Teszt: Mazda CX-60 E-Skyactive PHEV – 2024.

A világ egy jelentőségteljes – valószínűleg hétfői – napon varázsütésre rájött: a benzines és a dízel autók megölik a gyönyörű bolygónkat. Kezdetben mindenki vakarta a haja helyét, hogy ez szomorú, de mi lehet jobb megoldás a cseppfolyósított, halott dinoszauruszoknál? Nyilván a kisköbcentis motorok, a hibridek és a villanyautók. Ebben a sorrendben. Ezzel együtt kitűzték egy távlati célt: vesszenek a sima benzinesek és dízelek, ezeket rövid időn belül el kell földelni.

A Mazdánál azt mondták, hogy ez ragyogó ötlet, de mi inkább csinálunk egy saját platformra épített, hatalmas, hátsókerekes hobbiterepjárót, nagyköbcentis, sorhatos dízellel. Jusson eszünkbe, hogy arról a gyártóról beszélünk, ami a jól kitalált, dugattyús motor helyett a nyaktörő tempóval pörgő tortillacsipszet gondolta – sőt, igazából gondolja most is – helyes megoldásnak.

Ez lett a CX-60, amire a világ autórajongói egy emberként kiáltottak fel, hogy van még remény, miközben a magukat helyekre ragasztgató aktivisták tömegével estek össze az utcán. Hogy ne legyen akkora gond ebből az egészből, a mazdások gyorsan dobtak egy koncot a fanyalgóknak is: a CX-60 nemcsak dízellel, hanem polkorrekt tölthető hibriddel is létezik. Sőt, utóbbit mutatták be előbb.

Boomer punkok tervezték

Ritka csinos, gusztusosan mokány és látványosan hedonista tárgy a CX-60, ami egy másodpercig se akarja másnak mutatni magát, mint ami. Szépet eddig is tudtak a Mazdánál: finoman ívelő fémek, markáns élek és szigorú, de nem fenyegető tekintet kombója jól megy nekik. A különbség ezúttal az, hogy ezeket a részleteket, és az itt hatalmasra nőtt, bárhol felismerhető díszrácsot egy, a szokottnál is érdekesebb, old school fazonú és felépítésű autó kapta.

A következmények ellenére is bevállalták a soha véget nem érő, lapaj géptetőt, a Rolls-okat megszégyenítő premium gapet és Range Roverekre emlékeztető hátsó túlnyúlást. Szűkebb belül, mint amit méretei indokolnak? Persze! Királyabb, mint egy egységsugarú, érdektelen krumpli? Természetesen!

A pompás arányai és a formai megoldásai egy olyan kort idéznek, amikor a világ még nem bújt a hipokrízis kényelme mögé. A luxust és a pazarlást ki lehetett tenni az ablakba, a tömeg nem a környezetvédelem fedezéke mögül sárgult az irigységtől. Félreértés ne essék: a CX-60 egy divatos, öncélú hobbiterepjáró, olyan, amilyet mostanában kedvel a világ. A különbség az, hogy nem is próbál másnak látszani. Szimpatikus és ritka az ilyesfajta őszinteség.

Old school, dekoratív, szűk

Belül jóval visszafogottabb a diszkó, mint kívül. Utóbbi egy határozott dicséret, hiszen a CX-60 belterét szerencsére nem akarták divatos gamer laptoppá degradálni, mint ahogy azt manapság sok modern autóban látjuk. A látványos fényár, a Tiktokot futtató fedélzeti rendszer és a tengernyi kijelző helyett itt a hűvös elegancia és az egyszerű, világos formák kapták a főszerepet. A bazári trükköket meghagyták a többségnek, a Mazdáé egy kifnomultabb megközelítés.

Nemcsak a béna, vevőcsalogató hülyeségek hiánya, hanem a kiváló anyaghasználat is vastagon aláhúzza, hogy a Mazdánál még hisznek a mára feledésbe merült értékekben. A műanyagok puhák, a (mű)bőrök finomak, a díszítőelemek mutatósak, de nem szükségtelenül hivalkodók. Bár azt hihetnénk, hogy ebben a kategóriában jogosan elvárható, minden gyártó által teljesített minimum a tisztességes összeszerelési minőség, a valóságban ez nincs mindig így. Becsüljük meg, hogy a CX-60-nál ez is rendben van.

Az infotainmentnél viszont túlzásba estek: a műszerfalból kinövő, fektetett tableten futó menü annyira elavultnak tűnik, mintha egyenesen a kétezres évek elejéről időutaztatták volna 2024-be. Cserébe a könyöklő előtti, a BMW régi iDrive-jára emlékeztető tekerővel és a fizikai gombokkal váratlanul ügyesen és gördülékenyen használható a rendszer. Elszoktunk ettől, pedig kényelmesebb, mint amikor a kijelzőt tapogatva kell szerencsétlenkedni. Ha valaki mégis a fizikai kontaktra vágyik, nem kell nélkülöznie, hiszen ez is egy érintőkijelző.

A mutatós sziluett belül is nyomot hagy: a CX-60 a 4,74 méteres hossza és a 2,87 méteres tengelytávja ellenére is szűk. A nagy Mazda a belseje alapján egy számmal kisebb autónak érződik, amit főleg a hátra beszállók nyögnek majd igazán. Elöl is akad kompromisszum: a hosszmotor és a termetes váltó a sofőrt és a jobb egyben utazót fosztotta meg egy keskenyebb, több tárolórekeszt rejtő középkonzol lehetőségétől. Öröm, hogy a csomagtartó mérete tisztességes: alaphelyzetben 570 literes, az ülések lehajtásával 1726 literesre bővíthető. Azt már mindenki döntse el maga, hogy a stílus oltárán meghozott áldozat megéri vagy sem.

Ennél nagyobb, kihagyott ziccert...

Az üléspozíciót imádtam: minden ott van, ahol lennie kell, egy közel hibátlan ergonómiájú autó a CX-60, remekül éreztem magam a vezetőülésben. Az egyébként kényelmes, nem sportosan szűkre szabott ülések rövid ülőlapját érheti egyedül kritika. Mosollyal az arcomon, megelőlegezett bizalommal indultam el vele. Sokat vártam a vezetési élménytől: a hosszában beszerelt sornégyest betolták a tűzfalig, az első kerekek a motor előtt, az autó orrához közel helyezkednek el. Ráadásul a CX-60 alapesetben hátsókerekes, a Mazdáról pedig tudjuk, hogy nagyon érzi a műfajt.

Aztán egy vastag telefonkönyvvel csapott arcon a valóság, méghozzá teljes erőből. A CX-60 kormányzása döglött, a futóművének semmi karaktere, ráadásul még az a kikezdhetetlen magabiztosság is hiányzik belőle, ami temérdek modern autóban megvan. Azt vártam, hogy óriásit fogok autózni a BMW-s filozófia mentén összelegózott Mazdával, de hatalmasat tévedtem. Egészen hihetetlen, hogy a felépítése alapján pazarul vezethetőnek ígérkező autó hogyan mehetett ennyire mellé.

A futóművet egyébként érezhetően komfortosra hangolták, de ez se sikerült résmentesen: hatalmasak a rugóútjai, a nagyobb úthibákat szépen vasalja, a kisebbeket viszont kellemetlenül, ügyetlenül kezeli. A többség valószínűleg a kellemesen ringatózó, kényelmes autót látja majd benne, nekem meg maradt a penge vezetési élmény hiánya okozta rossz szájíz.

Szerettem viszont a CX-60 motorját és hajtását: a 2,5 literes, 191 lóerős sornégyes benzineshez elektromotor és egy nyolcsebességes automata kapcsolódik. A rendszerteljesítmény combos: az összkerekes Mazda 327 lóerőt tud, így a nulla-százhoz is elég neki 5,8 másodperc. Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy a legerősebb CX-60 megy, mint a veszedelem. Meglepett, hogy milyen irgalmatlan nagyot gyorsul a Mazda méghozzá úgy, hogy ezt a júzer nemcsak a mutató mozgásán látja, hanem tempósnak is érzi.

Ha valaki megunja a vadulást, és kihagyná a buliból a benzines Skyactive-ot, akkor tisztán elektromosan is mehet a tölthető hibrid CX-60-nal. A 17,8 kWh-s akkuval a Mazda gyári adatok szerint 60 kilométeres tisztán elektromos hatótávot tud. Utóbbi lazán megvolt minden helyzetben még úgy is, hogy villanyautókhoz mérten soknak tűnik a 25 kWh-s átlagfogyasztás száz kilométeren.

A vegyes fogyasztás hibrid módban nálam 4 literre jött ki, de abba beleszámolta azt is, amikor csak árammal mentem, tehát olyankor pontosan nulla liter benzint fogyasztott. Az önmagában 136 lóerős elektromotor egyébként tűrhetően vitte a testes Mazdát, de volt olyan szituáció, amikor nem jött rosszul a 327 lóerős, kombinált tűzerő.

Matek

A CX-60 fapados verziójáért 16,3 milliót kér a Mazda, amiért a gyengébbik, 200 lóerős, 3,3 literes, sorhatos dízelt adják az alapfelszereltség mellé. A tölthető hibrid felára karcos, az 21,1 milliónál startol. Ha valaki a tesztautó Homura fantázianevű felszereltségét – fölötte még van a Takumi – szeretné, akkor minimum 23,8 milliót kell érte leszurkolnia. A képeken látható tesztautóért az extrákkal 26 millát kell a kasszánál hagyni.

A 21,1 milliós alapár durvának tűnhet, de valójában jó deal: egy alapfelszereltségű, tölthető hibrid Ford Kugáért 19,3 milliót kérnek, egy szintén tölthető Toyota RAV4-ért pedig minimum 22,4 milliót kell fizetni. Nem árt figyelembe venni, hogy a 4,74 méteres CX-60 ezeknél 14 centivel hosszabb, és erősebb is a másik két autónál. Más kérdés, hogy a plusz hosszt nem az utasok, hanem a dizájn kapja.

Tehát

A Mazda CX-60 a teljesen elektromos jövő előtti utolsó lélegzetvétel finom ízű, emlékezetes mementója. Egy bámulatos külsejű, fenségesen pazarló tárgy, ami tudatosan rezonál a múlt elfeledett értékeire. Simán autóként is nagyszerű, a futómű és a hely adta kompromisszumokat feledteti az isteni karaktere és jelenléte. Takarékos, nagyot megy, ha kell, és még az ára is rendben van. Ha minden gyártó annyira merész lenne, mint a Mazda, egy sokkal színesebb és érdekesebb jövő várna az autóiparra.