Teszt: Volkswagen Arteon TDI DSG 2020

A Volkswagen 2016-ban kivezette a hübrisz megtestesülését, az addigra már 14 éve árusított Phaetont, és nem sokkal később a kicsit kevésbé ambiciózus, de ugyanazon tőről eredő CC pályája is véget ért. Előbbi hamisítatlan felső polcos luxusautó volt, utóbbi pedig a Passat négyajtós, négyüléses kupéváltozata, sportosabbra hangolt futóművel – de addigra mindkettőről kiderült, hogy nem állnak meg a piacon. Simán eltüntetni őket azonban a vereség beismerése lett volna, úgyhogy a VW inkább elkészítette a kettő közös utódját, az Arteont.

Bár Kínában megtartotta a CC nevet – és ott mellesleg sokkal sikeresebb is, mint Európában, vagy Amerikában – a 2017-es Arteon már több, mint a Passat kupésított változata. Nem csak arról van szó, hogy ötajtós és ötüléses, de ráadásul öt centivel nagyobb tengelytávon hosszabb és szélesebb is, mint akár a szedán, akár a kombi. Mindez praktikumra is utalhatna, ám a tetőív maradt alacsony és kupésan lecsapott, így lett az Arteon alakja mégis inkább elegáns, sőt: mutatós.

Élőben nézegetve azonban nem csak szép, de feltűnően nagy is – azt gondoltam, az Arteon a legnagyobb autó, amit a Volkswagen MQB építőkészletére húztak fel. Aztán kiderült, hogy nem, de azért dobogós! A Superb rövidebb és keskenyebb valamivel, sőt a Seat Tarraco – Škoda Kodaq páros meg jelentősen rövidebb, még ha kicsit szélesebb is a terepjáróságból eredő magasságelőnyhöz. Ám hiába utasítja ezeket maga mögé, Amerikában ott az egyértelműen nagyobb VW Atlas, és még azt is alaposan lenyomja a kínai piacon árult VW Viloran egyterű, 5,4 méteres hosszával. Mindez csak azért érdekes, mert az MQB a kompakt keresztmotoros építőkészlet, és épp a motor meg az első tengely helyzete fix benne, magyarán az Arteon meglehetős testének úttartását a Golf számára ideális alapokon kell megoldani.

Hogy ez miként sikerült? Az Arteon kényelmesen rugózik ugyan, simán feldolgozza a magyar úthibákat is, de ehhez amolyan bálnamozgás társul. Sportosságnak nyoma sincs, sőt, még az úttartása is elmarad kicsit a Passattól, vagy pláne a kifejezetten ügyesen kanyarodó Golftól. Olyan ez, mint amikor még azt hitték az úgynevezett tömeggyártók, hogy építhetnek nagy autót a meglévő műszaki megoldásaikból, és azzal versenyre kelhetnek a Mercedesszel, a BMW-vel, de legalább az Audival. Renault Safrane és Vel Satis, Opel Senator és Signum, Ford Scorpio – csak pár 1990 utáni példa, egytől egyik bukás. A Volkswagennél figyeltek, értették a leckét, úgyhogy a Phaeton nem így készült, hanem őrült pazarlással. Az sokak szerint tényleg egyenrangú is lett kortársaival, ám ha ebből az Arteonból átül valaki mondjuk az Audi A5 Sportback-be, pár kanyar után megérti majd a különbséget. És akkor a szintén tömeggyártótól érkező, de sokkal komolyabb műszaki alapokra felhúzott Kia Stingert még elő se vettük. 

Van azonban előnye is ennek az architektúrának. A kompakt kocsikra méretezett, helytakarékos megoldások és a nagy alapterület együtteséből ugyanis az jön ki, hogy az Arteon belseje óriási. A csomagtér 563 liter, és mivel nagy ötödik ajtón át pakolhatunk, ezt ki is lehet használni. És mindez nem megy az utasok rovására, a hátsó sorban akkora a tér, hogy sofőrös hintónak is elmenne, négy emberrel a fedélzeten elképesztő terpeszkedést lehet bemutatni. Szinte vicces, mennyire tágas hosszában és széltében az utastér, a vezető körül is nagy hely van, csak a plafon került kupésan alacsonyra, pláne így, napfénytetővel. Aki a padlóra engedi az ülést, annak ez nem gond, de én szeretem magasra húzni, így hiába nem vagyok egy colos gyerek, a hajam már szinte a kárpitot súrolta.

A vezető környezete ugyan egyen-VW, mindent ott találunk, ahol az aktuális Passatban, de ez itt nem probléma, mert a VW belső nagyon elegáns – tökéletesen illik ide is. Az Arteon amúgy most ráncfelvarráson esett át, kicsit mások az első és hátsó lámpák, illetve bekerült ez a fajta digitális cockpit, néhány új, hátulról megvilágított díszítő elemmel az ajtókon. Az LCD óracsoport továbbra is menő, a középkonzoli kezelőfelület pedig rendes, tekerős hangerőállítást kapott, szemben a Passattal, így a lényeg végső soron jól használható kis megszokás után. Viszont a klímakonzol hiába maradt önálló, mégis érintőssé alakították, ami szerintem butaság. Úgy kap ugyanis saját részt a középkonzolon, hogy valós gomb egy sincs rajta, tehát nem lehet kitapintani, le kell pillantani rá – ennél talán még a menübe foglalni is jobb ötlet, ahogy az új Golf és az ID.3 közös rendszere bizonyítja.

Szintén újak a kormány kapcsolói, eltűntek a külön gombok, helyette a nyomásra rezdüléssel reagáló haptikus felületet nyomkodhatunk. A funkciók nagyjából ugyanazok, mint a Passatban, tehát megszokni könnyű, és ez legalább szem előtt is van. A kocsi vezetéséről pedig még ennél is kevesebb újat lehet elmondani, aki vezetett már dízel VW-t DSG-vel, az nem fog most sem meglepődni. Amikor ez az összeállítás megjelent, nagyon jónak tűnt a klasszikus, lusta automatákkal szemben, de már évekkel ezelőtt eltűntek az előnyei, maradt viszont a hátránya, hogy nem tud olyan finoman kúszni. Agresszíven vezetve, a váltófülekkel váltogatva viszont továbbra is nagyon készséges, csak hát ez egy dízel behemót – próbáltam megkergetni kanyargós erdei úton, a motor és a futómű ugyan tűrte, nem kívánta ezt a bánásmódot. Cserébe még forgatva is csendes maradt a hajtáslánc.

Kényelmes rugózás, szép formák kívül és belül, csend és nyugalom, hatalmas hely: az Arteon hibátlan utazóautó. Egyértelmű célközönsége azok, akik sokat vezetnek nagy távolságokra munkaügyben, pláne így, a kétliteres TDI 150 lóerős változatával. Már pont elég erős az autópályán méltó tempóval hasítani, beleférnek országúti előzések, de a fogyasztása város körül is megállt 6,3 literben, hosszú távú utazással hat liter alá szorítható, ami több, mint ezer kilométeres hatótávot jelent a 66 literes üzemanyagtankkal. Ezek itt a klasszikus értékek kérem, nagy tér, elegáns formák, kis fogyasztás – lassan három évtizede adja el e szentháromság a Volkswageneket. Szóval jó dolog egy ilyen Arteon, de azért azt is értem, miért nem olyan menő Európában, mint anno a CC volt.

Az Arteon R-Line TDI DSG listaára ugyanis 14,4 millió forint, ami ugyan a hasonlóan felszerelt Passat Variantnál nem sokkal több, cserébe 14,8-ért már megvan az Audi A5 Sportback ugyanígy dízellel és DSG-vel. Amit a nagyobb autókhoz ideális MLB építőkészletre húztak fel, és a motorja erősebb is, lágy hibrid rendszerrel kiegészítve. Tény, hogy az egy kicsit kisebb autó, valamivel szűkebb utas- és csomagtérrel, tehát aki négyesben, sok csomaggal megy mindenhová, annak e kettőből a gigászi Arteon kell. Csak épp elég kevesen lehetnek ilyenek, a többség nem fogja érdemben kihasználni az extra tért.

Szóval ha feltétlen a VAG kínálatából akarnék praktikus, kis fogyasztású, kényelmes és elegáns utazó ötajtóst magamnak, ilyen árazás mellett nem kérdés, hogy az Audit választom. Úgyhogy az Arteon teljes sikerrel idézi meg a nagy elődöket, a Senatorokat a Scorpiokat vagy éppen a Peugeot 605-öt. Hiába tágas, kényelmes, gyors, praktikus, kis fogyasztású, minőségi, jól felszerelt és elegáns utazóautó, aki ilyenre vágyik, valószínűleg nem ezt választja majd – mert hasonló pénzért jobb úttartás, még kellemesebb beltér és elegánsabb jelvény várja ugyanazon szalon másik sarkában. Nem csodálnám, ha ezt majd már el tudnák engedni utód nélkül, mikor kifut az aktuális generáció.