Maradt benne dalia
Használtteszt: Volvo S80 2.4D Geartronic Momentum – 2008.
Néha meglehetősen furcsa helyzetek adnak ki egy-egy használttesztet. Épp a Decathlonból gurítottam ki egy automata váltós e-bike-ot, egy ott dolgozó srác, Tibi segített beszenvedni a 27 kilós monstrumot az Astra csomagtartójába. Beszélgettünk, kiderült róla, hogy autós csávó, régóta követi a Totalcart, és amúgy van egy guszta Volvo S80-asa. Érdekelt, hogy milyen a tizenhat éves, öthengeres dízel Volvo, de akkor nem volt időm kipróbálni, ezért megbeszéltük, hogy később odaadja, én pedig írok belőle egy használttesztet.
Szimpatizálok a Volvókkal: egyedi hangulatú, különutas tárgyak, az otthonos, északi minimalizmus autóipari manifesztációi. Pont ezen gondolkodtam, ahogy közeledtem Tibi második generációs S80-asa felé: tudom, hogy tele van Forddal, mégis nagyon svédnek, nagyon másnak tűnik. Nagyszerű, barátságos kisugárzású autó, állás közben párolog belőle a nyugalom.
A dizájn sokat változott az elődhöz képest: a második S80-nál dobták az addig használt, kissé már retrónak érződő formanyelvet és egy letisztultabbra cserélték. A karcos arcélű első generációshoz képest a kettes S80 gömbölydedebb, puhább vonalú autó lett. Szerencsére megtartották a Volvók jellemző részleteit: a géptető hangsúlyos domborítása, a pici maszk, az alacsonyan elhelyezett fényszórók alakja és a szűkülő hátsó rész egyértelműen volvós vonások. A 2006-ban bemutatott S80 kevésbé markáns jelenlétű darab, mint az elődje, de megtartotta a rokonszenves karakterét.
Mennyire Ford az S80?
A Volvo S80-ból összesen két generáció készült, ez már a második, 2006-ban bemutatott modell, ami a Ford EUCD – Volvóéknál P3-nak nevezték – platformjára épült. A második generációs S80 tehát a harmadik generációs Mondeo rokona, a két autó nagyjából az alkatrészeik felén osztozik. Utóbbiból az következik, hogy bár a két autó alapjai azonosak, kicsi az átfedés a két modell között, tehát aki azt gondolja, hogy az S80 simán csak egy átlemezelt Mondeo, az hatalmasat téved.
Tibi S80-asa egy 2008-as, facelift előtti darab, a széria elejéről. Bár már bő tizenhat éves autó, kegyesen bánt vele a kor, a korábbi tulajok is vigyáztak rá, még mindig peckes kiállású cucc. A mélybordó metál, a világos belső és szép felnik kombója miatt különösen gusztusos, öröm olyan autót látni, ami nem szürkül bele a forgalomba. A fényezés egységes, illesztési hézagok rendben, látszólag még sose törték bucira, hogy aztán egy ügyes lakatos visszahozza az élők sorába. Közelebbről megnézve azért látszik rajta a kor: egy kisebb karc itt, egy nagyobb ott, apró húzás a hátsó sárvédőíven. Semmi komoly, úgynevezett korának megfelelő állapotú, használós autó.
Használt Ikea bútor
Párhuzamot érzek a kétezres évek Volvóinak beltere és az Ikeában kapható bútorok között. A Volvók bele és a lapraszerelt, skandináv bútorok is esztétikusak és egyszerűek, kedvesek a szemnek, miközben a minőséggel és a tartóssággal olykor előfordulnak problémák. Ahogy a filléres Lack asztal oldaláról is néhány év használat után leválik a borítás, úgy az S80-ban is akadnak fáradtabb elemek.
Első ránézésre szinte újszerűnek tűnik a beltér, egyedül az első ülések ráncai, a kormány megkopott bőre és néhány használatból eredő karc és kopás emlékeztet az S80 korára. Ezzel fölényesen túlteljesítette a kortársai nagy részét, a hasonló korú autók ennél általában elnyűttebbnek szoktak látszani. A probléma máshol van: a műanyagok recsegnek, nyöszörögnek, minden pillanatban az utasok tudtára adják a fájdalmukat.
Végül semmi nem maradt a kezemben, sőt, a beltér semelyik részéhez nem fájt hozzáérni, de az összeszerelési minőség nem az igazi, amit a műanyagok sírása is megerősít. Pozitív, hogy ebben az autóban szinte minden funkció tökéletesen üzemelt. A tulaj szerint egyedül az ablakok működnek olykor esetlegesen, a kapcsolókkal lehet gond.
Előbbi azért is nagy kár, mert egyébként a beltér hangulata fenomenális. Imádtam terpeszkedni a húsos, masszív bőrfotelekben, szerettem nézni az egyszerű, világos műszerfalat. Még az általában bénának látszó, sötét fabetétek is tökéletesen illettek az összképbe. A hosszú, 2,84 méteres tengelytáv miatt a hátul is hatalmas a tér, ráadásul az ablakokat se húzták szűkre, ez pedig közvetve hozzájárul a térérzethez. A tágas belsőhöz a kategóriában aprónak számító, 422 literes csomagtartó jár, amibe pakolni se könnyű a szűk nyíláson keresztül.
Fölényes hajó, fura bukéval
Az S80 pontosan úgy viselkedik az úton, ahogy azt a legtöbben várnak tőle: egy nagy, kényelmesen hömpölygő hajó hosszú rugóutakkal és komfortra hangolt lengéscsillapítókkal. Bár semmilyen sportosságot nem érdemes benne keresni, azt se gondolja senki, hogy a kényelem a magabiztosság rovására ment. A futóműve csodásan vasalja a kihívásokkal küszködő magyar utakat, miközben stabilan, feszesen tartja az úton a bő 1,6 tonnás – vagyis váratlanul könnyű – kasznit. Maga a hardver is rendben van, semmilyen gyanús hang nem hallatszott vagy érződött a futómű felől.
A 2,4 literes, sorötös dízel fantasztikus karakterű motor: bár a 163 lóerő és a 340 Nm nem tűnik soknak egy ekkora testben, mégis dinamikusan meglódul, ha kell. Az öt henger csodás hangja csak bónusz. Általában nem akarsz vele gyorsan menni, nem olyan karakterű autó, de jó tudni, hogy tisztességesen húz, ha a helyzet úgy kívánja.
A kettőnégyes dízel egyébként megbízható technika, nincsenek dívás allűrjei, csak működik és kész. A motor ebben az autóban 250 ezer kilométeren túl is nagyszerű formában van: Tibi közel két év alatt 28 ezret tekert bele, és eddig csak egy szett izzítógyertyát kért. Hozzátette, hogy az előző tulajok is rendszeresen szervizeltették az S80-at, a számlákat is adták az autóhoz. Komoly problémája az elmúlt tizenhat évben eddig még nem volt. Most azonban a kipufogógáz csípős szaga alapján úgy tűnt, hogy a részecskeszűrőre nem árt ránézni.
A hatsebességes, Geartronic automata váltó a legtöbb szituációban hibátlanul üzemelt, szépen, puhán kapcsolata a fokozatokat, ott váltott, ahol kellett. Sajnos akadt néhány egyelőre alig észrevehető, de annál aggasztóbb jel, ami arra utalt, hogy a váltót érdemes lesz hamarosan megnézetni szervizben. Néhány hirtelen gázelvételnél apró ütést éreztem, illetve több, tempós visszaváltás is darabosabbnak tűnt a kelleténél. Ezekre vásárlásnál is figyelni kell, hiszen egy automata felújítása mindig költséges művelet.
Matek
A fogyasztás az autó méretéhez képest barátságos: Tibinél 7,2 és 7,7 liter között eszik úgy, hogy főleg Budapest és a környező települések között használja, sokszor csúcsforgalomban. A kopó-fogyó alkatrészek ára általában vállalható, de arra érdemes készülni, hogy drágábbak, mint egy hasonló korú, egyszerűbb autó esetén. Pozitívum, hogy gumizni olcsó: az elterjedt, 235/45R17-es gumik darabja 30-40 ezer forint között alakul márkától függően, ami manapság kedvezőnek számít.
Volvo S80 2.4D alkatrészárak | |||
Alkatrész típusa | Alkatrész márkája | Kiszerelés | Ár |
Első lengéscsillapító | Bilstein | 1 db | 58 699 |
Hátsó lengéscsillapító | Bilstein | 1 db | 28 830 |
Első féktárcsa | Textar | 1 db | 40 980 |
Első fékbetét készlet | Bosch | Készlet | 30 582 |
Vezérműszíj készlet vízpumpával | SKF | Készlet | 80 399 |
Kuplung szett | Luk | Készlet | 216 989 |
Nyári gumi (235/45R17) | Hankook | 1 db | 29 962 |
Légszűrő | Valeo | 1 db | 11 319 |
Olajszűrő | Valeo | 1 db | 3 483 |
Motorolaj | Motul | 5 liter | 20 500 |
Ennél az autónál a részecskeszűrő cseréje, illetve a Geartronic automata esetleges javítása dobhatja meg a költségeket. Egy ilyen, öregedő dízelnél mindig elmondjuk, hogy bár a 2,4 literes dízel megbízható motornak számít, már benne van a korban. Negyedmillió kilométer – különösen ennél a motornál – és tizenhat év nem a világ vége, de aki ehhez a Volvóhoz hasonló autót vesz, érdemes belekalkulálnia a költségvetésbe, hogy a tartóssága ellenére is adódhatnak problémák. Egy modern, közös nyomócsöves turbódízelnél egy nagyobb hibát soha nem olcsó javítani.
A kettőnégyes dízellel szerelt S80-asok közül a hervadtabbakat már odaadják másfél milláért, de egy értelmesebb példányért ennél jóval messzebb kell nyújtózni. Az eladó, dízel S80-asok többsége már bőven túl van a 300 ezer kilométeren, sok már a 400 ezren is, kevés az ilyen korai, de keveset futott példány. A 300 ezer fölötti futású, öregebb, de képen vállalhatónak látszó darabokat 2,5 millió körül kínálják. A kiemelkedően szép, 200 ezer kilométert futott S80-ak felára magas: azokat inkább 4 millió környékén találjuk.
Tehát
Megértek mindenkit, aki vallásosan rajong a Volvókért, én is imádtam a pompás, bordó S80 hangulatát. Bármikor hajókáznék még vele, a puha fotelekbe süppedve, ezen a zseniálisan kényelmes futóművön ringatózva, miközben hallgatom a sorötös dízel morgását. Több pontján érződik, hogy már tizenhat éves, persze: nyiszog ez-az, esztétikai sérülés is akad, sőt, aggasztóbb problémák szele is fújdogál körülötte. De egyben van, érződik, hogy az eddigi gazdái szerették, szóval bőven van még benne élet. Remélem sokáig friss műszakit látok majd a rendszáma mellett a JSZP-ben.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.