Teszt: Peugeot 2008 Allure 1.2 PureTech – 2024.

Az apró hobbiterepjárók és crossoverek piaca nagyon pörög, ezért szinte minden gyártónak van is ilyen modellje. Ezen a téren a Stellantis különösen jól áll, hiszen ugyanarra az alapra, vagyis a CMP és eCMP platformra annyi modellt húztak már fel, hogy összeszámolni se könnyű. Ott a Citroen C4 és C4 X, a DS 3 Crossback, a Jeep Avenger, az Opel Mokka, a Peugeot 2008, meg ami még.

Abból látszik igazán, hogy mennyire fontosak ezek a típusok, hogy a gyártók egy másodperce sem pihennek, tolják a fejlesztést, mintha nem lenne holnap. Jó példa erre a Peugeot 2008, amit 2019 végén mutattak be, kis túlzással meg se szoktuk igazán, de már idén nyáron, azaz három és fél év után rá is emeltek egy faceliftet.

Az új modellnél közepesen lazázták el a ráncfelvarrást: van egy csomó változás, ami frissnek és divatosnak mutatja a típust, de semmi olyasmi, ami meglepő lenne. Markánsan változott az arc: szélesebbre, aprólékosabbra rajzolták a díszrácsot, aminek a közepére már az új, pajzsba foglalt oroszlánfejes emblémát rakták.

Eliminálták a fényszórók három LED-csíkból álló menetfényeit, ezek az első lökhárító alsó széleire költöztek és hatalmasra nőttek. A karmolásokat formázó LED-ekkel és a szélesebb, agresszívabb ráccsal férfiasabb lett az orr, ráadásul szélesebbnek is látszik így az autó dacára annak, hogy a mérete nem változott. Hátul a függőleges fényeket dupla vízszintesek váltották. Az erre a változatra csavarozott, fura – elvileg aerodinamikailag optimalizált – felnik adnak egy bájos, franciásan kretén felütést.

Az új felni mellett lettek új színek is, ilyen ziccert manapság nem szokás kihagyni. Összességében a maga kategóriájába még mindig jóképű autó a 2008, ami főleg azért van, mert a méretéhez képest jók az arányai. A szögletes részletek és a sok él ad neki egy kusza összképet, azt már mindenki maga dönti el, hogy ez bejön neki vagy sem. Eközben az a helyzet, hogy ha tudjuk, hogy mit kell nézni, tényleg látványosnak tűnhet a változás, a júzerek ezt nem biztos, hogy észlelni fogják, annyira a régihez hasonló benyomást kelt a frissített 2008.

A külső tehát nem rossz, ezt résmentesen megugrották a dizájnerek. A belsőről ez már jóval kevésbé mondható el, és ez még csak nem is a facelift hibája. Kimondottan nem csípem a már régóta futó i-Cockpitot, mert az a benyomásom, hogy akik tervezték, nem láttak még embert autóban ülni. Értem én, hogy kellenek az újítások, hogy frissnek és trendinek tűnjön az autó, de az mégis túlzás, amikor a dizájn tevőlegesen elvesz a komfortból.

Akármennyit állítgattam a kormányt és az ülést, egy komplett hét után se lett meg az a pozíció, amikor nem fészkelődtem. A kormány apró sokszög, parkolásnál és nagyobb mozdulatoknál fura használni, és a háromszög-keresztmetszet se kellemes a kéznek. Mindezt tetézi, hogy baromi alacsonyra kell állítani – igazán magas állása nincs is –, ha látni akarjuk a műszereket. Furcsa érzés volt úgy vezetni, hogy a kormány túlzás nélkül az ölemben volt. Ismerek sok embert, aki szereti az i-Cockpitot, és nem érti, hogy mi bajom vele, én viszont képtelen vagyok megszokni. Az üléspozíció így nekem sehogy nem adta ki, pedig az ülések nem lennének rosszak: kényelmesek és tartanak, viszont egy hosszabb ülőlapot még megérdemelnének.

A több szinten hullámzó műszerfal és ajtókárpit dizájnja nem az én világom, a látványosan mű, gagyi karbonért pedig kimondottan kár. A Stellantis termékei között nekem leginkább az Astra tisztább vonalvezetésű, egyszerűbb beltere jön be, de ez itt már jóval inkább egyéni preferencia kérdése. Mindezek ellenére a beltér minősége remek: az anyaghasználat és az összeszerelési minőség is kiváló, pedig ez nem egy magasra pozícionált autó. Ezt azért fontos külön kiemelni, mert manapság sokszor már a drága autók minőségében sem bízhatunk, és akkor kontrasztként itt egy egyszerű Peugeot, ami nem prémium, mégis jól megcsinálták.

Az általános eklektika és a furcsa ergonómiai megoldások ellenére sem nyom össze a tér: a 2008 tágasnak érződik, pedig ez a legkisebb Peugeot hobbiterepjáró. A 4,3 méteres hossz és a 2,6 méteres tengelytáv abszolút értékben se kevés, és a helykínálatnak is jót tesz: akár hátra is befér egy felnőtt úgy, hogy nem kell oldalra billentenie a fejét, és kiszállás után se fogja úgy érezni magát, mint akit megvertek. A csomagtér alapesetben szintén pont jó méretű, 434 literes, de ha valakinek ez kevés, az ülések lehajtásával 1467 literesre bővíthető. Utóbbinál egy költözködős cuccolás kapcsán az a tapasztalatom, hogy a tér tényleg elég jó, de a nem síkba hajtható ülések nehezítik a pakolást.

A fedélzeti rendszerrel nem sikerült megbarátkoznom, ahogy a kijelzőről kezelhető klímával se lettünk barátok. A 10 colos központi kijelző minősége viszont jó, és a kamerák képe is váratlanul szép. Ebben az Allure változatban a digitális műszerfal nem 3D-s, mint a GT-ben, itt egy sima kijelzőt kapunk, aminek a középső kijelzőhöz hasonlóan remek a képminősége.

A vezetési élmény a beltérhez hasonlóan felemás. A régóta használt, 1,2 literes, háromhengeres, 130 lóerős, turbós benzinest kedvelem. A lehetőségekhez képest egészen tüzes karakterű motor, nagy fordulatszám-tartományban húz, szemben több modern, kis benzinessel, amik között sok érződik fájóan döglöttnek. Az egykettes mellé tökéletesen passzol a nyolcsebességes automata, amit évek óta nagyon szeretek, hiszen a finomságával túlmutat a kategóriáján. Programozással el lehet rontani, volt már szerencsém olyanhoz is, de ezúttal minden a helyén volt: mindig finoman váltott, jó helyre kapcsolt, okosan viselkedett. Ezt így kell. A fogyasztás vegyes használatban valahol 6 és 7 liter között alakul, ami igen szimpatikus érték, hiszen ezek a kis benzinesek sokszor meglepően szomjasak. Ez nem.

Eddig tehát minden remek, a kormányzás és a futómű azonban rontanak az összképen. A 2008 magabiztosan az úton marad, stabil, cserébe sokszor borzalmasan bután viselkedik a köztudottan kiváló magyar utakon. Szerencsétlen próbálja kirugózni az egyenetlenségeket, de ez olykor nem sikerül, és ilyenkor a testünk kellemetlen, kemény ütéseket kénytelen elviselni. Nem várom el egy átlagos közlekedésre tervezett eszköztől, hogy olyan legyen kormányozni, mint egy 911-est, valamennyi visszajelzést viszont adhatna. A 2008 kormányzása viszont olyan, mintha nem lenne mechanikai kapcsolat a kerekek és a kormány között.

Rengeteg konkurens akad: ott van például a Ford Puma, a Nissan Juke, vagy házon belül az Opel Mokka. A 4,3 méteres hosszú, 2,6 méteres tengelytávú 2008 alapára 100 lóerős benzinessel, manuális váltóval 8,4 millió, azonban ha a magasabb, Allure felszereltséggel, 130 lóerővel és automatával kérjük, már minimum 10,25 milliót kell érte fizetni.

A 4,19 méter hosszú, 2,59 méteres tengelytávú Puma egyliteres, 125 lóerős benzinessel, enyhe hibrid rendszerrel és hétsebességes automatával 10,86 milliónál indul. A 4,21 méter hosszú, 2,64 méteres tengelytávú Juke a Fordhoz hasonlóan ezres benzinessel, 114 lóerővel és automatával 10,51 milliós áron kezd, ami kedvezménnyel 9,11 millióig mérsékelhető. A Mokka bár közeli rokona a 2008-nak a 4,15 méteres hosszával és 2,56 méteres tengelytávjával valamivel kisebb nála. A Peugeot-éval megegyező, 130 lóerős, egykettes benzinessel, nyolcsebességes automatával 10,95 milliónál indulna, de ez most pont akciós, így 8,05 millióért kínálják. Ezek alapján a Peugeot árazása elég jó, hiszen ha az aktuális listaárakat nézzük, akkor az említett típusok közül a 2008 a legolcsóbb, miközben méretben is a legnagyobbak között van.

Nem lett a kedvencem a faceliftes Peugeot 2008. A formája adja, egy jó kiállású, klassz autó, ami tényleg nagyon karakteres, ráadásul a tudatosan feltűnő dizájn se hat bénának. Van benne értelmezhető mennyiségű tér, korrektül összerakták, ugyanakkor a beltér formai megoldásai és a hülye üléspozíció keserű szájízt hagynak maguk után. A motor és a váltó egyenesen kiváló, a futómű és a kormányzás már kevésbé. Semmiképp sem rossz autó, de nem is emlékezetes.