Kisautó nagyautós tulajdonságokkal

Honda Jazz Executive e:HEV - 2020.

2020.08.17. 06:03

A Jazznek mindig is az volt az ismérve, hogy apró mérete ellenére rendkívül tágas. Az irányvonalat természetesen az új generáció fejlesztésénél is szem előtt tartották a mérnökök, úgy préselték bele a hibrid hajtásláncot, hogy megmaradt a tengernyi hely. Kérdés, megéri-e megvenni a nagyautót kiváltó kisautót, ha az árából már lehet nagyautót is venni.

Első ránézésre nehéz bármit mondani az új Jazzre. Kell pár perc alapos megfigyelés, hogy meg tudjuk állapítani azt, amit az előző generációnál: se nem szép, se nem ronda, de igazából nincs baj vele. A legtalálóbb jelző talán az aranyos, de ez is relatív, ha egy Honda E mellé állítjuk. Mindenesetre lényegesen letisztultabb lett a forma. Kevésbé szögletes, eltűnt a rengeteg fölösleges domborítás, illetve még tovább csökkent a kamu elemek száma. Ezek a reszelgetések mind hozzátesznek az autóhoz, de valljuk be, inkább a korábbi generációváltásoknál összehozott ballépéseket javították ki, mintsem valódi újdonságot pakoltak bele.

Ez nem jelenti, hogy nincs más újítás a külsőn, hiszen alaposan átrendezték a Jazz orrát, igyekeztek kevésbé durva tekintetet adni neki: más formájú lett a hűtőmaszk, emiatt a krómcsíkok is más útvonalat követnek, és az alapfelszereltségű LED fényszórókat is átrajzolták. Hátul már annyira nem nyúltak bele a tervezők, de itt is észre lehet venni, hogy új lámpák kaptak helyet. A régi, volvós stílusúakat dobták, helyette vízszintes tájolásúakat tettek rá.

A rengeteg külső változás ellenére sem érezteti a negyedik generáció - a City/Fit nevű variációkat ne vegyük ide -, hogy merőben más autó. Az összképet tekintve ugyanazt a stílust képviseli, mint az előző modellek, talán eggyel barátságosabb formában, mert kevésbé erőltették rá a sportos vonalat - legalábbis a nálunk lévő, Executive felszereltségűre. A Jazz valódi erőssége persze nem a külseje, és ezt a korábbi tulajdonosok is jól tudják: a trükk a roppant tágas és sokféleképpen variálható beltérben rejtőzik. Előbbi a zsugorított egyterűeknek nem akkora kunszt, márkától független különböző mértékben, de mind tudják - illetve inkább tudták, mert a műfaj kihalófélben van. Mégis, a Jazz jócskán élen jár térkínálat tekintetében, és ezt pont a sokféleképpen variálható utasterének köszönheti. Sőt, kategóriájában egyáltalán nem lehet olyan autót találni, aminek üléseit, illetve belterét ennyiféleképpen lehetne változtatni - hála a Magic Seat funkciónak.

A Magic Seatnek köszönhetően a hátsó üléseket nem csak le-, hanem felhajtani is lehet - pontosabban az ülésfelületeket. Ezt azért tudja a Jazz, mert az üzemanyagtank az első ülések alatt van, így a hátsó ülések csak szimpla lábakon állnak, amiket könnyen fel lehet hajtani. Ez az, ami miatt különösen nehéz feladat volt a lítium akkumulátort elhelyezni az autóban, hiszen óriási kár lett volna ezt a több éves, egyedülálló funkciót eldobni. Szerencsére a mérnökök megugrották az akadályt, a csomagtér alá tették az aksit, így a varázsülések is megmaradtak, az utastér sem csökkent, egyedül a csomagtartó vesztett a térfogatából.

A hátsó sorban ülők ezt aligha bánják. A Jazz négy méteres hosszához képest meglepően sok hely van hátul, kicsit sem kell izgulni, hogy nem fér el az utasok lába, esetleg fejük lyukat üt a tetőbe. Emiatt hosszabb utakra is bátran lehet vele vállalkozni, még a hátul ülők is komfortosan fogják érezni magukat. Ez az elől ülőkre hatványozottan igaz, hiszen az ülések vázát átalakították, és vastagabb párnázás került rájuk.

Az utastér hasonlóan a külsőhöz letisztultabb lett. Sík, kemény műanyagok borítják, és nekem kicsit mintha egyszerre lenne retró és modern. Előbbi benyomást a kétküllős, világos elemekkel feldobott kormánykerék, és az egérmozi nagyságú műszerfal kelti. Nem mondom, lehet gagyinak is tartani az apró, egyben rengeteg felesleges menüponttal rendelkező műszerfalat, de szerintem nincs akkora baj vele. Akárhogyan gondoljuk, a középső, érintőképernyős panel ennek szöges ellentéte. Átlátható, megújult infotainment rendszer fut rajta, ráadásul a felület kialakításakor a felhasználók panaszait is figyelembe vették, ugyanis eltűntek a nehézkesen kezelhető érintős, tologatós gombok, és dedikált formában kerültek vissza.

Android Auto és Apple Carplay funkciók is vannak már az autóban, ráadásul utóbbi vezeték nélkül is működik - már ha működik. Tízből nyolcszor simán össze tudtam barátkoztatni a telefonomat a rendszerrel, de a másik két alkalom őrjítően hosszú perceket vett igénybe, és nem érte meg kivárni. Ennél egyszerűbb alternatíva a kábeles megoldás, pedig a bluetooth-os elsőre jóval kényelmesebbnek tűnt. Talán ezt rá lehet fogni arra, hogy újdonság, de ha már beletették, működhetne mindig, mert így értelmét veszti.

De mindent egybevéve ez volt a legnagyobb baj az autóval, pedig azért sokkal fontosabb, nagyobb kihívást jelentő módosítást is eszközöltek a Jazzen: e:HEV néven futó hibrid hajtásláncot pakoltak bele. Mi több, már csak hibrid verzióban lehet kapni a negyedik generációt, és ennek nyomós oka van: a Honda 2022-ig hat részben-, vagy teljesen elektromos autót akar piacra dobni. Ennek az elektrifikáló hadjáratnak az első lépcsője volt a Honda E, a második most a Jazz, a maradék négy még várat magára.

Korábban is volt már hibrid Jazz, de most alaposan megreformálták. A legfontosabb különbség, hogy a régi verziókkal ellentétben a mostaniba egy helyett két villanymotort tettek, melyek közül az egyik generátorként üzemel, a másik a hajtásban vállal szerepet. Hozzájuk kapcsolódik a már korábban is említett, csomagtér alatt lapuló lítium akkumulátor, illetve az Atkinson-ciklusú 1,5 literes benzinmotor. A hajtás szerkezete egyébként teljesen olyan, mint a CR-V-ben, csak kicsinyített változatban.

A rendszer összteljesítménye 109 lóerő, 253 Nm a nyomaték. Ez bőven elég a Jazznek, ráadásul a villanymotorok miatt az elindulások kellően dinamikusak és sportosak. De nem ez a fő erénye a részben elektromos hajtásnak, hanem hogy nagyon sokat segít a fogyasztásban. A WLTP érték 4,6 literes átlagot ír százon az Executive kivitelnél, meglepő módon ez nem tér el nagyon a valóságtól: nálam 4,9 litert mutatott az autó, ami elképesztően jó. Pedig voltam vele pályán, országúton, városban - szóval mindenhol. Az alacsony fogyasztásból kifolyólag elég nagy távot is be lehet autózni két tankolás között, a Honda oldalán 870 kilométerrel hencegnek, ez a valóságban inkább 720, de azért így sem rossz.

Ezeket a számokat mi nem nagyon tudjuk befolyásolni - maximum vezetési stílusunkkal, és az ECON gombbal - ugyanis a rendszer magától kapcsolgat a tisztán benzines, hibrid, és tisztán elektromos üzemmódók között. Egyáltalán nem baj, hogy nincsen ráhatásunk, mert igazából tökéletesen működik, ráadásul a legtöbbször hang nélkül, vagy minimális zajjal suhanunk. Ez alól az intenzív, csak benzinmotorról történő gyorsítások képeznek kivételt, ilyenkor borzasztó hangot hallat az autó, mintha valaki bekapcsolná a géptető alatti  botmixert. Ez valószínűleg az új, csökkentett helyigényű, fix áttételű fokozatmentes eCVT váltónak köszönhető, ami nem mellesleg nagyon finoman működik. Csak hát a zaj - fájdalmas.

Mondanám, hogy a vezetéssegítő rendszerek még inkább megkönnyítik a tulajdonosok dolgát, de ez nem feltétlenül igaz. A távolságtartó tempomat pazarul működik, ellentétben a sávtartóval, azt én gyorsan kikapcsolnám. Nem éri meg kísérletezni vele, nekem is okozott pár kellemetlen meglepetést, kezdve azzal, hogy egyszer átkormányzott a szembe sávba. De amint kikapcsoltuk, sok mindenen már nem kell gondolkodni.

Összeségében nagyon jó munkát végeztek a Jazzel. Megtartották a kis alapterületű, de tágas és jól váriálható jellegét, a hibrid hajtáslánc beépítésének köszönhetően sokkal kevesebbet fogyaszt. Az egyetlen probléma, hogy egészen meghökkentő áron kínálják már az alapmodellt is: 7,2 millió forinttól indul. És ez csak a fapados verzió, a csúcsmodell kéttónusú fényezéssel 9 millióról startol. Az árfolyamváltozásnak hála mindegyik verzió ára emelkedett pár százezer forintot, de akárhogy is nézzük, ez baromi sok. Ezért a pénzért már egészen más kategóriában lévő autókat is lehet venni, amik gyorsan feledtetik a Jazz variálhatóságát, és sokszínűségét. Persze ha Jazz-fanatikusok vagyunk, és nem sajnáljuk a pénzt, főnyeremény az új modell. Csak erősen kétlem, hogy sokan tartoznának ebbe a kategóriába.

Totalcar értékelés - Honda Executive - 2020

Olyan, mintha kicsit mindent bele akartak volna rakni az új Jazzbe. Bele is raktak, egy-két apróságon kívül nagyon jól sikerült a generációváltás. Csak hát az ára... Talán, ha ugyanolyan jól tartja magát, mint az előző modellek, akkor megéri - vagy akkor sem.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.