Használtteszt: Mercedes-Benz C350 T-modell Avantgarde (S203) - 2006

Távolról sem alaptalanok az előítéletek, hiszen 2000 körül a Mercedes nem épp a legfényesebb korszakát élte. Az autózás feltalálása óta építgetett hírnevet egy diktátor se tudta annyira lelakni, mint a váratlan hamar rohadásnak induló lemezek. Ahogy egyre bonyolultabbak és biztonságosabbak, kényelmesebbek és okosabbak, mindeközben pedig elérhetőbbek lettek az autók, úgy kezdett egyre távolabb esni a Mercedes a milliót futott taxik hátán összeszedett örök élet illúziójától. Míg az ezredforduló körüli autógyártás mára maga a címeres régenmindenjobbvolt, addig Stuttgartban nem győztek fékezni a meredek lejtőn. A W203-as C osztályt ráadásul a legtöbbször ványadt kompresszoros kisbenzinessel vagy sok százezret futott, kehes, négyhengeres dízellel látni. Így aztán nem nehéz gőgösen átnézni a csillagon.

Hihetnénk, hogy mindenre megoldás egy jó szívó benzines, de amíg az M112-es egy kifejezetten ajánlott motor, addig utódja, az M272 miatt többen perre mentek Amerikában. A 90 fokos hengerszögű V6-os balansztengelyének fogaskereke ugyanis sok esetben nem sokkal a garanciaidő lejárta után elkopott, ami egyenetlen járáshoz és check engine lámpához, később pedig elmászott vezérléshez vezetett. Javításának alkatrész költségei alulról karcolják a félmillió forintot, a motorkiszedéssel járó munka költségei pedig további 300 ezerrel rövidítik meg a malacperselyt. Ez azért majdnem jobban fáj, mint Legora lépni.

2009 után a Mercedes már erősebb acélból készítette a fogaskerekeket. Közben újabb per folyt az ügyben, ami után a tulajdonosok kártérítést kaptak, a javítási költségek közel kétharmadát.

Olajfolyások és termosztát problémák mellett további szívató tétel lehet a szívócsatorna örvénylapkáinak, valamint a kis karjainak törése. Ezek a darabkák eljuthatnak a szelepekig, közben egyenetlen járást és változatos hibakódokat hagynak maguk után. Ehhez egyébként többféle javítókészletet is kínálnak már 20 ezer forint környékén.

Ahogy halkan duruzsol előttem a V6-os itt a decens, 140 ezredik kilométere felé közeledő kombiban, ez mind csak amolyan baljós felhő a tükörben. Túl a motorfelújításon ez a C350-es olyan finom gép, amiben fel sem merül, hogy valaha más lett volna. Az egész annyira krémesen nett, hogy lágy vanília sodóval sem lehetne már jobb.

Avantgarde felszereltség, tehát nem sajnáltak belőle semmit. Annyira, hogy az ülések fekete bőrbe kötöttek, elöl még memóriásak is. Ott vannak az ajtópanelen hozzá a gombok, mint egy rendes Merciben és alatta furán vádli magasságban az ablakemelő gombjai. Ügyetlenkedtem is vele, ha le akartam húzni. Az E46 után reflexből a váltókar mellé nyúlok, aztán észbe kapok, hogy ajtóbehúzó környékén kezdjek matatni, ott sem volt, de már közel jártam. Ez talán az egyetlen ergonómiai furcsaság a C-ben, mert minden más annyira magától értetődő.

Nekem még a balra rendezett bajuszkapcsolók is bejönnek. Különösen a tempomat vékonyka pálcája, amit elég megpöccinteni és onnantól kezdve nem marad más, mint a puha ajtókárpiton könyökölve tolni a csillagot. Mintha erre a pöffeszkedő granturizálásra volna kitalálva az egész a kényelmes ülésekkel és a lehetetlenül csendes utastérrel.

Használatnak alig vannak nyomai, az egész autó eddig is inkább egy megbecsült youngtimer életét élte. Néhány gyakran fogdosott műanyagon van karc, de a hátsó üléseken valószínűleg sosem terpeszkedtek. A csomagtartó (470 liter, bővítéssel majd’ 1,4 köbméter) kárpitja mögött egyik oldalon az eredeti egészségügyi csomag, a másik oldalt a Made in Hungary feliratú Harman/Kardon mélynyomó figyel. Nagy, színes képernyős naviján látszik, hogy közben elszaladt 15 év, de az egésznek megvan a bája a hozzá kapcsolt, Mercedes logós iPoddal együtt. Érezhető, hogy a szervizkönyvét nem pár napja pecsételték végig.

Több ez a polgári csúcsmodellnél, méghozzá egy tökéletesen álcázott, gyári sleeper és ez benne a legcsodálatosabb. Klasszikus ezüst, elegáns és mértéktartó választás, tele van króm lécekkel, ahogy illik és mindenütt kéklik a hővédős üvegezés. A tükörtojás lámpákkal és az ívben végződő tető látványával is könnyű megbarátkozni.

Fagyizás közben bambulva már a második gombócnál járva tűnik fel, hogy a fúrt féktárcsák betöltik a 17 colos felniket és a kipufogója sem a két, lefelé konyuló szívószál, hanem itt egy tisztességes méretű, ovális króm vég van. Ezért szokták kiszedni a rendőrök is, egyszerűen senki nem hiszi el, hogy ezt nem az Aliexpress előtt átsörözött este hozta rá.

Selymesen jár a 3,5 literes hathengeres és leginkább az a megkapó benne, hogy sosem tolakodó. A hangja is csak akkor kezd szépen ércesedni, amikor a fordulatszámmérő tűje átbukik a négyezren és onnan már egyre jobban, erőből húz. Döntő többségében nyomatékból tol már picivel kétezer fölött, onnantól van 350 Nm. Érzésre a végtelenségig. Szórakoztató is, hogy hatodikban szinte bárhonnan összeszedi magát minden kelletlenség nélkül.

Nem is az állapota az igazi különlegessége ennek a C350 T-modellnek, hanem a hatos kéziváltó. Mercedest ezen a szinten már eszetlen mód végig pipált extralistával és automatával vettek, pedig ez a manuális teljesen más karaktert ad az autónak. Főleg, hogy ennyire súlyosan jó. Annyira rövidke úton, baromi feszesen és pontosan jár, hogy felkacagtam, amikor először szúrtam az egyest. Épp csak annyi gumírozott lecsengéssel a kapcsolás végén, hogy mercis legyen a fogása.

Attól, hogy én pakolgatom a fokozatokat nem pedig egy 7G-Tronic, közöm is van a történésekhez és vonulás helyett hirtelen jóízűt lehetett vele autózni. Mindenütt soklengőkaros futómű van a W203-as C-k alatt, ami miatt simán el lehet locsolni 100 ezer felett is a fáradt alkatrészek pótlására. Cserébe nem terhel azzal, hogy gerincen vágjon a keresztbordával, csak egy távoli dübbenés az egész. Szépen rátart a bódéra kanyarban, a kormánya pedig pontos. Nem fecseg szüntelen a tenyeredhez, mint a BMW-é, de nem is annyira szótlan, mint egy Audi. Ez egy Mercedes, grammra pont annyi infót ad át, amennyit kell.

Persze, az igazi arcát utazás közben adja, ez kétségtelen. 62 literes a tankja és a 272 ló megkéri a 12 litert, ha dolgoztatod, de elvan 9 körül is. Vannak még ilyen 2001 és 2007 közötti C-k, amik tengernyi pénz és foltozgatás után még működnek egy kicsit, de erre az autóra én már nem tudok használati tárgyként nézni. Annyira lehetetlenül makulátlan, olyan frissnek hat és olyan hogy ezzel a szinte egzotikus kéziváltóval nálam teljesen egyértelműen megbecsült hobbiautóvá érett, amiért érdemes kinyitni a garázst, ha nem esik.