Idióta ötletemből is sikersztorit csinált a Hilux

2023.03.26. 06:15

A Pécs–Bátaszék a MÁV 64-es számú vasútvonala a Baranyai-dombságban. Autóval bejárni gyakorlatilag lehetetlen, eső után pedig egyszerűen bolond, aki márciusban megpróbálja. Jöjjön hát az őrület, hisz a Toyota pickupja a néphiedelem szerint mindenre jó.

A fix időpontokra kiírt tesztautókkal minél többet szeretnénk menni, ha pedig hétfőtől péntekig az irodában kell ülni, hétvégére marad a kellemest a hasznossal című játék a pihenés helyett. A dátum adott, az időjárás kérdéses, a kelés hajnali, a Toyota meg egy Hilux.

A duplakabinos Hilux Invincible a 2.8-as dízellel és az automata váltóval, illetve főként 5,325 méteres hosszával nem a Palotanegyed-Óbuda tengelyre termett. Ám hiába szerelték a halk közúti levegőtolásra hangolt, ezért aztán terepen haszontalan Bridgestone Dueler H/T gumikkal, született a fejemben egy terv.

Magyarország nem nagy, mégis tele van olyan helyekkel, melyeket véletlenül nem látogat meg senki. Pontok, amikhez tovább kell menni, mint egy elnézett balkanyar után az első fordulóig.

Nekem a ország délnyugati fele amúgy is ködös, mert inkább északkelet, a Bükk és a Zemplén, délkelet és a Tisza kacskaringós vonala, a Dunakanyar, Nógrád és a Mátra durván Hevesig, a Balaton-felvidék, tágabb értelemben pedig a Bakony környéke van részletesebben kipipálva így 36 éves koromra.

Bátaszék? Bő hatezres település Tolnában az M6 mellett, ahol a helyiek már három-négyszáz éve vigyáznak az ország egyik legszebb fájára, a híres bátaszéki molyhos tölgyre a szőlődűlők tetején. Persze a nagy tölgy melletti kisebb tölgyfa sem akármi.

Kevésbé látványos, hogy Bátaszék Duna-völgyi vasúti központ is, ami azért lényeges, mert Budapesttől délre csak Bajánál van vasúti híd a Dunán, tehát az országos hálózatba délnyugat felől Bátaszéken át lehet csatlakozni. Régen a 46-os, a 50-es és a 154 mellett ide futott be Pécsről a 64-es is, melyet 1911-ben helyiérdekű vasútként adtak át, majd 1997-ben részlegesen, 2003-ban pedig teljesen kinyírt a MÁV, fejlesztés helyett a klasszikus pótlóbuszos bezárással.

A nyolcadik generációs Toyota Hilux 2016 áprilisa óta van Európában, 2023-ra pedig bőven túl van már a második ráncfelvarrásán is. A LED-lámpákon, a 4,2 colos, amúgy jobb pillanataiban és járó motorral az Android Auto kezelésére is képes JBL érintőképernyőn, valamint az immár 201 lóerős motoron kívül sok újdonságot nem tartalmaz, így fontosabb kérdés, tudja-e a Toyota 2430 kilós platósa, amit elvárunk ettől a legendás márkajelzéstől.

A Pécs-Bátaszék 68 kilométeres bezárt szakaszát nagyon nehéz lenne bejárni akár gyalogosan, akár a bőrülések kényelmében. Szerencsére nem is próbálják meg sokan, hiszen még a falu bolondja szerint is roppant hülye ötlet.

Egy olyan régi vasútvonalról van szó, ami a dombságra jellemző földrajzi akadályokat még szerpentinekkel kerülte meg, a Pécs környéki kisajátítások miatt pedig így is sokba került még a Monarchia idején.

A Trianont követő hálózatvesztés, a helyi ipari szállítás, tehát a bányászat és a fakitermelés leállásával csökkenő forgalom, valamint az egyébként is elavult pálya romló állapota miatt bevezetett sebességkorlátozások versenyképtelenné tették, a MÁV pedig csak várta, hogy sok mellékvonallal együtt a 64-est is beszánthassa, hiába fantáziált Pécs egykor az elővárosi használatról legalább az első szakaszon.

Mivel a fémtörvény egészen 2013-ig megengedte a sínek és vasúti alkatrészek ócskavassá degradálását, a többit megoldották az emberek. A bezárt vonalak sorsa, hogy a lopások és kimosott töltések miatt még ott sem marad menthető egy vasútvonal, ahol a természet nem kebelezné be öt éven belül. Márpedig Tolna és Baranya erdős határán a zöld az úr.

A 64-es csontváza ügyesen bujkál a fényes nappal is rudliktól hemzsegő zsíros tavaszi termőföldek között. A legrégebbi pontjain 1908-as diósgyőri sínekkel, máshol a huszadik század első feléből származó ózdi és diósgyőri fémdarabok keverékéből épült, majd száz éven belül feláldozott infrastruktúra mellett ritkán halad út.

Hilux.png

A klinikai őrület ott kezdődik, mikor az ember három térkép különböző domborzati és műholdas nézeteit összevetve 91 pontból álló útvonaltervet készít, ami Bátaszéken a 64-es leágazásnál, az M6 alatt is átvezető téglagyári kitérőnél indul, majd az ismeretlenbe vezet kérdőjeles földutak, átjárók, lebontott hidak, dűlők és erdőfoltok között, hogy a Hilux a lehetőségekhez mérten a 64-es lehető legtöbb pontját elérhesse.

Kapcsolható összkerékhajtás, felező, valamint 26°-os első terepszög, 23°-os rámpaszög és 26° hátsó terepszög szerepel a katalógusban. Az eső egész délelőtt segíti a mocsarasodást, a 700 mm-es gázlómélységet pedig a franc se szeretné kipróbálni. Nem is kerül rá sor, ám az biztos, hogy sosem raknék ilyen gumikat egy pickupra.

Iszapbirkózunk a tájjal, a vasútvonal pedig ezt az arcát is megvillantotta, holott itt még a sínek is megvannak a téliesen kopasz tüskés dzsungel alatt:

A vasút annak idején nem a lakosság, sokkal inkább az ipari érdekek kénye-kedve szerint kanyarodott, száz évvel később pedig ismét táblázatok és budapesti közlekedésmérnökök döntötték el, Magyarország mely régióit vágják le az ütemes kötöttpályás tömegközlekedésről.

A Pécs-Bátaszék viszonylat helyi jelentőséget szerencsére nem felejtette el mindenki. A legutóbb épp 854 fős Palotabozsok 2019 óta tartogat igen kellemes meglepetést, hiszen itt nyílt meg a gazdag gyűjteménnyel és szezonális kültéri programokkal készülő Vasúti Múzeum.

Felüdülés, hiszen az előtte leküzdött szakaszon még nehéz volt elképzelni, hogy a 64-esből egyáltalán maradt bármi bemutatható.

A hivatalosan 2003-ban bezárt palotabozsoki vasútállomás MÁV szabványépület kis építészeti csavarral, az önkormányzat pedig a Vasúti Múzeum Palotabozsok Hagyományörző Egyesületre bízta. Ők kitakarították a területet, begyűjtötték a helyi vagy más szempontból izgalmas MÁV tárgyakat és eszközöket, és immár három éve járhatóvá is teszik az állomásról kifutó 3 kilométeres szakaszt.

Bár szomorú, hogy a további hajtányozás fizikális gátja az egy ponton a vágányra hordott illegális sitt- és szeméthalom, így is sokat dob a hangulaton, hogy Ludvig Károly csapata egy libafoszöld Trabant kombit is kiásott a szomszéd falu kertjéből. Régen fát szállítottak vele, most viszont a sínautózás szerelmeseit tolja és húzza:

Palotabozsokon lehet sorompót tekerni, gombokat nyomogatni és szignálokat hallgatni, valamint a helyi vasutas életutakat követni a dokumentumok és fotók segítségével. A sorompó mögött van platós IFA, az épület előtt Abmot motorkocsi, a pályán működő váltó, oldalt pedig szelfikeret. A Trabant kerekeit Opel-felnik darabjaiból hegesztették, tehát kreativitásból sincs hiány.

A múzeum bejelentkezéses alapon tart nyitva, legnagyobb bulija pedig idén június 24-én délután háromkor indul, gyerekprogramokkal, hajtányozással, bográcsozással. Remek hangulatú hely, az ilyen civil kezdeményezéseket pedig amúgy is csak támogatni lehet.

A palotabozsoki móka után folytatódott a kísérlet, és bár Véménd mellett még egyszerű volt az ívek és átjárók követése, a napfényes délután közepén már egyértelműnek tűnt, hogy sem a terepen éjszakázásból, sem a Pécsre érésből nem lesz semmi. Ha hibázok, nagy eséllyel hétfőig kell várni egy jólelkű traktorosra, így hát egy kockázatosnak ítélt, kiterjedt erdős kerülőkkel járó szakaszt feladtam az aszfalt nyugalmáért.

Továbbra sem értem, miért ekkora egy modern pickup, ám a Hilux derekasan küzd a szűk helyeken orbitális fordulóköre ellenére is, hiába van rajta még a terepezés ősellensége, az ezen ugyan a felszereltség részét képző, más esetben viszont 445 ezer forintos fekete rozsdamentes acél oldalfellépő is. Segít a sártól egyre homályosabban látó tolatókamera, dráma pedig igazából nincs. Az összkerékhajtás finom gázadásokkal annyira simán teszi a dolgát a csúszós talajon is, hogy a felezőre csak a legritkább esetben van szükség.

A Hilux hajtásmód-kapcsolója mellesleg egy kritikán aluli műanyagdarab, hangszórói pedig mintha pillanatragasztóval lennének a műszerfalra erősítve. Az infotainment újraindul, ha nem járó motorral programozzuk a meglepően pontos gyári navigációt, az Android Auto pedig olykor nem aktivizálódik. Cserébe jól szól ez a JBL rendszer, hatékony az ülésfűtés is, a fizikai gombok áradata pedig megnyugtatóan emlékeztet egy nyugodtabb korszakra, tehát itt konkrétan 2016-ra.

Kevés olyan hajtáslánc van a piacon, melynek összesen két üzemmódját óriási dedikált gombokkal aktiválhatjuk. A váltókulissza melletti PWR megnyomásától a 2.8-as turbódízel egész dinamikussá válik, hiszen 201 lóerő mellé 500 Nm nyomaték jár 1600-as és 2800-as fordulat között. Autópályázós pickuposoknak biztos öröm, ám nekem őszintébb volt a Hilux lomhán, ECO módban, durván tízliteres átlagfogyasztással a földutas kalandokkal együtt. 

A motorról annyi derült még ki, hogy 14 ezer kilométeresen, tehát bőven bejártás után viszonylag sűrűn végzi a dízel részecskeszűrő tisztítást. DPF regeneration in progress, azaz ne parkoljon éghető anyagokhoz közel, mert a kipugógázok épp nagyon forróak lehetnek.

Belül konzervatívoknak kedves játékszer érzetét kelti a Hilux a sok fekete műanyaggal és a klasszikus hatsebességes automatával. Nem csoda, hiszen 2025-ben már jön is az új generációja. Most viszont ez a duplakabinos Invincible nettó 16 235 000-ról indul, és erre jönnek még az olyan extrák, mint a 324 ezer forintos hamuszürke fényezés, illetve a működése láttán kihagyható költségnek tűnő motoros alumínium platóroló.

Ha már furcsa konstrukciók, azt sem értem pontosan, hogy a kartervédő lemezre miért kellenek olyan szellőzőnyílások, melyek azonnal megtelnek a föld, a fű, és alkalomadtán a helyi trágya keverékével. Ettől a Hilux még Invincible, ahogy a matrica is mondja, csak épp kitakarítani nem egy leányálom. 

A Dombay-tó a hatvanas években kialakított víztározó Pécsvárad külterületén. A rekreációs célból idelátogatók kedvéért 1965 májusától a vonat is megállt itt, először csak a nyári időszakban, majd egész évben. Az átjárónál a Google 2011-es utcaképén még a fénysorompók is megvannak. A Hiluxnak hála tudom, hogy már nincsenek, mostanra pedig a fű is magasabb.

A hosszúhetényi delta, illetve azt azt követő kiterjedt pécsi hálózat viszont már a következő körre marad.

Az Arcanum száz magyar faluról szóló anyaga állít emléket Nemes János helyi népdalgyűjtőnek. A hetényi dobogós híd alatt című ballada pedig így szól:

A hetényi dobogós híd alatt, selyem szoknyám megakadt, elszakadt.
Míg én élök, selyem szoknyát sosem viselek, barna legényt soha sem szeretek.
Ez a kislány mit gondolt magába, lefeküdt a masina aljába.
Egyet-kettőt füttyentett a masina sípja, szaladj, kislány, elvág a masina!
Nem szaladok, itt lesz a halálom, itt hagyott el engemet a párom.
Ha elhagyott, majd megvár engem a babám, a hetényi vasútállomásnál.

Heténynél 2009. december 13-ától megszűnt a személyszállítás, és szerencsére a kombi Trabant sem fog senkit kettévágni Palotabozsoknál.