Mercedes-Benz A180 – 2020.

A Mercedes A osztály két évvel a premier után teljes: ötajtós, egyterű, kupé és shooting brake, illetve kisebb és nagyobb SUV is készül belőle. Többet vezettem, mindegyiket alapvetően jónak éreztem, úgyhogy amikor multinál melózó testvérem kérdezte, szabad-e ilyenre váltania a céges kocsi cseréjekor, biztattam, hogy csak nyugodtan. Gyerekkel és kutyával négyesben kényelmesen el fognak férni, az 1,33 literes turbó jó kis motornak tűnik, és szeretni fogják az MBUX-et. Aztán hívott, hogy itt a gép, nézzem meg, és bumm, ott állt ez a limuzin a ház előtt. Én meg csak kamilláztam tátott szájjal: ilyet nem csak Kínában árulnak?

Kiderült, hogy a nyújtott tengelytávú változat (Z 177) tényleg csak a távol-keleti nagy testvér piacán létezik, ám normál tengelytávval az A osztály (W 177) majdnem minden változata kapható négy ajtóval is (V 177). Csak a leggyengébb A 160 és a legerősebb A 45 S AMG motorhoz kötelező csapott hátat választani. A csinos szedán-popsi felára 132 000 forint, éppen 50 literrel nagyobb a csomagtartó (405 liter), ami igazából kis különbség ahhoz képest, hogy 13 centivel hosszabb, mint az ötajtós, és ezt mind a hátsó tengely mögé toldották.

E modell léte azért különös, mert a CLA négyajtós kupé, neked és nekem tehát lehetne akár az A osztály limuzin változata. Sőt, szélesebb és jelentősen hosszabb, így a csomagtartója már 460 liter, ami ebben a kategórián bőséges. Viszont a kupés tetővonal miatt kisebb az utastér, és több mint egymillióval drágább azonos motorral. Hogy most akkor a CLA a drága szedán, vagy az A limuzin az olcsó kupé, az innentől belemagyarázás kérdése, maradjunk annyiban, hogy ez a rövidebb négyajtós karosszéria is csinos lett. Sokkal mutatósabb, mint bárki várná tőle, a csomagtérfedél peremébe vasalt kacsaszárny például egészen egyszerűen menő.

Ha ez rendes tesztautó lenne az importőrtől, minden jóval felszerelve, itt nagyjából ki is merülnének az újdonságok a korábban már megírtakhoz képest. Ám míg azok mind erős motorral és duplakuplungos automatával érkeztek, ez itt egy A 180, százharminchat lóerővel és hatfokozatú kézi váltóval, sőt a hátsó futómű is egyszerűbb, csatolt lengőkaros. Minderre kívülről csak a ballonos gumik utalnak, a 16”-os alap felniken, a kocsi amúgy pont olyan elegáns. Sőt, nekem ebben az aranyos színben még jobban is tetszik, jellemző azonban az átlagvevők elvárásaira, hogy a mimikri érdekében ezt is ezüstnek, egész pontosan Mojave-ezüstnek hívják.

Jó rég volt, hogy utoljára manuális Mercit vezettem, hogy úgy mondjam, nem erről híresek, de ez a váltó majdnem tökéletes. Az egyetlen hibája, hogy hosszú úton jár a kar, bár polgári autónak talán még ezt sem lehet felróni, amúgy remek kapcsolási érzetet ad és pontos. A kormánnyal ugyanaz a helyzet, mint a többi A osztályban: meglepően direkt, szinte már sportosan keveset kell tekerni, közben az autó nagyon fordulékony. Az átlagnál egyértelműen könnyebb a kis Mercivel manőverezni, ezen a hosszabb test és a manuális váltó sem ront, pláne hogy a hátramenet jól lehatárolt. Szintén kellemes a Renault-Nissan-Mercedes közös fejlesztésű 1,33 literes turbómotor, melyet a németek maguknak gyártanak Türingiában. A limuzin 1,4 tonna velem a volánnál, mégis olyan lelkesen szalad vele a négyhengeres, hogy hirtelen nem is értem, minek ennél több lóerő.

Az igazi döbbenet, hogy a futómű semmivel sem tűnik rosszabbnak, mint a multilink változat. Alánéztem, ott a csatolt lengőkar hátul, ennek ellenére úgy tud komfortos lenni, hogy kanyarban sem vérzik el. A csillapítása viszonylag puha, tehát nem eltünteti, hanem kirugózza az úthibákat, de valami varázslat segítségével elérték, hogy nincs béna dülöngélés oldalirányban. Arra kell csak figyelni, hogy a kocsi orra nagyon könnyen leér, tehát komolyabb lengéseknél, mondjuk túl gyorsan vett fekvőrendőr esetén simán odaveri az alsó műanyagokat, és a magas járdaszegélyekhez is hozzáérhet.

A sok kellemes részletből kifejezetten szerethető vezetési élmény áll össze. Hiába visszafogott polgári változat az A 180, amikor a Börzsöny egy keskeny erdei útján szaladtam fel Kóspallagra, csak úgy pumpált az adrenalin, és tökéletesen szórakoztam. Arrafelé visszafordító kevés van, hirtelen előugró gödör annál több, tehát nagy fékezések helyett sok kisebb kormánymozdulattal kellett átfűzni a kocsit, és remekül viselkedett. Kanyarról kanyarra kitartott a lendület, igyekeztem provokálni is, de semleges maradt végig. Nincs szó róla, hogy sportkocsi lenne, de a legtöbb kompakt bénább, vagy legalábbis lehangolóbb hasonló helyzetben, többek között a BMW 118i is.

Régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy a Merci és a BMW helyet cserélt, mert most a csillagos kocsikban érzem azt a motorerőtől független, vezetőbarát, huligánkodást jól tűrő vonalat, ami régen a müncheni típusok sajátja volt. Például ha lehúzom az amúgy csendes A 180 ablakát, hallani, ahogy fúj a turbó, majd prüszköl gázelvételre, szinte már ralipályára képzelem magam az aláfestéstől.

A fiatalos életérzést erősíti az MBUX, azaz a Mercedes nagy képernyős felhasználói felülete is, mert kifejezetten harsány, színes kavalkád, de okos, és annyiféleképp kényszeríthető engedelmességre, hogy nem veszek el a kismillió lehetőség között. Bezzeg a BMW kifejezetten konzervatív interfészt ad az 1-ben, ami ugyan szintén ügyes, de radikálisan más ízlésnek szól a kettő.

A limuzin nagy előnye a CLA-hoz képest, hogy hátul ugyanolyan kényelmes, mint az ötajtós. Sőt, bennem motoszkál a gyanú, hogy a felnőttnek is komfortos méretű hátsó padot esetleg picit hátrébb építették ebbe, mint abba. A lábhely talán még bőségesebb, és a csomagtartó viszonylag csekély gyarapodását magyarázná, ha így lenne, a gyári adatok közt azonban nem találtam nyomát. Maradjunk hát annyiban, hogy hibátlan négyszemélyes az utastér, két gyerekig családi autónak simán beválik, és barátokkal utazni is tökéletes. Elöl olyan, mint bármelyik A, amivel annyi baj azért van, hogy az alap ülés sajnos itt sem igazán jó, nem találom benne a helyem, és a kárpit továbbra is izzasztó.

Az 1,33 literes turbó gyorsan jó hírnevet szerzett alacsony fogyasztásával, testvéremék 6 liter alatt eljárnak vele. Igaz, nagyon kedvezőek a körülmények, de sok városi dugóval, vagy rendszeres hegyi hajtással sem lesz eget verő a szomj. A legszebb azonban, hogy ez a kocsi a kevéske beikszelt extrával, listaáron megállt 11 millió forint alatt. Ami olyan, mintha sok lenne, közben viszont egy jobb Corolla, Mazda 3 vagy Golf simán kerül ennyibe. Persze az A-osztály igazi Mercedes abban az értelemben, hogy innen még bőven lehet rá költeni, de azért szimpatikus ez az A 180, mert egy pillanatig sem éreztem, hogy bármi hiányozna belőle.

Talán egyedül a bőrkárpit tudna érezhetően javítani rajta, minden más felesleges csicsa, és ez olyan erény, amit nem vártam volna a Mercedes limuzinok belépő szintjétől. Meg úgy általában az aktuális A osztály ezzel az autóval nekem újra azt bizonyítja, hogy három generáció és ki tudja hány millió eladott példány után az aktuális szériában már végre nem csak a jelvény a jó, hanem az autó is, amire ragasztják.