Idén lett húsz éves, érződik is rajta. No, nem azért, mert köhécsel, dohog vagy nehezen húzza magát, hanem mert olyan igazi, őszinte vezetési élményt nyújt, amilyet a mai autók közül már nem sok adhat.
Csikós hosszú eposzt tudna írni arról, hogyan köti gúzsba a vásárlók igénye az autógyártókat, hogyan kergeti az őrületbe a menedzsment szerencsétlen mérnököket csak azért, mert egy félresikerült konstrukcióból rengeteget képesek eladni. A farmotoros, hátsókerék-hajtású autó távolról sem ideális konstrukció, a Porsche mégis a mai napig gyártja és csiszolgatja a 911-est. Szerencsétlen mérnökök vért izzadva küzdenek már évtizedek óta, hogy a kocsi ne legyen életveszélyes.
Pár éve néztem egy Best Motoring adást – ez egy japán autós műsor, melyben autóversenyzők tesztelnek sportkocsikat versenypályán –, melyben a pilóta lelkendezett, hogy a 997-est végre egészen jól lehet vezetni, végre nem pördül meg a kocsi abban a szent pillanatban, mikor túlkormányzottá válik. Én sosem vezettem még 911-est, de ha lehet hinni az autóversenyző kollégának, márpedig miért is ne lehetne, akkor a Porsche jó negyven éven át gyártott egy olyan autót, ami jó meg szép meg gyors meg élvezetes meg modern és precíz is, csak éppen nagyon veszélyes, hiszen még egy tapasztalt versenyzőnek is meggyűlik vele a baja, ha a határon autózik.
Felhívtam Karottát telefonon, ő ugyanis vezetett 997-est. Azt mondta, hogy a 911-es az egyik legjobb és legélvezetesebb autó, amivel valaha is dolga volt, de tény, hogy a farmotor miatt még ez a modell is olyan hirtelen ugrik ki az ember alól, vagyis olyan kicsi az a határmezsgye, ami az enyhe túlkormányzottság és a megpördülés között van, hogy bizony tényleg észnél kell lenni.
A Porsche megpróbált vitatkozni a farmotort istenítő nagyérdeművel, az egyik nyomós érve a 924/944/968-as sorozat volt. Ezek a kocsik a valamivel vékonyabb pénztárcájú, ennek ellenére porschézni vágyó vevőknek készültek. A recept egyszerű, motor elöl, váltó és hajtás hátul: izgalom van, halálfélelem nincs. Bár sokáig úgy tűnt, az orrmotoros Porsche kelendő portéka, végül csak beszüntették a gyártását. Pedig lehetett válogatni, volt kicsi turbómotoros vagy nagy turbó nélküli 100-tól egészen 250 lóerősig, még kabrió változat is készült.
1995-ben beszüntették a 968-as, és ezzel egy időben a másik orrmotoros modell, a 928-as gyártását is, mert nem tudtak belőle annyit eladni, amennyit szerettek volna. Azóta sem készült orrmotoros Porsche – na, jó, készült, a Cayenne, de az nem sportkocsi, hanem SUV, meg most a Panamera, de az meg egy szedán –, maradt viszont a közkedvelt, de kissé értelmetlen 911-es a farmotorjával. Jó hír azonban, hogy azóta a Porsche a középmotoros megoldást erőlteti, ami vélhetően a legjobb, leghatékonyabb megoldás egy sportkocsinál.
De térjünk vissza ehhez a húsz éves 944-eshez, ami nem holmi belépő modell, hanem egy igazi S2-es. Mivel mindenki 924-esnek nézi, és rögtön megkérdezi, Audi motor van-e benne, kezdjük ezzel. Az S2-esben egy háromliteres, soros, négyhengeres motor van, melyet az utolsó csavarig a Porsche készített.
A motorhoz ötsebességes váltó kapcsolódik, a hajtás természetesen hátul van. Sajnos sperr nincs, pedig 210 lóerő és 280 newtonméter, vagy más szóval 6,3 másodperces gyorsulás mellett volna rá szükség. Minden rosszban van azonban valami jó, sperr nélkül rosszabb ugyan a kigyorsítás, vagyis nehezebben jön ki az autó a kanyarból, viszont arra is kisebb esélyünk van, hogy megpördüljünk.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
