Vagy ez, vagy a buszbérlet
Használt teszt: Ford Fiesta 1.3i – 1998
Nagyobb városokban csak-csak megoldott a tömegközlekedés, de vidéken sok kompromisszumot követel. A bevásárlás, a cuccok hazacipelése még akkor is kényelmetlen, ha olyan helyen laksz, ahová csendes, légkondis vonat vagy busz megy. Egy ilyen huszonéves Fiesta azonban már az éves Budapest bérlet árából megvehető, ha nem vagy túl igényes az állapotra.
Még karácsony környékén mesélte Csabi barátom, hogy csodás állapotú, gyakorlatilag új autóra talált 1998-ból. Hittem is meg nem is az öreg néne Fiestájáról szóló mesét, az adás-vétel meg hosszadalmasabb lett a tervezettnél. Szóval már elfeledkeztem az egészről, mire újabb üzenetet kaptam, hogy itt a kocsi, nézzem meg aknán, mert érdemes. Így esett, hogy egy januári délután ott álltam a 24 éves, új korától magyar, mára filléresnek számító szupermini alatt, és egyik ámulatból estem a másikba. Ilyen tiszta kipufogót, ennyire újszerű padlólemezt, ily patika lengőkarokat meg bölcsőt még a tesztautókon se gyakran látunk, nemhogy használt kocsikon. És ezt csak részben magyarázza, hogy mindössze 14 ezer kilométert mutat a számláló.
A Ford Fiesta nevéhez állítólag maga Henry Ford II ragaszkodott, a kommunikációs osztály véleményével szembehelyezkedve. Róla szerintem a többségünk nem sokat tudott Az aszfalt királyai (Ford v Ferrari) című filmig, és azóta is csak annyit, amennyit Hollywood állít személyéről. De hiába mondják nehéz embernek, ebben a kérdésben speciel teljesen igaza volt. Az 1976-os bemutató óta a Fiesta folyamatos siker, talán csak a Transit és a Mustang tud ennyire állócsillag lenni a márka egén. Az 1983-as második generáció az első műszaki alapjaira készült, csak 1989-ben mutatkozott be teljesen új Fiesta, amit 1995-ben megint úgy váltott a negyedik széria, hogy csak nagyrészt rajzolták újra és műszakilag szoros maradt a rokonság.
A minap Ágó Béla hatására elmerültem a filléres autóhirdetések között, és meglepően sok ilyen negyedik generációs Fiestát találtam kétszázezer forint magasságában – még a jelvénycserével generált Mazda 121-ből is feltűnt egy. Érdekes mellékzönge, hogy bár azonos alkatrészekből, azonos gyártósoron készültek, mégis jobbnak tartották a tulajdonosok a Mazda minőségét a vonatkozó felméréseken. Ki tudja, mi az igazság, de tény, hogy a 7 népítélkező átlag 7,1 pontra értékelte a 121-t, míg a Fiestát a róla írt 121 Népitélet átlagosan 6,7 pontra tartja. Így húsz év felett azonban már elsősorban a karbantartás milyensége számít, nem a gyártási minőség, márpedig ennél a bordó háromajtósnál megkíméltebbet nem létezik előtalálni.
A durva az, és ezt szerintem fontos felírni a kéménybe tanulságént, hogy bár alig használták, gondosan takarították és száraz garázsban tartották ezt a Fordot, mégis felújítás kellett neki. A vásárlás például azért csúszott, mert csak három henger járt, ezt végül új gyertyák, trafó és gyertyakábelek oldották meg. Az E10 benzin utálja, ha sokat áll, tehát ki kellett takarítani a tankot meg a benzinvezetéket, új szűrő és új üzemanyag szivattyú kellett – ez utóbbi amúgy is tönkre szokott menni az állásban. Aztán kiderült, hogy szivárog az egyik első lengéscsillapító, ezt párban kell cserélni, és a hátsó fékmunkahengerek is elpusztultak. A sok állás miatt összegyógyult első féknyergek szorultak, a fékfolyadékot meg amúgy is cserélni kell kétévente, a többi folyadék és szűrő cseréje meg csak természetes. És hogy ne legyen teljes a boldogság, az első néhány száz kilométer után látszik, hogy a fékbetéteket le kell még dobni, illetve a gumik is cserére érettek.
| Alkatrész megnevezése | Alkatrész márkája | Webshop bruttó kisker ár |
| Első féktárcsa (db) | Valeo | 12 472 Ft |
| Első fékbetét (garn.) | Valeo | 16 262 Ft |
| Lengéscsillapító (első, db) | Jakoparts | 26 466 Ft |
| Lengőkar (első db) | Moog | 31 408 Ft |
| Trapézgömbfej (db) | Moog | 6 732 Ft |
| Vezérműlánc készlet (db) | Swag/Febi | 29 389 Ft |
| Olajszűrő (db) | Champion | 2 073 Ft |
| Levegőszűrő (db) | Champion | 3 466 Ft |
| Pollenszűrő (db) | Filtron | 4 238 Ft |
| Üzemanyagszűrő | Filtron | 2 965 Ft |
A tapasztalat szerint egy hasonlóan keveset futott, de fele ilyen idős kisautóval sokkal kevesebb a teendő, mert nem öregszik meg ennyire. Másik oldalról, ha belegondolok, mennyi minden ment tönkre az elméletileg jó Minin 9 év csipkerózsika álom alatt... Igaz a mondás, hogy ha megfelelő a gondoskodás, akkor a használat kevésbé árt egy autónak, mint a hibernáció. Az idő vasfoga, úgy tűnik minden felett elszáll. Az más kérdés, hogy húsz éven túl az igényesen karbantartott és rozsdamenetes autó a fehér holló kategóriába esik már, hiába lenne velük kevesebb a teendő, mint egy ilyennel. És végső soron az is van, hogy bár ez a Fiesta több macerával járt és több pénzbe került, mint ideális lett volna, de ezért a néhány százezer forintért cserébe teljesen újszerű. Akárhogy nézem, a csak két éves, de kétszer ennyit futott családi Daciámon több a használati nyom, mint ezen!
Ebből az egészből teljesen szürreális vezetési élmény jön ki. Egyrészt mert mindene olyan, mintha tavaly hozták volna ki a szalonból. Úgy mozog, úgy működik és úgy néz ki, mint egy alig használt egy-két éves autó. Másrészt viszont műszakilag régiautós: úgy mozog, úgy működik és olyan vezetni, mint valami veteránt. Erről egyrészt a spártai felszereltség tehet, a Ford rádiós magnó az egyetlen lényeges extra. Másrészt az 1.3i motor ugyan megfelel az Euro II normának, tehát befecskendezős-katalizátoros, de ettől eltekintve egyenes ági leszármazottja az 1967-es Kent Crossflow-nak. Ezért nem kellett rajta vezérlést cserélni: tartósságra és olcsó gyártásra tervezett, lusta OHV négyhengeres, amely a Fiesta gyártásának kezdetétől szerepelt a programban.
Kormányszervó nincs, a váltókar hosszú pálca, az oszlopok vékonyak, az ablakok nagyok – semmi sem olyan, mint ma lenne. Sokkal közelebb áll a krómlökhárítós, karburátoros, 1960-as éveket képviselő Mini Cooperemhez, mint bármihez, amire az elmúlt 10 évben Fiesta plakettet ragasztottak a Ford gyárban. Sőt, még annál is közelebb, hát a Cooper váltója ugyanígy hosszú pálca, és ugyanígy 1,3 literes a vasblokkos OHV motorja. Az 61 lóerős, míg a Ford kerek hatvanat dünnyög ki magából 5000-es fordulaton. A piros mező hatezer alatt lenne, de úgysincs fordulatszámmérő, meg nekem kedvem odáig forgatni a kicsikét, az alig 855 kilós autót éppen elég jól viszi gyilkolás nélkül is.
A kis tömeghez elég a keskeny abroncs is, a kettő együtt azt adja, hogy nem nehéz a kormány szervó nélkül sem, könnyedén terelgethető a Fiesta. A váltási élmény gépszerű, csak úgy bepattan fokozatba a kar, mikor áthúzom, bár mintha a hármas picit akadna – talán nem emel ki eléggé a kuplung, vagy beállítást kér a rudazat. A futómű komfortos, mégis magabiztosan kanyarodik, és simán halad a forgalommal a 60 lóerős Ford, még előzésre is futja a szuflából. Azért ez nem Cooper, nem ráz annyira és nem is gokartszerű, álságos lenne sortosnak mondani. Volt Fiestából sportváltozat, hogyne lett volna, ennél fickósabb motorral, vadított futóművel, az még finomabb lehet. Mégis: már a belépő szinten olyan közvetlen, valódi, vas-a-vason, ember és gép harmóniájáról szóló vezetési élményt ad, amit manapság már semmi sem tud a Lotus Elise innenső oldalán. Még az MX-5, vagy a Porsche 911 sem, hisz mindkettő villanyszervós.
Persze butaság lenne erős, vezetési élményre hangolt sportautók elé helyezni egy ilyen mamamobilt, én sem választanám azok helyett. Annyi itt a lényeg, hogy az 1996-tól árult negyedik generációs Fiesta ugyan még nem érte el a muzeális kort jelentő harminc évet, a technikája, a megvalósítás milyensége azonban sokkal közelebb áll a régmúlthoz, mint a mához. És ha jó állapotban van, akkor ettől a klasszikus élménytől kifejezetten szerethetővé válik, hovatovább örömautó, ami mellesleg olcsó is. Persze a biztonsági is olyan, mint valami veteráné, ABS vagy más elektronika nincs és nagyjából annyira papírhajó, mint a klasszikus Swift. Nem véletlen, hogy osztoznak az árkategórián, és a Suzuki 1,3 literes motorja csak 8 lóerővel erősebb, bár talán pörgősebb, vagányabb karakter, amitől fickósabb élmény.
Persze ma már szeretnénk egy kis kényelmet és biztonságot. Szervokormány, központi zár, elektromos ablak, esetleg akár klíma; légzsákok, ABS, merevített utascella és a többi. Csakhogy ami ezeket tudja, abból csak a kínálat legalja érhető el olyan pénzért, mint egy ilyen Fiesta. Tehát ha muszáj autóba ülni, mert a busz csak ritkán jár és kellemetlen, ha kell az autó, mert sok szétszórt cím között kell mászkálni, mert már három-négy fős család számára is komoly bevásárlások kellenek, vagy ha egyszerűen csak muszáj már végre a személyi szabadság élményéért – egy ilyen kis gyösz még mindig egész jó vétel lehet, bizonyos lemondásokért cserébe. És az olcsóság mellett egy modern autóból átülve sem sajnálatot ébreszt, hanem jó érzést. Legalábbis az erre érzékenyekben.
| Ford Fiesta 1.3i – 1998 | |
| h-sz-m | 3743-1606-1379 mm |
| tengelytáv | 2446 mm |
| motor | 1299 cm3, S4, 8 szelep |
| váltó | 5 fokozatú manuális |
| teljesítmény | 60 LE @ 5000 f/min |
| nyomaték | 101 Nm @ 2500 f/min |
| gyorsulás | 15,3 s |
| Vmax | 153 km/h |
| fogyasztás | 6,8 l/100 km |
| csomagtér | 250 l |
| tömeg | 855 kg |
| piacon | 1995-2002 |
Érdekel, milyen az ellentéte? Itt egy modernebb, nagyobb, biztonságosabb és jobban feleszerelt Ford, ami már megfutotta az összes kilométert:
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
