Teszt: Kia Ceed SW 1.6 GDi Plug-in Hybrid - 2020.

A Kia kompaktja sosem szakította át a sztratoszférát a különlegességével, viszont egyértelműen olyan modellről van szó, ami tényleg felhelyezte Európában is a térképre a márkát. A Ceed a harmadik generációra már simán megengedheti magának a nagypályázást, vagyis hogy látszólag alig változtatnak az autón – ilyet korábban csak a Volkswagen mert a Golffal.

Formára ugyanis alig van különbség az előző Ceedhez képest, pedig az első generáció után nagy volt az ugrás: lendületes vonalak, Bangle 5-ös BMW-szemek és legalább ugyanekkora volt a fejlődés belül is. A mostani Ceed formája kevésbé meghökkentő, de nekem továbbra is tetszenek a Kiák, mert az egyes típusok elég jól megkülönböztethetők, mégis látni rajtuk az egységes márkaarculatot. Térdre borultam a ProCeed előtt, amikor a gyártás beindításánál először láttam, de most, hogy egy sima kombi (SW) volt nálam egy hétig, azt kell hogy mondjam, már ez is elég jól néz ki. Meglepő, hogy ennyire kellemes arányú kombi mellett be mertek vállalni még egy hasonló karosszériaváltozatot, de állítólag mi, újságírók akartuk így.

A nagypályázás könnyen csapódhatna le könnyelműségként, ha a konkurencia közben brutálisan összeszedi magát, de a Kia odafigyelt arra is, hogy a megfelelő pontokon fejlessze a Ceedet. A tengelytáv változatlan, ennek ellenére tök új a platform, a gyártó állítása szerint 50%-kal több nagy szilárdságú acélt használtak a karosszériánál, mint a második generáció esetében. A négycsillagos törésteszt alapján felmerülhetnének bennünk kétségek, de egyrészt az EuroNCAP az olcsó alapváltozat miatt húzta le a Ceedet, másrészt a Kia szavahihetőségét pont ez a plug-in hibrid változat jelzi.

Ugyanis bármilyen platformba nem lehet bepakolni az akkumulátorokat. A Ceednél a cellák a hátsó ülések alá kerültek, így a csomagtér sem lett kisebb a normál változatokéhoz képest (437 liter). A trükk az üzemanyagtanknál van: 50-ről 37 literesre csökkent, vagyis az abszolút összhatótávja egy ilyen autónak biztos, hogy kevesebb lesz.

Autóipari szinten már látszik, hogy az észrevétlenül villanyosított vonal lesz a nyerő a vásárlók számára, és a Ceed is ezt az irányt követi. Hátul kapott egy Eco plug-in feliratot és ennyi. Furcsa belegondolni, hogy pár éve a gyártók még a fogyasztásra optimalizált dízeleikkel pont ugyanígy jaszkariztak (Bluemotion, Greenline és egyéb modellek).

Beülve is inkább evolúciót érzek, mint forradalmi megújulást, de ez így is eléggé rendben van. Az anyagminőség egy leheletnyivel jobb a második generációnál, vagyis továbbra sem prémium, de simán a kategória legjobbjai közé sorolnám. Alapvetően ez nem az a belső, ami érzelmeket vált ki, mégis folyton az volt a benyomásom amikor a Ceedben ültem, hogy a tervezők elképesztően jó arányérzékkel válogatták meg az anyagokat. Van egy kis króm és ezüst betét, ahol kell, de sehol sem estek túlzásba. Mondjuk beszálláskor a Windows XP indításhangját eszembe juttató dallamot én már ugyanúgy elengedném, mint anno a szent kvarcórával tették.

Nagyon jó hír, hogy nem tuszkoltak feleslegesen mindent az egészen nagy érintőképernyőre, így a hőmérséklettel, biztonsággal és vezetést támogató elektronikával kapcsolatos dolgokat továbbra is fizikai gombokkal és tekerőkkel működtetjük. Jó egyébként az infotainment is, mert nem idegesítő a kezelése, gyorsan párosodik a telefonnal, viszont furcsának találtam, hogy az Android Auto nem használja ki teljes szélességben a képernyőt, és még érthetetlenebb, hogy az igen méretes üres helyet miért azzal töltötték ki, hogy kiírja, milyen telefont dugtunk rá az autóra. Mondjuk erős a gyanúm, hogy ez nem a Kia hibája, hanem a Google-é.

A térérzetre még úgy sem panaszkodtam, hogy egyértelműen érezni, ez a kategória egyik legalacsonyabb autója. Ennek megfelelően viszonylag közel mélyen is ülünk, de minden irányban kényelmesnek éreztem a Ceedet, és hátul is bőséges a fej- és a lábtér is. Sokszor elmondtam már, de ennél nagyobb autót négy főnek teljesen feleslegesnek tartok.

Első útra pont egy harmadrészt város kétharmadrészt autóút kombót csináltam tisztán villany módban. A teletöltött autó 53 kilométernyi hatótávot írt ki, végül 45 kilométer után merült le az akkumulátor. Azt nézve, hogy városból indultam, és hogy az M2-esen 110-zel menve végig 80-90%-os teljesítményen ment a 80 lóerős villanymotor, szerintem elég tisztességesen becsült a számítógép. Tölteni Type 2-es csatlakozóval lehet a köztéri állomásokról, de nagy csodára nem érdemes számítani. Hiába csak 8,9 kWh-s az akkucsomag, maximum 3,3 kW-tal tud tölteni az autó (csak 1 fázison), DC töltést nem tud a plug-in Ceed. Így több mint két óra kell neki nulláról a 100%-ra töltéshez.

Egyébként egészen jól el lehet suhangatni ezzel a gyengécske villanymotorral is, de kell hozzá azért önmérséklet. Főleg, hogy közel padlógáznál még EV módban is beindul a benzinmotor, aminek elég csúnya, felbőgő hangja van. A bégetés ellenére nem CVT a váltó, hanem egy hatsebességes duplakuplungos, ami ráadásul a villanymotornál is kapcsolgat (három fokozata van). Ez elsőre furcsa lehet annak, aki sima villanyautókhoz szokott. Tetszett az is, hogy a villanyautóknál kötelező szellemhangot nem engedték be az utastérbe, a Ceed csak suhan csendesen, ahogy azt egy villanyautótól elvárjuk.

Normál hibrid üzemmódban nálam átlagban 6 liter alatti fogyasztásokat csinált a Ceed. Érdekes volt nézni, hogy feltöltött akksikkal városon belül nagyon ráment arra, hogy amikor csak lehet, villannyal menjen, de pályán már nem is nagyon erőltette a dolgot. Ennek ellenére az elsővel megegyező, szűk 60 kilométeres táv végére azért majdnem kifogyott az akksi. Van valami power mód is, de annyira kelletlen hangja van fordulaton az 1,6-os szívó, de közvetlen befecskendezéses motornak, hogy semmi kedvem nem volt nyomni neki. A rendszerteljesítmény egyébként 141 lóerő, viszont az autó 1,6 tonna, szóval tök átlagos a menetdinamika (10,8 mp a 0-100 km/h). Feleslegesebbnek még egy autóban sem éreztem a kormány mögötti flepniket, ugyanis a plug-in Ceedben nincs fordulatszámmérő, a helyén egy teljesítménymutató van.

Nem teljesen értem a Hyundai-Kia ideológiai elosztását, ugyanis a többiek tesztjeit olvasva a Ceed-i30 párosból egyértelműen a Hyundai a kényelmesebb autó, mégis abból készül sportváltozat és Michelisz is azzal vereti. Nekem a második generációs Ceedben pont a kényelmes rugózás az, ami nagyon tetszett, ehhez képest a plug-in tesztautót sem mondanám kényelmetlennek, de a nagyobb kátyúkon kicsit olyan érzésem volt, mintha beremegett volna a karosszéria. Néha valami minimális zörgés is jött a műszerfal felől, pedig a 17-es kerekeket nem mondanám olyan hű, de nagynak. A mai mezőnyben inkább a kevésbé szervózottak közé tartozó, jól súlyozott kormánnyal párosítva viszont tök jó vezetni a Ceedet, kicsit a K Astra jutott eszembe róla. A nagy akkucsomag nélkül és egy erős motorral tök jó kis élményautó lenne belőle.

A fentiek egyébként még nem is olyan súlyos dolgok, ezektől még simán kedvelném a Ceedet, de azért volt benne pár furcsaság. Beüléskor például tökre zavaró, hogy néhány másodpercnek el kell telnie rendszerellenőrzés címén, mire indulhatunk. Kicsit fura a fék is, sokszor volt olyan érzésem, hogy a szokott láberővel már nem csak visszatöltenie kellene az autónak. Ebből néha elég kellemetlen bebólintásokat csináltam, a hét végére inkább nem is fékeztem rövideket, úgy azért kiszámítható volt a dolog. Különösen autópályán bosszantó a dolog, amikor a tempomatba belefékeznék. Ugyanígy a sávtartótól sem voltam elájulva: pingpongozik a sávok között és egy nem száz százalékos vidéki, kanyargós úton folyamatos sípolgatásokba kezd. A ráfutásgátló legalább nem szívbajos, felesleges helyzetekben nem hozza rá az emberre a frászt.

A Kia Ceed SW Plug-in Hybrid 10,3 millió forintba kerül, ezért full-LED fényszórókat, Android Autós, de a tesztautóénál kisebb, 8 colos infotainmentet kapunk, és ha kérjünk ingyen félig műbőrbe varrják az üléseket is. Ebből a felsorolásból csak az fáj, hogy az ülésfűtéshez már a félmillióval drágább Gold csomagot kell kérni, ami egy félig villanyautónál eléggé alap dolog kellene, hogy legyen - főleg ebben az árkategóriában. 

Ettől függetlenül a Kia biztos, hogy elég népszerű lesz ebben a szűk szegmensben egy darabig, főleg, hogy elég szűkös a konkurencia. A VW-konszernnél a Golf Variant GTE és az Octavia RS iV jöhet szóba, de mindkettő jóval erősebb a Kiánál, és valószínűleg drágábbak is lesznek (bár ezt még nem tudjuk, mert nincsen magyar áruk). Egyedül a Renault Mégane E-Tech lehet erős kihívó, ráadásul ott 160 lóerős a benzinmotor, habár az ár ennél a modellnél is kb félmillióval magasabb, mint a Ceednél.