Bármit is gondolsz az autóról a nyitókép meg a neve alapján, igazad van. Csodálatos lesz krúzolni a csajoddal/pasiddal? Hát persze. Itt lenne az ideje kongatni a vészharangokat, mert egy kompakt kabrió SUV eljövetele jelzi, hogy megérett az emberiség a pusztulásra? Valóban. A kettő pedig nem zárja ki egymást, Szodoma és Gomorra lakossága is elég jól érezte magát, mielőtt.
Egy elsőkerekes, kétajtós SUV kabrió mellett tényleg nehéz észérveket felhozni, de a mihasznaság rubiconját nem most léptük át. Hogy pontosan mikor, meg nem mondom, lehet, hogy a Suzuki X90-nel, lehet, hogy mással, de a Nissan Murano Cross Cabriolet-val és a Range Rover Evoque Convertible-lel már biztosan rég magunk mögött hagytuk. Ha a VW-nél igazán komolyan gondolták volna a klasszikus, autóformájú autók eltűnésén siránkozók kiborítását, megcsinálják minimum hibridben, de inkább tisztán villannyal is. A praktikuma érdemben nem csorbulna. A legfőbb feladata úgyis az, hogy jelezze, a tulajdonos az életének szerencsés szakaszában jár, belefér egy felesleges autó.
Amikor a T-Roc megjelent, azzal próbálták eladni, hogy nesztek, itt egy fiatalos autó, ami egyszerre praktikus és vagány. Azzal, hogy lecsapták róla a tetőt, és befalaztak két ajtót, a praktikum teljesen odalett, de legalább felbukkant a vagányság. A kevesebb ajtó mindenképpen jót tesz optikailag, a farával amúgy sem volt baj, és a kis spoiler külön jól is áll neki, főleg zárt tetőnél teszi rendbe a hátsó nézetet. Az orrát sem kellett feltalálni, adott volt minden - a legerősebb részlet a nappali menetfény, amely egyben index is. Szinte érzem, ahogy a tervezőt a megrajzolás után elárasztotta a hú, ezt de odaraktam érzés. Az arányai is jók, nehéz bárhol belekötni, látszik, hogy a VW-nél van annyi szűrő a rendszerben, hogy szerencsétlen, Quasimodo jellegű, szánalomkeltő borzalmak egyszerűen nem juthatnak el a gyártásig.
A helykínálat szűkös, de mit vártunk, egy kompakt SUV amúgy sem bálterem, és az extra merevítésekkel, plusz a lenyitott tető számára elkülönített hellyel persze, hogy kisebb lesz. Különösen a hátsó ülés nyomorúságos, oda csak gyerekeket ültessünk, abból is csak azt, aki bírja a bezártságot. A beltér ugyanis szürke-fekete, a magasan futó övvonal miatt pedig ki sem látni hátulról - így adja ki a forma és a törésteszt, cserébe van némi várbörtön-hangulat, míg ki nem nyílik a tető.
Kabriónak viszont remek, a szélvédő kerete nem lóg a fej fölé, így nem olyan, mintha csak egy tolótető lenne felül, a mutatványhoz 17-18 másodperc kell, és kb. 20 km/h-s tempóig menet közben is elvégzi. Egy másik gombbal egyszerre elsüllyesztjük az összes ablakot, hogy tökéletes legyen az élmény. A jelenséget alaposan megvizsgálva arra jutottam, hogy nem kell egyetlen irigységből megvetett csoporthoz sem tartozni (kitartott aranyásók, drogfüggő aranyifjak, stb...), hogy az ember szeressen lenyitott tetővel csorogni a nyári naplementében.
A tető lenyitása egyébként különösen ajánlott, nem csak mert ezért az opcióért fizettünk kétmilliós felárat, hanem mert zárt állapotában egyszerűen zörög. Bal felülről érkezett a zaj minden úthibán, de csak onnan, ezért különösen feltűnő volt. Akár bóknak is ki lehetne hozni, hogy ennyire rázós futóművel micsoda teljesítmény, hogy csak a tető zörög. Úgy látszik, ez a kis SUV-ok átka, keményre kell hangolni, hogy a magas építéssel se legyen ijesztő a dőlése, a 18-as kerekek pedig csak rontanak a helyzeten. A vesztes a vevő, aki azt hiszi, a kátyús városban milyen jó lesz egy ilyen terepjárószerűség, aztán kap egy rázós futóművet zörgő tetővel.
Lenyitva viszont legalább nem vesz el további helyet a csomagtartóból, mely nem csak hogy kicsi (280 liter, 165-tel kevesebb, mint a sima T-Roc-nak), de legalább rosszul is pakolható: magas, szűk nyíláson kell betömni a motyót. Nem mondom, hogy élhetetlen, de nem árt kibékülni a házhozszállítás intézményével. Az alap T-Roc praktikussága tehát nem csak a két ajtóval vérzett ki, hanem a raktérrel is. A józan ész viszont nem ment el örökre kirándulni, vannak jó apróságok, ilyen például a csomagtérből dönthető hátsó ülés, ha egyszer valami lapos és hosszúkás tárgyat vinnél haza.
A beltérről hosszan értekezni még a csomagtartónál is nagyobb feladat, egyrészt itt van a képen, hogy milyen: mint az összes többi Volkswagenben. Le lehetne tudni annyival, hogy konzervatív, de engem pont, hogy meglepett - azt hittem, hogy ezt a fekete belteret az antracit betétekkel és króm keretekkel már meghaladta a tudomány, ahogyan a kemény műszerfalborításokat is. A tízmillió alatti ársávban még el lehet sütni elegánsnak és visszafogottnak, mint a Hyundai Kona vagány piros-feketéjének ellentettjét, de 10 millió felett már olcsónak hat, ugyanúgy, mint a hatalmas csattanással felcsapódó napellenző.
A T-Roc Cabriolet másfél tonna - vagyis meglepően kevés, érzésre simán rámondtam volna az 1,8-at is, viszont az 1,5-ös TSI motor 150 lóereje tökéletesen passzol hozzá. Az 1.0 a 115 lóerejével már pusztulat lenne, míg a 2.0 TSI 190 lova túlzás. Ez persze szigorúan elméleti kérdés, ugyanis nálunk kizárólag egyötössel kapható, fronthajtással, az egyetlen opció, hogy kézi- vagy automata váltóval kérjük. Természetesen a DSG a helyes válasz - tudja a kötelezőt, sőt, jóval többet is. Szakmai alázatból kipróbáltam a sport- és a manuális módot is, darabra megvannak, és a kézi mód jól jöhet egy alpesi hágóról lefelé, hogy ne süsd üvegesre a féket, de a hiányukra sem törne ki lázadás. A fogyasztástól sem lehet csodát várni, start-stoppal elvan nyolc literrel vegyesben.
A tetős T-Roc-ról Lendvai kolléga két éve nagyon precízen azt írta, hogy a 6,1 milliós áráról nem lehet egyértelműen megmondani, hogy sok vagy kevés. Utólag tudjuk, hogy kevés volt, mert idén a T-Roc már 8,2-ről indul, a Cabriolet pedig 10-ről, 10,5 millió DSG-vel Style felszereltséggel. Ebben benne van minden érdemben fontos motyó, és egy mutatós 18-as felnivel is megáll 12 millió alatt. Pillanatnyilag nincs a piacon másik kompakt SUV kabrió, de legyünk őszinték, közvetlen konkurens nélkül is képesek vagyunk eldönteni, sok-e érte 12 guriga.
