Civic Type R – 2023.

A haverom Izi a határmenti Helemba polgármestere már hónapokkal ezelőtt meghívott az újonnan épült Ipoly menti híd bemutatására. Helemba a magyar határ szlovák oldalán fekvő, 700 lelket számláló község, lakói nagyrészt magyarok. Csendes kis falu Szobtól néhány kilométerre az Északnyugati-Kárpátok lábainál, a helyiek főleg mezőgazdaságból és bortermelésből élnek.

Az Ipoly felett átívelő Károly Róbert híd fél óra spórolást jelent majd Helemba életében, ha lakói át akarnak kocsikázni a közeli Szobra. De ezzel akad egy kis gond, ugyanis a novemberben elkészült, majd a terhelési próbát is sikerrel teljesítő átjáró utolsó pecsétje még hiányzik. A híd lezárva áll, a helembaiak pedig békességben várnak.

Na és ebbe az idilli miliőbe csapódtunk be hétezres tiltáson a babakék Type R-rel, kukoricaként pattogó kipufogóval, csikorgó fogakkal, esőt és villámokat hozva. Én a nehéz, Alcantara kormányból facsartam vizet, a csajom a vörös hangulatfényes lambériából, katalizátorunk pattogott, a piros Brembo meg csak bűzlött - de ne rohanjunk ennyire előre.

Amikor először megláttam a szerkesztőségi garázsban, hirtelen nem is tudtam hova tenni. Nagy, lapos, széles és minden porcikájából erőt sugalló Civic-kel néztem farkasszemet, az aggodalom és a vezethetnék bizsergető érzése egyszerre járta át testem. Az új széria végre szakít a regnáló Type R túldimenzionált, már-már nevetségesnek ható, aliexpresses tuning stílusával, sokkal menőbb és ezerszer könnyebben dekódolható az európai szemnek is. 

“Fogja a világ a kezem, és húz le a porba, nem vagyok gondba, kaparok, mint egy Honda” (ÁBi - HONDA ft. P.Y.F.U.)

Az első pillantásokat követte a többi, láttam a légiesre rajzolt, 19 colos felniket, a rájuk festett 265-ös gumikkal, a géptető légbeömlőjét és a három kipufogót az óriási hátsó szárny, meg a valós funkciót betöltő diffúzor alatt. Innentől komolyan aggódni kezdtem, ráadásul tudtam, hogy lassú autóba nem tesznek piros kagylót, vagy feleslegesen nagy és lyuggatott féket, de kint meg szakadt az eső és perceken belül indulni készültem vele Szlovákiába a hegyeken át.

A vége pedig pontosan az lett, amire most gondolsz: egy órával később már 30 fokos szögben csúsztunk át az S kanyar közepét átszelő híd alatt nyélgázon, szemgödreimből adrenalin spriccelt, a csatazajt aláfestő váltásjelző kisípolta minden hörgésem. 

Tudtam én, tudtam, tudtam, már előre megmondtam magamnak, hogy ide hallgass, az rohadtul nem jó ötlet, ha Dobogókő felől közelítünk a párkányi hídhoz. De az agyam minden racionális érve ellenére győzött a szív, hajtott a vérem, tengóztam a kuplunggal, lőttem a váltót, kettes - hármas - mégis kettő - durrog, a műszerfal vörösen izzott, a turbó meg csak töltött, mint japán katona a fronton, és elhittem, hogy sose halunk meg.

“Szórja a lángot a Type-R, maradt erő a lábamban. Tisztára mostam a lelkem, tudom már nem lehetek ártatlan.” (ÁBi - HONDA ft. P.Y.F.U.)

Mert a Civic sose hal meg, ahogy a hatodik generációs béka sem akart elpusztulni soha, amikor üveghangon csatáztattuk a kétezres évek szombat éjszakáiban. Mondom újra: 25 év, 11 generáció. Ennyi idő és nekifutás kell egy autógyártónak, hogy tökéletesre élezzen egy beszkárból kovácsolt szamurájkardot.

Érkezésünk után hűtőkört vettünk a helyiek nagy örömére. A nem éppen visszafogott Civic áldozat-fürkésző Watatsumiként gurult kimérten a szűk utcákban, LED szúrófényei éket vágtak a zivatar utáni párába. Szokatlan jelenségünk láttán mintha megállt volna az amúgy sem pörgős falusi élet, gyermekek dobták el örökre kerékpárjaikat, a helyi munkások talpukba dekkelve vágtak epekedő arcokat. Senki sem tudta pontosan mi ez, de azt mind érezték, hogy valami különleges szemtanúi.

Az új Civic Type R már nem önmaga karikatúrája, szárnyainak sincs többé extra szárnya. Elődjénél sokkal letisztultabb, laposabb (1415 mm), és hét centivel szélesebb is, ami veszettül jót tett az arányoknak. Többé már nem olyan, mint egy hámozóból kirepült krumpli, viszont a három kipufogó megmaradt, de azokat már úgyis megszoktuk.

Alapjáraton csak a két szélső köpi a lóerőket, majd fordulaton nyit a középső, és olyan tűzijáték veszi kezdetét, hogy azt hiszed te vagy a Senna kettő. Oké, talán a hifi is rájátszik néha, de ez valójában érdekel? Hát, amikor remegő végtagokkal kiszállsz egy gyorsabb etap után, és félsz visszanézni, na akkor kétlem.

“Kék fények az ablakon, kezek a verdán, jogsi, szonda. Úton vagyok, ha jön fel a nap, Pagani Zonda” (ÁBi - HONDA ft. P.Y.F.U.)

Másnapra napsütést jósoltak, és tapadós aszfaltot. Hajnalban már a búgó autó körül sercegtem, és vártam, hogy a LogR képernyőjén melegedjen minden folyadék. A csajom érezte, hogy csatába indulok, és nem is szólt semmit, csak hogy ne haljunk meg, én pedig megnyomtam újra az R gombot. A kis kapcsoló szinte minden menetbiztonsági extrát kiold, a műszerfal átvált sport módba, innentől nem véd meg semmi, a magad ura vagy.

Egyes, padló, ébredek, kettes, padló, hármas leforog, de jön egy alagút, pirosan villog arcomba a váltásjelző kilencvenes éveket idéző ledsora. Tolom, mint Toretto, a falakról fütyül vissza a turbó, és még öt perc sem telt el, mégis akkora cirkuszt csináltunk a falu kihalt bekötőjén, mint ide Tokió.

Ez az egész autó egy kincs, egy hiba a rendszerben, ami nem lesz többé, mert valójában már most sem lehetne. Nincs hibrid buzulás, nincs rásegítés, nincs akkupakk, csak a kétezer köbcenti, a turbó, a Torsen, a malomkerék fékek, meg egy olyan váltó, amit önmagában az érzésért is gangolgatsz. Pontos, precíz, feszes, meg az összes klisé, amit ilyenkor szokás ellőni, ráadásul visszaváltásnál nem felejt el gázfröccsöt adni sem, ami végleg elhiteti veled, hogy tudsz vezetni.

És mondhatjuk, hogy a Civic hosszabb (4647mm) és nehezebb (1460 kg) is lett az évtizedek alatt - kevésbé hotheccs, inkább hotszedán - , de én az Accord Type R-t is szerettem. Az átvariált, adaptív futómű gombnyomásra keményedik vagy puhul, a kasztni merev a gyártásnál használt extra ragasztó miatt, ezért akárhogy ugratgatsz, soha semmi nem cicereg vagy röcörög. Ha induláskor nem is, de íven már betapad, gázadásra önzár a diffi, és csak kúpoljátok a kanyart, mintha nem lenne holnap.

Négyen. Mert a Civic Type R hiába hízott ex-Accord méretűre, mégis négyszemélyes lett, és méretét tekintve már nem is szamurájkard, hanem sokkal inkább egy ballisztikus rakéta. Sebaj, sok pénzért sok autót illik adni, és így legalább elfér benne az egész család, sőt a 410 literes csomagtartóban még a cókmókok is. Békán edződött apukák, újra itt a ti időtök!

“Üres a város, Civik-es arcok a tereken, megtisztultam mikor megfáztam, így lett a viharból szerelem” (ÁBi - HONDA ft. P.Y.F.U.)

Az átfaragott, K20C1 kódnéven futó - ma már nagynak mondható - turbómotor olyan hangon sikítja az arcodba 329 lóerős búcsú-nótáját, hogy örömkönnyekben ázva taposod még utoljára tovább a kétliter négyhengert, hiszen a kisagyadban már érzed, hogy ez talán az utolsó. A gázpedál pedig olyan lelkesen reagál minden parancsra, mintha senki sem merte volna elárulni a szívből dobogó technikának, hogy a zöldek szerint ez ma már nem divat.

Aztán megnyugszol, mert jön egy újabb falu, egy újabb ötvenes tábla, kiveszed R-ből, és csak komótosan úszol a forgalommal, hogy a csajod is magához térjen. Könnyű belőle kilátni, vékonyak az oszlopok, óriásiak a tükrök és a mérnökök még arra is figyeltek, hogy a hátra kilátást ne vágja keresztbe a leszorító erőt termelő deszka.

A Civic Type R igazi erénye nem is csak a sportosságában rejlik, sokkal inkább abban, hogy gombnyomásra képes karaktert váltani. Miközben a szürke hétköznapokon egy remekül használható, kényelmes és multifunkcionális autó öt ajtóval, ha azt akarjuk, hétvégén egy pillanat alatt megvadul, és a legbénább sofőrből is kihozza a maximumot. 

De a pénztárcából is kihozza a maximumot. Az ára közel 25 millió forint, ami nem kevés, de nincs kihívója, és ezt a Honda is pontosan tudja. A Focus RS-t évekkel ezelőtt kinyírta a(z) Unió szabályozása, a Corolla GR pedig ugyanezen okból meg sem érkezett Európába. A Volkswagen Golf R jelenleg nem rendelhető, a Civic ikonikus ellenfelét, vagyis a Renault Megane RS-t pedig épp kivezetik az Ultimate Edition név alatt futó különleges, utolsó kiadással.

A Civic Type R ma már egy fogalom, egy óda az autós underground életmód emlékéhez, és azoknak gyújtson most jelzőfényt a szívében, akiknek a vezetés öröm, fájdalom, boldogság, sport, érzés, meghalás és újjáéledés minden alkalommal egyszerre, amikor kimennek délután csapatni a közeli hegyekbe. Grétának pedig üzenem, hogy százas benzint égettünk és fergetegeset autóztunk a Dunakanyarban, Szob körül.