Teszt: Jeep Avenger

Villanyautó ide vagy oda, az Avenger teljes mértékben hozza a Jeepek dobozos formavilágát modern köntösben. Megtartották a klasszikus hétlyukú "hűtőrácsot", sárvédője szögletes maradt, ahogy a hátsó lámpája is, benne a marmonkannákat idéző X jellel. Az autót alulról fekete műanyagburkolat öleli körbe, de hátul láthatunk védőlemezt imitáló burkolatot is. Nappali menetfénye egyből a motorháztető alatt foglal helyet pár fokkal bedöntve, ami picit aggresszív hatást ad az autónak szemből.

Fotókon sokkal nagyobbnak tűnik, mint amekkora: az Avenger a márka jelenlegi legkisebb modellje 4,08 méteres hosszával és 1,78 méteres szélességével. Viszont platform-társaihoz (eCMP) képest is az egyik legkisebb, például az Opel Mokka 67 mm-rel, a DS3 pedig 34 mm-rel hosszabb. És hasonló a különbség a három autó magasságában és szélességében egyaránt. A kabinja mégis tágasnak érződik, a DS3 volánja mögött kimondottan a klausztrofóbia érzése fogott el, a Jeepben ilyen nem tört rám.

Viszont nemcsak kis méretével, hanem papíron a terepképességeivel is kitűnik testvérei közül. Húsz centis hasmagassága elég magabiztosságot ad, hogy fennakadás nélkül áthuppanj egy-egy nagyobb járdaszegélyen vagy akár kividd terepre. A terepezéshez motivációt ad, hogy terepszöge hátul 32, elöl 20 fokos, ahogy rámpaszöge is, sőt, van külön sárra, hóra és homokra tervezett menetprogram is. Ilyenkor a kerekek kipörgését és a nyomatékot szabályozza különböző módon az autó. Ez amúgy remekül hangzik, mindaddig, amíg azt nem árulom el, hogy az Avenger még csak első kerék meghajtással kapható. De ne csüggedjünk, elvileg jövőre lesz négykerék meghajtású - persze drágábban.

Kis kalappal is lehet nagyot köszönni

Viszont az Avenger kompakt mérete és ereje miatt inkább városi környezetben brillírozik, a parkolást a könnyen behatárolható, lecsapott forma mellett radarok és éles felbontású tolatókamera teszi gyerekjátékká. Feszes rugózása miatt azonban inkább a vidéki, kanyargós utakon érzi jól magát, kívánja az élesebb kanyarokat, de ezek ellenére sem kellemetlen benne minden úthiba.

A három terepmódon kívül a szokásos eco-normal-sport trió is választható, amelyek között van érezhető különbség. Eco módban kimondottan takarékos az autó, klímával együtt 13 kWh /100 km-re tudtam levinni a fogyasztást, de ez további pár tizeddel még biztosan javítható. Cserébe ilyenkor az Avenger magához képest lomha. Sport módban a gázpedál legapróbb érintésére is ugrik az autó, ami manőverezhetőségével együtt meglepően élvezhetővé teszi a vezetést. Persze, ilyenkor a fogyasztása elérheti 16-17 kWh/100km-t is. A normal mód a két véglet arany középútja, fogyasztásban, teljesítményben, élményben egyaránt.

Az Avengert a városból is bátran ki lehet vinni, egy Budapest-Esztergom oda-vissza utat egy kis M0-zással együtt 15 kWh/100km-rel zártam vegyes vezetési stílussal.

WLTP-hatótávja 400 kilométer, ez meleg időben, csaknem állandó klímahasználattal inkább 370 km környékinek tűnt. Viszont ez a hatótáv bőven elég annak, aki városon belül mozog az autóval és a hétvégére még egy kisebb kirándulást is betervezne. 54 kWh-s akkumulátora akár 100 kW-os teljesítménnyel is tölthető, így elvileg 20 százalékról a 80 százalékos töltöttséget 24 perc alatt éri el.

A partitrükkök

A Jeep szeret jópofa részleteket, "easter eggeket" elrejteni modelljeiben, ezalól az Avenger sem kivétel. A Compassen például egy gekkót találhatunk, a Renegade-en egy pókot, a Cherokee-n pedig T-Rexet. Az Avenger esetében én összesen nyolc ilyen apró részletet találtam, köztük a tetején levő katicát, a szélvédő jobb alsó sarkában az eget kémlelő gyereket vagy a csomagtartóajtón található jelmagyarázatot (katt értük az alábbi képekre).

Az autógyártók szeretnek azzal a kijelentéssel dobálózni, hogy az adott modellt „a fiatalokra tervezték”, de eddig egyik autónál sem éreztem, hogy ez tényleg nekem lenne tervezve. Az Avenger kivétel, a belterére ugyanis nemigen tudok találóbb kifejezést mondani, minthogy funky. Modern, egyszerű, tele-tele műanyaggal (ez takaríthatóság szempontjából nagyon jó, kinézetre visszás). Viszont sehol egy ujjlenyomat- vagy karcmágnes bevonat, a műszerfal színe megegyezik az autó fényezésével, aminek két végén hangulatvilágítás van. Ennek egyvelege pedig energetikus, tényleg fiatalos látványt nyújt – tehát funky.

Tárolóhelyeiből nemcsak sok van, de nagyok is, szinte bárminek megtalálhatjuk a helyét. Felszereltségtől függően indukciósan is lehet telefont tölteni. Ezen kívül elöl van egy USB-A, egy USB-C és egy 12V-os csaltakozó, hátul pedig egy USB-C.

Csomagtartója 355 literes, ami az autó méretéhez képest elegendő. Mivel első csomagtartója nincs, így a töltőkábeleket a hátsó csomagtartóba, az álpadló alá tudjuk tenni. Ezt ha felnyitjuk, nem tartja a helyén semmi, amitől kissé kényelmetlen a töltőkábelt kivenni-betenni.

Többször írtam, hogy kis mérete ellenére tágas az autó és még a csomagtere is teljesen vállalható, viszont mindez a hátsó sor kárára ment. Csonkolás nélkül is be lehet ültetni ide két felnőttet, de az itt tartózkodás csak rövidtávon tűrhető. Legalább fejtér bőséggel van.

A 10,25 colos infotainment rendszer gyors, képe éles, az Apple CarPlayt és az Android Autót kábel nélkül is lehet csatlakoztatni. A szintén 10,25 colos műszeregység kijelzőjére is igazak az előbbi állítások , szabadon beállítható, hogy milyen adatot mutasson és hol, ami mindig egy üdvözlendő lehetőség.

Viszont az autó egyik legalapabb funkciója megérdemel egy külön bekezdést, mégpedig az index/vészvillogó hangja. Ugyanis a Jeep Avenger indexe nem kattogással vagy csillingeléssel jelzi működését, hanem beatboxol. Tényleg, hallgassátok meg:

Ez mindenkiből kivált valamilyen – inkább pozitív – reakciót, amikor először meghallja, és bármennyire furán hangzik, egy nagyon jó párbeszédindító. Van, aki egyből gyűlölte, van, aki imádta, én meg bíztam benne, hogy hosszú távon nem lesz zavaró. És nem volt zavaró sőt, elkezdett hiányozni, és nemcsak nekem, de egy ismerősömnek is.

Az Év Autója cím nyomában 

Szerintem már sokan tudják, hogy a  2023-as Év Autója fölényesen, 328 ponttal a Jeep Avenger lett. Olyan modelleket előzött meg, mint a  Kia Niro,  Nissan Ariya vagy aVW ID.Buzz. Amikor olvastam az eredményt, szerintem rajtam kívül sokan vakarták a fejüket, hogy az Avenger mennyire érdemelte meg ezt a címet. A tesztidőszak végére beláttam, hogy jogosan lett az Év Autója, bár fölényes győzelme nem minden esetben kiérdemelt.

Az Avenger igazi sármját az adja, hogy egy kompromisszummentes villanyautó lett, a többi gyártó példát vehetne róla. A modell úgy lett optimális hatótávval rendelkező villanyautó, hogy csaknem 1600 kg, autó formájú, vezetési élménye nem fullad ki a jó gyorsulásnál és minden olyan modern technológiával, biztonsági rendszerrel rendelkezik, amit elvárunk egy új autótól – egyedül az ára lehet a visszatartó erő, ugyanis 15 990 000 forintról indul hazánkban.

Külföldön 35 ezer euró az ár, amit már Gajdán Miki is megjegyzett korábban, hogy átszámolva 14 millió forint (bár jelenleg 13,4 millió), ami már sokkal barátibbnak hangzik. Viszont az Avengernek hamarosan új kihívója akadhat, ami hasonló mérettel, picit nagyobb hatótávval, valamint alacsonyabb árral érkezik jövőre.

Függetlenül a Volvótól, a Jeep Avenger elérte, hogy a villanyautózás kompromisszummentes legyen, ezzel bebizonyítva a többi gyártó számára, hogy nem a technológiában van a hiba, hanem bennük. Emiatt pedig én is megadnám neki az Év Autója címet.