Elmart falkavezér

Normális használatban viszont rendkívül csendes. Elmormog magában, nagyobb tempónál a motorhang végképp eltűnik az egyéb neszek között. Sajnos a szél zúgása annál erősebb. 120-as tötyögésnél csak a tervezési zsákutcának bizonyult kétkonzolos visszapillantók süvítenek, a fölött a meredek szélvédőn túl elkezd örvényleni a levegő. Rossz úton a botrányosan zörgő belső bosszantja az embert. Hát igen, a megtett kilométer valószínűleg kétszázezerrel több, mint amit a számláló mutat. És az első üzembe helyezés itthon történt.

A rugók eléggé megereszkedettnek tűnnek, így sprődebb, mint elvárnám. Ez rázkódásban és tempós kanyarnál pattogásban nyilvánul meg. Sima úton viszont maga az álom. A nehéz blokkal lesúlyozott elsőkerék-hajtás húzza maga után a kasztnit. Hihetetlenül kiegyensúlyozott, kitörésre még súlyosan provokálva sem hajlamos. Sztrádán százhatvannal rezzenéstelenül suhan. Vagy száznyolcvannal, neki édes mindegy. Gyorsabban még nem próbáltam, a barátnőm meg letagadja. Gyári információk szerint végsebessége 230 km/h. Ha abból indulok ki, hogy akkor 5200 körül forog, el is hiszem.

A Saab 9000 V6 Griffin újkorában a dúsgazdag vállalatigazgatók autója volt. Különböző források szerint itthon 8-11 millió forintot kértek érte 1995-ben. Tehát tíz év alatt a tizedére zuhant az ára; ez abszolút értelemben értékelhetetlen adat, csak a hasonló eredeti árú autókkal összevetve derül ki, hogy a Saabok értékvesztése meghökkentően nagy. Végigfutottam a nagy lökettérfogatú, 11 éves autók kínálatán. Audi A6-A8 1,4-2 millió; BMW 528-730 1,7-2,2 millió; Mercedes E320 1,9-2,5 millió között kapható.

Mutatóba akad japán (Lexus GS 300: 2 millióért, Nissan Maxima a feléért), a nagy, de kis presztízsű európai autókat nagyjából 700 ezertől másfél millióig értékelik gazdáik. (Épp az azonos motorral szerelt MV6-os Opel Omegák a legolcsóbbak. Vagy nem is olyan meglepő?) Arra különösen kíváncsi voltam, vajon a másik svéd márka akkori nagy modellpárosát, a 940-960-at mire tartja a piac? Nos, nem sokra. Egy jó kis öt- vagy hathengerest millió körül megszerezhetünk abból is.

Jó, persze, sokat alkudtam, előző gazdája meg unta a reménytelen hirdetést. Hosszas tanakodás, összehasonlíthatatlan autók versenyeztetése után vásároltuk meg. Akkor, vagyis tavaly volt tízéves. 800 ezer forintot kóstált. Tény, hogy olcsóbb volt, mint a piaci átlag. De azt hiszem, ez egy ekkora benzinfaló reális ára. Kevesen engedhetik meg maguknak a nagy fogyasztás luxusát. Még kevesebben szeretnék ingük-gatyájuk szervizre költeni. És a Saabok bizony nem a megbízhatóságukról, még kevésbé alacsony fenntartási költségükről híresek.

A négyhengeresek szinte pusztítják az elektronikai vezérlőpanelt. A vezérműlánc cseréje - az újabb 900, régebbi 9-3 párosnál ki kell kapni hozzá az egész motort - 250-400 ezer forint. Kevés van belőlük, így a bontott cucc sem olcsó. (Volt egy kilencszázasom, szegény kapott egy jókora pofont egy akácfától. Motortető, lökhárító, egy sárvédő, lámpa, index, hűtőrács bánta. A doblemez nem is sérült. A pár holmi bontott anyagárban százezerből nem jött volna ki. Így belőle lett alkatrész.)

Nincs tehát aktuálisabb kérdés, mint a hibalista. Eddig kb. 12 000 kilométert használtuk. Ezalatt azért a rejtett bűnök nagy része már előjön. Az irányjelző karja bal állásból nem tér vissza - tipikus Saab-probléma, az előzők is mind ebben szenvedtek. Az első hónapokban egyszer-egyszer leállt, miután leesett az alapjárat 500 alá. Nem minden esetben, de általában összeköthető volt a TCS OFF felirat kigyulladásával. Ez az elektronikusan vezérelt kipörgésgátló működésképtelenségére utal.

Ha minden oké vele, egy pótpillangószelep fojtja le a motort, amennyiben nem tapadnak vagy egy helyben forognak a kerekek. Egy ideje indulástól világít a kijelző. Azóta viszont nem áll le a motor, hál' istennek. Ön elkapkodná a javíttatását? Egyébként sem olyan könnyű füstölő gumival startolni. Ereje volna, de brutális rugó húzza vissza a gázkart nyugalmi helyzetbe. Kopog valami a jobb elején. Szivároghat valahol a hűtővíz, mivel már két flakonnal utána kellett tölteni. Öröm az ürömben, hogy a CHECK RADIATOR felirat időben figyelmeztet.

Ugyanígy, az ablakmosó is gyorsabban fogy a kelleténél. Reménytelenül el van dugva a tartály, nem könnyű megtalálni a folyás helyét. Motorolajat tegnap raktam bele. Az első hengersor szelepfedelén van a lyuk, döbbenetes módon közvetlenül a vezérműtengelyre kell locsolni. Kissé védtelennek tűnik a fontos alkatrész, ha valaki hanyagul elfelejti visszarakni a sapkát. Nehéz felnyitni a motorháztetőt, a drót visszahajlított-beakasztott végét sikerült már szinte egyenesre rángatni.

Emiatt egyszer vaksötétben letéptem a kallantyú melletti burkolatot - a henyeségen kívül a különleges pöckök vélhető ára is visszatart a helyreállítástól. Pár napja egyszer csak leesett az egyik díszléc. A bal fényszóró egy méterre maga előtt perzseli a földet - egy brutális gödör után akadt ki a helyéről. Ettől eltekintve is botrányosan gyenge a világítás.

Nem szerkezeti vagy működési gond, de iszonyatos állapotban van a szürke bőrbelső. A könyöklőt a legjobb kozmetikai szer vagy plasztikai sebész sem hozhatja szalonképes állapotba. De máshol sem sokkal különb, talán a kárpitok bírták legtovább. Valami darabos mozgású mindkét napellenző tükrének borítását letörte.

A valódi diófa viszont csodás. Az azt körülvevő műanyag egy atomvillanást is túlélne - ki-ki döntse el, ez bók vagy becsmérlés. Szép, mint egy új tejesláda. És egyáltalán: minden működik, ami elektromos vagy elektronikus (kivéve a TCS-t, de egye fene). Pedig van benne bőséggel szervomotor, és hozzájuk tartozó érzékelő. Nem voltam rest megszámolni, csak a hűtés-fűtés irányítását 15 gomb végzi - de szinte sohasem nyúlok hozzá, mindent megcsinál a klímavezérlés. Jó a tempomat, az öt villanyos nyílászáró (tetőablakkal), a fűthető és motoros tükör (a bal is, amit ripityára törve kaptam - nem érdekli, télen arról is olvad a dér), hibátlan a két fedélzeti komputer, a memóriás vezető- és sima motoros utasülés.

Fék, kormányzás, váltó jó. Utóbbi a világ leganalógabb szerkezete: se sport-, se téli fokozat. Négy előre, egy hátra, üres, parkoló. 25-50-75: ekkor vált feljebb; korábbi kapcsolásra bírni reménytelen feladat. A CD-s rádiót én vettem - gyárilag is azzal szerelték, 1995-ben (!) - 22 ezerért, Grundigot, valahonnan a Távol-Keletről.

Ennyit, és még kábé háromezer forintot költöttem rá eddig. A vészmadarak jóslatai egyelőre elkerültek. Kop-kop-kop. (A továbbiakat pedig a tessék a Népítélet rovat aktuális oldalán figyelemmel kísérni!) Azt mondom, megérte az árát. Amiért megvettem - nagy, biztonságos, ABS-es, két légzsákos, erős, nagy az utazósebessége, nemigen lopják -, megvenném ma is. Egy szép, újszerű bőrbelsővel még ma is exkluzívnak lenne nevezhető. Utóbbi tárgyban várom a felajánlásokat a fenti e-mail címre.