Mindenki azt hiszi, menő csávó vagyok. Pedig ez csak egy Peugeot. Igaz, abból viszont szép. Bár sokak szerint ez inkább ciki. Sebaj, én tudom, mitől döglik a légy. A gyorsan érkező szélvédőtől.
Nem értem, mi bajuk az embereknek ezzel az autóval. Senki sem csapott le rá a szerkesztőségben, sőt kifejezetten távol tartották tőle magukat. Egy ismerősöm azt kérdezte, mikor meglátott vele, nem félek-e, hogy mások is meglátnak, mert ciki. Szerintem meg semmi ciki nincs benne. Igaz, kicsit homó a megjelenése, de annyira azért nem, hogy ennyire fintorogjanak tőle.
Az igaz, hogy autós szakmai szemmel nézve egyetlen érdekes vonalat sem találtam rajta - ez főleg a fotózásnál okozott gondot -, sem benne, sem sehol a környékén, de talán pont ez a jó benne, hogy teljesen belesimul az ízlések széles tartományába. Mert cikiség ide vagy oda, azt nem lehet rá mondani, hogy nem feltűnő. És aki meglátja, az sem azt mondja, hogy csúnya, hanem csak ciki. És ebbe aztán bármit bele lehet magyarázni, ha konkrétan rákérdezek, hogy mi a rosseb lenne ciki benne.
Ott az a hatalmas száj az elején, a széthúzott szemek, jó, ezeket már ismerjük a 407-ről. De az oldalnézet a kupolás tetővonallal vagy a hatalmas far, ami hátulról nézve igencsak tekintélyt parancsoló, már egyedinek mondható, és lássuk be, arányos lett tőlük a kupé.
Pininfarinát elzavarták, mert azt hitték, hogy a Peugeot saját dizájnerei is vannak olyan jók. A 407 kupé már az ő művük, és annyira nem gáz, mint amennyire várható lett volna az olaszok nélkül. Igaz, a terem búrája lehetne kicsit íveltebb, és akkor jutna a hátul ülőknek némileg több fejtér, de ez már igazán csak szőrszálhasogatás. Aki kupéban hátraül, legyen kompromisszumkész, vagy menjen BKV-val.
Pedig ha a méreteket nézzük, ott kéne lennie a szedán közelében, hiszen a tengelytáv azonossága mellett a kupé hosszabb. Sejthetjük, hogy a túlnyúlásokban van az eltérés, ami nem az utasteret növeli. De mit is beszélek itt az utastér méretéről, hiszen egyértelmű, hogy egy kupéban kisebb hely várható. És bizony kisebb is. Főleg hátul. Főleg lábnál, meg fejnél. A kettő között kellően kagylósan ölel körbe a bőrözött fotel, és ha nem kéne a fejet félre billentve tartani, akár hosszabb út is vállalható lenne.
A markáns megjelenéshez megfelelően vonzza is a tekinteteket, így egyáltalán nem mindegy hogy a motoros vezetőülést hogyan állítjuk be. Mert minden ilyen autó esetében a megjelenésen van a hangsúly. Ha magas az ülés, és egész elöl van, kisköcsögnek látszik aki benne ül. Ha mélyen hátra van tolva, akkor meg tahó parasztnak, és valljuk be, egyik sem jó. Ha már azt hiszik rólunk, menő csávók vagyunk, és megengedhetünk magunknak egy ilyen autót - most tegyük félre, hogy az utca emberének hány százaléka tudja, hogy ez csak egy Peugeot -, feszítsünk is rá.
