Felháborító, hogy a Mercedes CLE mennyire szexi tárgy. A lágy esésű, legjobb szabóságban készült, egyedi öltönye alól átsejlik a kisportolt testalkat és egy finom leheletnyi, maszkulin agresszivitás. Tökéletes arányok és mesteri részletek elegáns tánca áll össze egy nyúlánk, modern kupévá. Minden stimmel, mélyen tudják, zsigerből érzik, hogy miként kell ezt, csak ma már ezt nem lehet, nem engedik, elítélik, megvetik. A CLE mégis itt van, feltartja a középső ujját, és kaján vigyorral húzza ki magát a morgolódó hobbiterepjárók és elektromos bilik előtt.
Kemény és szomorú manapság az igazi autórajongók dolga: nyaktörő tempóval robogunk egy steril világ felé, ahol az érzelemmentesség az úr. Veszélyeztetett, éppen csak megtűrt faj lettünk mi, akik szomjazzák az igazi autózást, amiről egy generációval később már fogalma se lesz sokaknak.
Egyre kevesebb új autóban láthatjuk a szépet, még kevesebben az izgalmat, az autó egyre inkább egy egységsugarú, okos kütyüvé redukálódik. Mielőtt azonban nehéz mechanikus lábaival tokostul rúgja ránk az ajtót a Skynet, egyre kevesebbszer ugyan, de akad még remény. Az arcot puhán melengető, az éjszaka előtti utolsó fénysugarak ezúttal egy gyönyörű, német kupé formájában manifesztálódtak.
Köszöntsük hát kitörő örömmel a Mercedes CLE-t. A gyártó modellpalettát optimalizál vele: nem lesz többé külön C Coupé és E Coupé, a két modell egyetlen utódban forr össze, ebben itt. Bár a technikai alapokat a C-től örökölte, a CLE nagy lett, nagyon nagy. Élőben engem is meglepett a térbeli kiterjedése, hiszen a képek alapján jóval kisebbnek hazudja magát.
Csalóka a dolog, hiszen bár az új modell sok formai elemet örökölt a C és az E oldaláról is, a matek teljesen más. Ezért érdemes elmélázni a számokon is, amik tényként igazolják ezt: a CLE 4,85 méter hosszú, amivel másfél centit ver a kifutó E Coupéra, és nem kevesebb, mint 16,5 centivel növi túl a leköszönő C Coupét.
Az elődei se voltak csúnyák, de azok szinte darabosnak és összeszedetlennek tűnnek a CLE mellett. Ez a forma most érett be. A nyúlánk kupé arányai tökéletesek: a hosszú orr, a finoman lejtő tető és az enyhén lefelé hosszabbodó far határozza meg a sziluettet, de akad még itt sok más is. A jóval szigorúbb első fényszórók, a széles maszk és az optikailag egybehúzott hátsó lámpák remekül mutatnak rajta. Adják az elegáns, 20 colos felnik és a motorháztető domborításai is, de az igazi trükk nem itt van.
Az utóbbi években a Merci csúcsra járatta a szinte folyékony formavilágot, ami szerintem ennél a modellnél ért zenitre. A gömbölyded, leheletfinom élekkel és hajlításokkal megrajzolt kaszni olyan, mintha az autó vonalai egy haute couture ruha alól derengnének. Különösen gyönyörű, ahogy az ablakok vonala fokozatosan szűkül, ami miatt a CLE hátsó része hangsúlyos csípőben ér véget. Lehet, hogy másnak nem fog ennyire bejönni, de nálam ez a dizájn most lézerpontosan betalált, minden milliméterét imádom. Pedig ezt manapság nagyon – NAGYON! – kevés új autó tudja, ideértve a Merciket és minden mást is.
A belső simán csak szép, de messze nem olyan lenyűgöző, mint a külső. Itt nem jár semmi meredek újítás, a júzer pontosan azt kapja, amit ma szinte bármilyen másik Merciben is. Fektetett, vízszintes tablet a műszerfal, a központi kijelző egy gigantikus, döntött monitor, ami alatt a már megszokott, érinthető és nyomható, furcsa lécet találjuk. A képminőség szép és ha van időnk megállni, az MBUX rendszer is jól kezelhető, csak épp menet közben nehézkes: a fizikai gombok lemaradtak, így mindennel, többek között a klímával is kijelzőt tapogatva kell szerencsétlenkedni.
A színösszeállítás telitalálat: a sötét felületek és a világos bőrök kontrasztja pompás. A képet árnyalja az a szomorú körülmény, hogy a törtfehér bőr mennyire nincs felkészülve a kékszínű farmerekre. A vezetőülés már most csúnyán elkékült, pedig a tesztautóban alig volt több háromezer kilométernél.
A belsőre vaskos pénzkötegeket locsoltak, amikor konfigurálták, ebben az autóban szinte minden benne volt, ami kérhető. A színesedő ülések például csodálatosak: remekül néznek ki, kényelmesek és jól tartanak. Mondjuk ezen a szinten és ennyi pénzért ez jóval inkább egy alapelvárás, mint meglepett dícséret. A kormány is kiváló, de az érintőgombok pokoli rosszak még mindig: a kezelésük maga a kín, szerintem lehetetlen ezeket megszokni. Innen is sírva könyörgök a kedves Mercedes nagyra becsült mérnökeinek, hogy legalább a zenék léptetéséhez adjanak dedikált gombokat. Légyszi.
Belül furcsán kettős téma a helykínálat: bár az autó méretei nagyok – a 2,87 méteres tengelytáv se kevés – és a kabin szűknek tűnik, mégis be tudja magát origamizni hátra egy nagyobb ember is. A 190 centi körüli öcsém simán befért, és nem is panaszkodott túlzottan. A csomagtartó 419 literes, ami nagyobb, mint a C osztályé, és a valóságban se kicsi, bár pakolni nem könnyű bele, a nyílás igen szűk.
A legfontosabbat hagytam a végére, ami vastag filccel aláhúzza, hogy miért adom ennyire a CLE-t. Ezt ugyanis rendesen összerakták, pont úgy, ahogy egy ilyen autót illik. Nem recseg, nem ropog, nem nyekereg, nem akarok hányni tőle. Az ajtóbehúzó nem nyeklik-nyaklik a kéz alatt, a műanyagokról nem a PET-palack jut eszembe, ezen végre nincs mit szégyellni. Vannak persze olcsóbb anyagok és pár apró tökéletlenség itt-ott, dehát hagyni kellett egy kis levegőt a felsőbb kategóriában focizó Merciknek is. A CLE és minden emészthető minőségben megcsinált Mercedes vádlóan nézi a szerencsétlen EQ modellek alkotóit.
Eközben a CLE 300 típus típusjelzés hazudik, de ez már nem is meglepő. Megedződtünk, tudjuk, hogy a 300 már nem egy háromliteres motort takar, hanem jó eséllyel valami kisebbet. Itt is ez a helyzet: a CLE orrába egy kétliteres, négyhengeres, turbós benzinest lógattak, kiegészítve némi alibi enyhe hibrid rásegítéssel. 258 benzines lóerőt egészít ki 23 elektromos, az összteljesítmény 281 lóerő, a csúcsnyomaték 440 Nm, a váltó kilencsebességes automata.
A kevés köbcentiért kár, de ez még nem a világ vége, régen is voltak kismotoros Mercik, és ennek itt ez eleve megbocsátható, hiszen motorikusan nem egy csúcsmodell. A dinamikával se papíron, se a gyakorlatban nincs gond: a 6,2 másodperces nulla-száz elméletben elég gyors, és igazából is odébb lehet állni vele. A gond inkább ott van, hogy ez a motor egyszerűen nem illik ebbe a kaszniba: nem kifinomult, nem érdekes, sőt, olykor idegesnek is érződik.
A hangja is ezt támasztja alá: ha sport módba rakjuk, kint és bent is szól, de nem illik hozzá az ilyesmi. A menés grammra megvan, de ez önmagában kevés, karakteridegen az egész. A fogyasztás nem jó, de nem is tragikus: 13 literes átlaggal adtam vissza a tesztautót, ami a nehéz lábamat, a teljesítményt és a kizárólag városi használatot figyelembe véve normálisnak mondható, még ha köszönőviszonyban sincs a gyári adatokkal.
Apropó karakter: a CLE egyértelműen egy testes GT-nek érződik, és ilyen minőségében különösen fájó a nagyobb – vagy legalább izgalmasabb – motor hiánya. Mert minden más tökéletesen helyén van: a kaszni elképesztően merev, a kormányzás precíz és finom, és még az 1,85 tonnás tömeg is jól áll neki, komolyságot ad. A rendszer koronája a futómű, ami légrugók nélkül is szinte tökéletes: lágyan vasalja az utat, ringat, de közben bombabiztosan tart. Nem akar erőltetetten sportos lenni, ez itt egy másik, elegánsabb megközelítés, és mennyire jó ez így. A CLE futóműve azon régi idők emlékét idézi fel, amikor a Mercedes még mérce volt. Ez itt megint egy olyan, emlékezetes pillanat.
Konkurencia akad: a német trió másik két tagja is kínál kupét ebben a kategóriában, a hozzáállás azonban szokás szerint teljesen más. A BMW-nél ott a megosztó külsejű, jóval sportosabb 4-es, az Audinál pedig a hűvösen technokrata A5. Nagy különbség, hogy míg a CLE egy új modell, az A5 már 2016 óta, a 4-es pedig 2020 óta velünk van.
A 258 – plusz 23 – lóerős CLE 300 4Matic alapára 24 millió forint, amire az extrák miatt jön még egy egészséges 9,5 millió, a végső ár így már 33,5 millió. Az Audi A5 Coupéból a szintén kétliteres 45 TFSI Quattro áll a legközelebb a Mercihez a maga 265 lóerejével, ennek az ára viszont lényegesen szerényebb, hiszen 19,3 millió forintnál kezd. A BMW ára még ezt is alul tujda múlni: a 245 lóerős 430i xDrive Coupé 18,6 milliónál kezd. Jól látszik tehát, hogy a Mercinél vastagabban fog a filctoll, mint a konkurenseknél, amiben jelentős szerepe van annak is, hogy ez egy friss modell, szemben a másik kettővel. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a felszereltségek között márkánként jelentős lehet az eltérés, viszont ekkora különbséget aligha hoz be a másik két autó. Konklúzió: a CLE remek, de nagyon drága.
Nagyon rég kedveltem ennyire tesztautót. A Mercedes CLE szinte minden elemében telitalálat, zsigerből idéz fel egy olyan kort, amikor a nagy csillag még dicső fényárban úszott. Könnyfakasztóan csinos, pazar a futóműve és jó benne létezni. A szinte tökéletes élményt egyedül a teljesen tájidegen motor rontja, de ott se akkora a hiba, hogy rossz legyen a szájíz. Vannak kisebb-nagyobb tökéletlenségek és hibák, hogyne, de összképen ezek se tudták elrontani a CLE isteni hangulatát. Bárcsak minden autó, és főleg minden Mercedes ilyen lenne.
