Hülye, aki megveszi

Bemutató: Lynk & Co. 01 – 2021.

2021.10.07. 06:04

Annyiféle módon lehet egy autót eladni, hogy könnyű azt hinni, ennél már nincs tovább. A fura nevű Lynk & Co. márka autóit azonban egészen újszerűen próbálják értékesíteni. Persze, hozzá kell tenni, nem is akármilyen autókról van szó.

Új autóhoz jutni ma már sokféleképpen lehet. Magánemberként a legtöbben meglátogatnak egy márkakereskedőt, és vagy egyben, vagy részletekben kifizetik a vételárat. Lehet még lízingelni, tartós bérletbe venni, maradványértékkel megvásárolni, de aki nem akar birtokolni, az választhat a közösségi autószolgáltatók ajánlatai közül is. A közelmúltban alapított Lynk & Co. márkánál azonban azt találták ki, hogy ezek egyikét sem alkalmazzák, helyette valami mást találnak ki.

Ötletük a lízing és a közösségi szolgáltatás egyfajta keveréke. Fix havi díjat állapítottak meg, nevezetesen 500 eurót, amiért cserébe az egyfajta autóhasználói klubba beregisztráló bérlő saját használatba vehet egy autót. Oda megy vele, ahová csak akar, sőt, az autót akár tovább is adhatja úgy, hogy térítést igényel cserébe a bérlőtárstól. Sőt, ha éppen nincs szüksége rá, vissza is adhatja, majd újra igényelhet egyet, ha ismét úgy hozza az élet. A havi díj az üzemanyagon kívül minden költséget tartalmaz. A szervizelést, a téli-nyári gumicserét, de még a kopott abroncsok újakra cserélését is. Mindenfajta ügyintézés online történik, már az autó igénylése is, így a márka és a felhasználó számára is folyamatosan kézben tartható a használat minden mozzanata. Egyébként meg is lehet venni, a szó hagyományos értelmében, csak olyankor elveszik a teljes támogatás - szervizelheted magadnak, otthon. Szóval végső soron megvehető, csak minek?

Mindjárt felmerülhet a kérdés, hogy mi van akkor, ha valaki másfajta motorizáltságú, felszereltségű, vagy színű autót szeretne. A színen kívül a hajtáslánccal lehet még variálni, de összesen két lehetőség van, sima hibrid és kívülről tölthető hibrid közül lehet választani. Felszereltségből viszont csupán egyfélét, méghozzá egy amolyan minden benne típusút lehet választani, amiben az igényes kárpitozástól kezdve a rengeteg biztonsági és kényelmi felszereltségen keresztül az állandó internetkapcsolatig minden benne van. Ugye, milyen egyszerű?

A Lynk & Co márka természetesen nem a Marsról pottyant le csak úgy, de még nem is dúsgazdag vállalkozó csapott bele a semmiből. A Volvo márkát is birtokló kínai Geelynél gondolták úgy, hogy így próbálnak betörni az amúgy eléggé telített piacra. Ezek után talán nem meglepő, hogy a Lynk & Co típusainak gyártóhelyéül Kínát jelölték ki. Lehet, hogy ettől a ténytől sokan megrémülnek, de érdemes talán felemlegetni, hogy lassan évtizedek óta érkeznek Európába olyan autók, amelyeket Kínában állítanak elő. Csak mivel valamilyen jól ismert európai vagy japán márkajelet viselnek magukon, ez a tény nem nyilvánvaló. Kínában gyártották például a nálunk is árusított Honda Jazz-eket, de, hogy közelebbi példát mondjunk, onnan érkeznek a DS9-esek és a Tesla Model Y is.

A kínaiak ügyes trükkje, hogy a Lynk & Co típusainak tervezését a Volvo szakembereire bízták, a 01-es típus például konkrétan az XC40-essel közös technikai szempontból. Ugyanarra, a Volvo CMA nevű kompakt kategóriás padlólemezre épül, ugyanazok a futómű elemei, és közös a hajtáslánc is. A belső kialakítás természetesen eltér, mint ahogy a külső megjelenése is más. Utóbbit egyébként a világ egyik legnevesebb designere, Peter Horbury jegyzi. Nem volt könnyű dolga, hiszen olyan formatervet kellett papírra vetnie, ami Európában és a Távol-Keleten is megállja a helyét, a Lynk & Co típusait ugyanis ott is forgalmazzák.

Az eredmény egy meglehetősen egyedi megjelenés, ami valószínűleg megosztja a vásárló, bocsánat, a bérlő közönséget. Dániában, ahol az autót próbáltuk, mindenesetre sok nézelődőt vonzott, akik vagy furcsállták, vagy egyszerűen lelkendeztek az autó láttán. Viszont attól mindjárt más szemmel kezdték nézni (elismerően), amikor kiböktem, hogy a gusztált autó technikai értelemben tulajdonképpen egy Volvo XC40-es.

Belül kevésbé megosztó a Lynk & Co. márka 01-es számú modellje. Utasterének formavilága modern, de kevésbé karakteres, mint a külseje. Az egyetlen elem, ami megpróbál összhangot teremteni az autó külseje és belseje között, a műszerfal teljes szélességében végigfutó, de szellőzőt csak a két szélén és középen tartalmazó rács. Az összkép szempontjából meghatározó elem középen a fekvő helyzetű, 32 centi átlójú érintőképernyő, ami épp a helye miatt azonban nincs túlzottan szem előtt. Fekvő elrendezése viszont egyértelmű megkülönböztetés a Volvo álló formátumú rendszerétől. Szintén különbség, bár ez már csak használat közben derül ki, hogy a kínai variáns menüjében könnyebb eligazodni. Szintén a korszerűséget jelzi, hogy a műszeregység is digitális, és a mérete sem kicsi, az átlója 31 centi.

Kínai gyártású autóknál a kivitelezési minőséget szokták kifogásolni, amin azonban a Lynk & Co. 01 esetében nehéz fogást találni. Jók az anyagok, pontosak az illesztések, minden masszívan a helyén. Ha a témában mérvadónak számító Audi szintjét nem is éri el, a szintén a jobbak közé tartozó Volvóét azonban erősen közelíti. Tegyük hozzá persze, hogy a cég célkitűzésének megfelelően csúcsfelszereltségű és kivitelű autóról van szó.

Praktikus szempontból is megállja a helyét, egy észrevétellel. Az utastér a 273 centis tengelytávnak és a 170 centis magasságnak is tulajdoníthatóan tágas és szellős, négy utasnak mindenképpen kényelmes, de akár ötnek sem kell különösebben szűkölködnie. Ötfős utazás esetében azonban jól meg kell gondolni a csomagolást, mert a csomagtartó alaphelyzetben nem túl nagy. Bár a hivatalos adat szerint 509 litert lehet belepakolni, a padló és a roló közötti térfogat csak körülbelül 380 liter. A padló alatt valójában lenne még bő 120 liter, csakhogy annak a közepére tették a 12 voltos akkumulátort. Letakarták ugyan egy középen az akkumulátor formáját lekövető kárpitdarabbal, de ettől még mindig csak egy gyűrűszerű hely maradt, ahová legfeljebb a töltőkábeleket lehet betenni. Az emiatt magas fekvésű padló egyedüli pozitív következménye, hogy a csomagtartó bővítésekor, a háttámlák előredöntése után sík aljú raktér alakul ki.

Az akkumulátor valószínűleg azért vándorolt hátra, mert elöl, a motortérben már nem jutott neki hely. A kívülről tölthető hibridrendszer belső égésű motoros egysége egy másfél literes, háromhengeres, turbófeltöltős, 180 lóerős benzinmotor. Az elektromos gépe egy 60 kW-os (82 lóerős) állandó mágneses, váltakozóáramú szinkronmotor, amely WLTP szerint mérve 69 kilométerre elegendő, 14,1 kWh használható kapacitású lítium-ion akkumulátorból kapja az áramot. A rendszer teljesítménye 261 lóerő, a nyomatéka 425 Nm. A sebességváltó hétfokozatú, duplakuplungos automata.

A 261 lóerő jól hangzik, ám mert a 451 centi hosszú, így még a kompakt kategóriába tartozó SUV saját tömege több 1,7 tonnánál, ezért korántsem gyorsul úgy, ahogy egy ekkora ménes támogatásától várnánk. Még akkor sem, ha előtte az üzemmód kapcsolót Sportba kapcsoljuk. (Gyorsulási idő 0-100 km/h között papíron 8,0 s.) Ezért is furcsa, hogy mindeközben a rugózás kimondottan feszes. Így ugyan nincs gond a gyors kanyarvételekkel, még csak nem is dülöngél nagyon a karosszéria, csak éppen sok élvezet nincs benne, mert a kormányzás nem sok visszajelzést küld. Viszont a kemény hangolás miatt minden kátyú és úthiba jól érezhető az egyébként kényelmes ülésben ülve. Még egyvalami rontotta a komfortérzetet. A bal tükrön már 80 km/h sebességtől fütyül szél, amit jól lehet hallani az egyébként csendes utastérben.

Persze lehet, hogy a szélzaj csak egyedi hiba, aminek jó lenne egy hosszabb, alaposabb tesztelésen utánanézni. Ennek valószínűsége azonban minimális, a Lynk & Co. márkánál ugyanis egyelőre nem gondolkoznak magyarországi forgalmazáson. Pillanatnyilag hét európai országban lehet Lynk & Co. autókat bérelni, s bár a bővítésen gondolkoznak, mi nem szereplünk benne. Talán tisztában vannak vele, hogy magánszemélyként mi inkább szeretjük birtokolni az autót, mint bérelni.

Ehhez természetesen hozzá tartozik, hogy hazai viszonylatban a bérleti díj sem számít alacsonynak: 500 Euró, ami körülbelül 180 ezer forintnak felel meg – plusz üzemanyagköltség. Ennyit nagyságrendileg legalább 3 000 Eurós, illetve egymillió forint körüli jövedelem mellett engedhet meg magának valaki, hogy autóra költsön. Igaz, a megcélzott célközönség, azaz a fiatal, jól kereső informatikusok, pénzügyi szakemberek akár ennél többet is hazavisznek havonta, lassan nálunk is. Mindenesetre érdekes, és európai mércével nézve észszerűnek látszó kísérlet a Lynk & Co.-é. Majd meglátjuk mi sül ki belőle!

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.