Nem az áram ráz

Teszt: BMW X2 xDrive25e – 2021.

2021.03.10. 06:05

Az X2 furcsa vadhajtás a BMW kínálatában, talán ez áll legközelebb ahhoz, hogy bajor Mini legyen. Persze a Countryman műszakilag közeli rokon, úgyhogy ez nem csoda. A hibrid hajtás ront és javít is a városi terepkupén, de nem pont úgy, ahogy elképzelnénk.

Az X2 talán az egyik legkülönlegesebb BMW. Amikor 2018-ban megjelent, azt hittem, a C oszlopot díszítő jelvény majd átterjed más modellekre is, de nem: ez teljesen a kis kupé-crossover sajátja maradt. Sőt, az egész alakja egyedi, mert míg nagyobb testvérei (X4, X6) valóban kupés vonalvezetést kaptak, ezt tulajdonképpen csak az különbözteti meg a rendes, családi crossover testvérétől, az X1-től, hogy rövidebb 8 centivel és alacsonyabb tízzel. És kicsit vadabbak a vonalai.

Ekkora méretkülönbség nem múlik el nyomtalanul, hiába azonos a tengelytáv, így az X2 igazából mind a négy ülésből nézve minimum passzentos, az ötödiket hagyjuk is. Ezen szerencsére a 25e jelzéssel árult hibrid hajtáslánc nem ront tovább, csak a csomagtér szűkebb – 410 liter hivatalosan, szemben a normál X2 négyszázhetven literjével. Teszem hozzá: szemre ez inkább 310 lesz, ha egyáltalán annyi. Bizonyára beleszámolták a hivatalos adatba a padló alatti rekeszt, ahová a töltőkábeleket rakhatjuk, ami egyébként hasznos funkció, mert legalább nincsenek útban, de az tuti, hogy aki pakolni szeret, az nem az X2 25e vevője.

Pláne, hogy a kocsi legnagyobb csapása, de szó szerint, az ülésdöntés: én nem gondoltam, hogy ezt lehetséges ennyire rosszul megoldani manapság, amikor minden autót sok ezer fős tervező bizottság csiszol szürkére és unalmasra. Papíron jól hangzik, hogy 40-20-40 arányban külön állítható és dönthető a háttámla három része, ám ehhez a három rész tövénél elhelyezett három hevedert kell egyesével meghúzni, és aztán gyorsan elkapni a karunk, hogy ne csapódjon rá a rugóval lendített támla. És visszafelé sem elég felcsapni, ugyanis a több fokozatban rögzíthető támlák megakadnak az elsőben, és csak a hevedert meghúzva lehet őket hátramozgatni egy valóban kényelmes állásba. Mivel a raktér mindent ledöntve is csak 1290 liter, szerintem aki ezt egyszer végigcsinálta, az többet nem babrál a támlákkal, és mással megy az Ikeába sorban állni zárás előtt.

M csomaggal és nagy kerékkel a kényelem is a veszteséglistára kerül. A futómű ugyanis tréfát nem ismerően kemény, már majdnem annyira, mint a tényleg viccesem túlfeszített Mini JCW változatok. De ez még hagyján, a nem teljesen széthullott utakon még éppen pont elviselhető a rugózás. Viszont a kocsi méretéhez igazított, tehát viszonylag kicsi vezetőülés is kő kemény. Átlagos testméretekhez megfelelő a nagysága, én legalábbis megtaláltam benne a kényelmesnek tűnő pozíciót, mégis minden alkalommal úgy szálltam ki, mintha egy centrifugán utaztam volna: az összes porcikám sajgott. És ez nem bug, hanem feature, hiszen nehéz a kormány, az automata váltó karja, sőt még a bajuszkapcsolók is komoly ellenállást fejtenek ki. Valószínűleg azért, mert sokan ezzel az élménnyel azonosítják a sportosságot.

Teszem hozzá, az X2 25e mozgására nem is lehet semmi panasz. Hiába tetemes a tömege (1,8 tonna, azaz három mázsával több, mint a 18i), mégis pazarul viselkedik elnyújtott és szűk kanyarban egyaránt. Ez különösen annak fényében remek hír, hogy itt ugye hátul is komoly súly lakik a hibrid hajtáslánc miatt, de ez nem rontott semmit a dinamikus tulajdonságokon – az X2-vel tényleg lehet veretni. Ennek fényében sajnálom igazán, hogy az elektromos drift lehetőségét viszont megtagadja tőlünk a BMW. Hiába lehet kikapcsolni a kipörgés- és kitörésgátlót, ha offolunk mindent, azonnal beindul a benzinmotor.

Vicces belegondolni, hogy ez a hajtáslánc nagyon közeli rokona az i8 megoldásának. Csak itt az első tengelyt hajtja a háromhengeres, 1,5 literes turbómotor hatfokozatú automatán keresztül, és a hátsót a villanymotor, míg a drága sportkocsiban ez fordítva volt. Persze a teljesítmény is kisebb, de azért a 220 lóerő miatt nem kell szégyenkezni a 25e-ben, mert elegendőnek érződik, a jól kalibrált hajtáslánc minden beállításban, minden sebességről gázt adva gyorsnak tűnik. Még tisztán elektromosan is benne van a bugi, pedig az ERAD (hátsó tengelyre ható villanyhajtás) csak 95 pacit tud, 165 Nm nyomatéka viszont folyamatos zuhatagként tol, egészen az általa elérhető 135 km/h-ig.

Ennek a hajtásképletnek azonban nem csak előnye, de hátránya is, hogy nincs tengelykapcsolat a benzinmotor és az ERAD között. Így ugyanis nem tud részterhelésnél áramot „lopni” magának úgy, mint a közös tengelyre szerelt hibridek szokták, tehát csak addig spórol igazából, amíg van konnektorból felvett töltés az akkumulátorban. Ez nem tart sokáig, mert 10 kWh a kapacitás, ami gyakorlatilag a kertvárosi háztól a belvárosi irodáig pont futja. Tehát hosszabb utazások alkalmával a sima 18i (ami ugyanez a motor picit erősebb kiadásban, villany nélkül) minden bizonnyal spórolósabb lenne, és hogy a növelt fogyasztás jobban fájjon, a hibrid csak 36 literes benzintankot kap a széria 51 liter helyett.

Van azonban a hibridségnek egy kevésbé látható előnye. Az X2 18i-vel műszakilag szinte azonos 118i-ben nagyon nem szerettem, hogy a háromhengeres motor rezgéseit nem sikerült igazán elszigetelni, minden start-stop elinduláskor megrázta a kasztnit. Ennek itt viszont nyoma sincs, a villanyhajtás tökéletesen elrejti a kis benzines turbómotor faragatlanságát, helyette komoly, nagyautós az élmény. Aki meg tudja fizetni a 25e tetemes árát (14,4 milliótól indul jelenleg), az talán pont emiatt fogja úgy érezni, hogy jól döntött. Meg azért, mert ha akkurátusan konnektorba dugjuk minden este, akkor azért elfogadható a fogyasztása a mindennapi rutinban: 5,5 litert mértem, míg a 118i-vel 8 liter körül jártam anno.

Nekem az is tetszett, hogy ebben még a korábbi BMW cockpit szerepel, tehát kerek órákat nézhetek, bár a fedélzeti komputer túlságosan sok oldalból áll ahhoz képest, hogy egyetlen gomb nyomogatásával kell lapozgatni. A régebbi, sok-sok almenüben elveszejtő iDrive viszont nem hiányzott, annál jobb az új. Azonban sokan ezt is szeretik, ahogy az X2 egésze is megtalálja a közönségét. És ha már mindenképpen a megemelt, feltűnősködő kis crossovertől várjuk a sportosságot, ha már feltétlenül ez kell, valami rendes sportkocsi helyett, akkor a 25e meglepően jól kiszolgálja az igényeket. Csak kell mellé a családba még valami, amibe lehet pakolni, és jó hosszú utakra is.

Totalcar értékelés - BMW 25e xDrive - 2021

Csak korlátozottan használható, de városban szépnek lenni remekül tud az X2, és tényleg jól megy. A napi töltést viszonylag jó fogyasztással hálálja meg, és aki a keménykedéssel azonosítja a sportosságot, ne is keressen mást.

Népítélet - BMW

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.