyomatékcsúcs, 5000-nél a teljesítmény-; sokkal dinamikusabban lehet vele autózni, mint vártam. Alacsony fordulaton ügyesen küzd a lefullasztás ellen, aztán meg szépen megy. 8,3 a 0-100-a, örök viszonyszámom, a Wolfsburgi Rém, a Golf II GTI, a trú hot hatch két tizeddel tudott jobbat.

Országúton simán bemér ötliteres fogyasztás alá, városban 7-8, szóval ha valaki sokat megy az országban, nem biztos, hogy egy hibriddel jobban jár. 5,7 a hivatalos kombinált adat, ha nem nyomod ki a szemét, simán megcsinálod. A motor programozása jóvá teszi egy kicsit a szórakoztató elektronika szerencsétlenkedését: ha kettesben lefullasztod, és átváltasz egyesbe, már a kuplung lenyomására szépen, magától újraindítja a motort. A futómű elöl MacPherson, hátul csatolt hosszlengőkaros: 150 lóerőhöz már nem jár független hátsó felfüggesztés, mint a kifutó modellen, de én sírok ilyesmiért utoljára. Száguldozni régi Fiestákkal kell, vagy akár anyám régi vasaló Swiftjével - ezzel is lehet gyorsan menni, jók a fékek, a futóművel sincs baj, akkor se, ha megpakoljuk az autót. De még kézi váltóval is inkább a nyugis szüttyögés esik vele jól, főleg, hogy ilyen bőkezű adatokkal jutalmazza a kíméletes vezetési stílust.

8 millió körül indul az alapmotoros, 1,0 110 LE. Akkor inkább félmillióval drágábban az 1,5 TSI-s szörnyeteg. Már ebben is van ülésfűtés, kulcsnélküliség, tempomat, pár idegesítő vezetéssegéd (sávtartó), esőérzékelős ablaktörlő, ledes fényszórók, parkradar, 8 hangszórós hifi, ami androiddal és ISS-szel, bocs, IOS-szel párosodik, és 17 colos alufelnik, amik helyett én vasat raknék rá, úgyis könnyebb. Brutálisan elszálltak az újautó-árak, de ez 8,3 millióért a 4,2 milliós fapados Ignisek korában továbbra is jó vétel.