A Dacia mindig is a pragmatikus emberek választása volt. Azoké, akik fűthető masszázsülés, utastéri hangulatvilágítás és TikTokkal szerelt infotainment rendszer helyett csak egy autót szerettek volna. Bár egykor minden Dacia teszt ugyanúgy zárult – „...de legalább olcsó." – , ezek az idők múlni látszanak. A Jogger egy korrekt hétszemélyes kombi, a Sandero a második legkelendőbb autó egész Európában, a Spring pedig sokaknak hozta elérhető közelségbe a villanyautózást.
Kétségtelen, hogy a javuló minőség mellett a magasra szökő infláció is hozzájárult ahhoz, hogy a márka eladásai 34,3 százalékkal emelkedtek az utóbbi időben, míg a teljes piaci részesedés 4 százalékot nőtt. A jelen bizonytalan pénzügyi- és gazdasági környezetében az emberek felesleges luxus helyett a valós igényeiknek megfelelő, egyre észszerűbb döntéseket hoznak, sokan pedig egy Daciánál kötnek ki. Kicsit indokolatlannak tűnhet, hogy pont ilyen sikerek közepén kezdődött el a Dacia átfogó újragondolása.
A gyártó a minőség tudatos emelése mellett határozott léptekkel mozdul a természetjáró életmód felé. Bár ennek gyakorlati hatása egy darabig nem volt egyértelmű, végre kézzel fogható eredményét is láttuk az új filozófiának, mely szubjektív véleményem szerint valami nagyobb változás előszele lehet.
Dacia goes Extreme
Az új Extreme felszereltségi szint lényegében két legyet üt egycsapásra. Egyrészt feljebb emeli a minőségi plafont, másrészt erősen érződik rajta a természetjáró megközelítés.
Előbbire a Dacia szerint egyértelmű vásárlói igény mutatkozott. A múltbéli beidegződések miatt azt hihetnénk, Daciát csak kispénzű emberek vesznek, ergó: mindenki a fapados modelleket keresi. Ezzel szemben a márka autóit 70 százalékban a legmagasabb felszereltségi szinttel rendelik. Logikus következtetés, hogy emelni kell a tétet, de a költséghatékonyság továbbra is fontos szempont.
Ennek megfelelően a minden modell esetében elérhető Extreme felszereltségi szint apró, de átgondolt újításokat tartalmaz, melyek összességében meglepően sokat dobnak az összképen. Ami a külsőt illeti: természet ihlette fényezésekkel bővült a kínálat, fekete színben pompáznak a felnik, míg egyes betétek topográfiai mintás díszítést kaptak.
Az utastérben a legnagyobb változást egy Microcloud nevű anyag használata jelenti, melyből bőven jutott az ülésekre és a műszerfalra is. Ez az autóipar számára kifejlesztett szövet nemcsak mutatós és kellemes tapintású, de állítólag remekül bírja a strapát, vízálló és gyerekjáték takarítani. Mindemellett az utastérbe is jutott a természet ihlette színekből – főleg a légbefúvók környékére, – a topográfiai minták pedig a gumiszőnyegeken köszönnek vissza.
Bár mindez nem tűnik soknak, az összkép meggyőző és kellemes. Az Extreme felszereltségű Sandero Stepwayt vezetve egyáltalán nem volt olyan benyomásom, hogy olcsó autóban ülök. Bár a minimalizmus érezhető, abszolút a kevesebb több elve érvényesül: a műszerfalra, ülésekre, kárpitokra jó ránézni, kellemes a tapintásuk, nincs a modern autókra jellemző azt se tudom, hova nyúljak, mire nézzek érzés, helyette minden letisztult, de semmi sem puritán.
A természetjáró megközelítés nem merül ki vizuális finomhangolásban. Az Extreme felszereltségi szint része az Extended grip nevű funkció is. Ez laza talajon, mély hóban egyenletesebben osztja el a nyomatékot a hajtott kerekek között, így javul a terepezési képesség.
Az egyetlen fájó pont, hogy az Extreme felszereltség a Spring esetében indokolatlannak tűnik. Nem valószínű, hogy bárki ezzel a 220 kilométeres hatótávolságú városi elektromos csöppséggel indulna neki a természetnek, de a Spring egyedüliként az említett Microcloud anyagról is lemarad. Bár kérdeztem az ausztriai sajtóúton, ennek miértjére nem kaptam érdemi választ.
És ha már Spring...
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az elektromos kisautó esetében nem a színes utastéri betétek jelentik a legnagyobb újítást. Egy nagyobb fordulatú motornak hála a teljesítmény 45-ről 65 lóerőre nőtt, ami a gyártó szerint már városon kívül is elég a 975 kiló mozgatásához. Ezen kívül vásárlói visszajelzések alapján direktebb áttételt kapott a kormány, és újrahangolták a felfüggesztést is.
Bár a Spring előző változatát nem vezettem, a tesztút alkalmával valóban korrektnek tűnt a 65 lóerő – pláne kikapcsolt ECO móddal – ám a vezethetőségen még mindig lehetne javítani. Talán a súlyelosztás a baj, talán továbbra sem tökéletes a futómű, de a Spring néha furcsán reagál a kicsit tempósabb kanyarvételre: a kasztni eléggé megdől és az orrtolásra is hajlamos.
Sajnos a kisautó az Extreme felszereltség ellenére továbbra is elég fapados hatást kelt, ráadásul 9,8 millió forintos árával már kifejezetten olcsónak sem nevezhető.
Alakítsd a Joggered franciaággyá!
A Dacia legjópofább újítását is a természetjáró szemléletnek köszönhetjük. A Sleep pack egy fából készült összecsukható ágy, mely – harmadik üléssor nélkül – menet közben elfér a Jogger csomagtartójában, ám ha kell, alig 3 perc alatt szétnyitható. A főleg fából készült alkalmatosság 190 centi hosszú és 130 széles, míg terhelhetősége 180 kiló. Ára 1400-1500 euró körül (520-560 ezer forint) várható, ezért pedig matracokat is kapunk. Bár kezdetben csak új Joggerekhez rendelhetjük, később utólag is bárki beszerezheti.
A Sleep pack mellett további kempingezős kiegészítők is érkeznek. Ilyen a Jogger hátuljához erősíthető sátor, valamint az ablakokra csíptethető sötétítők is.
Új idők előszele
Szigorúan személyes benyomások következnek. Bár konkrétan nem mondták ki, a Dacia munkatársai elejtettek pár utalást, melyek alapján nem céljuk autóikat továbbra is minden áron fillérekért adni. A márka megújulása, az Extreme felszerletség bevezetése és a zöld szemlélet pont ennek előszele lehet.
A gyártó eddig azért adta mindenki másnál olcsóbban autóit, mivel a legerősebb érv egy Sandero mellett pont az ára volt. Ha azonban a márkát valami más – például a természetközeliség – különbözteti meg a konkurenciától, az árakat sem muszáj a minimumon tartani.
Persze ettől még nem valószínű, hogy a Dacia egyszer majd ölre megy a német prémiumokkal, de tény: érezhetően új szelek fújnak Romániában.
