Ez a cikk ugyan a legexkluzívabb Accordról szól, de már az is jó lenne, ha egy fapados volna az etalon, és annál rosszabbat tilos lenne forgalomba hozni. Ami nem tudja megütni ezt a szintet, menne vissza a gyárba további reszelgetésre.
Június közepén, amikor ez az írás született, még tényleg úgy tűnt, hogy sohasem lesz nyár. A meteorológia sem jósolt semmi jót. Aztán a sok aktuális anyag valahogy mindig kitúrta az Accordot, és a cikk addig lapult a fiók mélyén, amíg végül a nyár is megérkezett; de az első bekezdés már így marad. Hunyja be a szemét, képzelje el, hogy újra június 14. van, és csak ezután nyissa ki újra. Jó, most már továbbolvashat.
Hurrá, nyaralunk! Vagy mégsem? A naptár szerint persze minden rendben van, a napok és a hónapok tudják, mi a dolguk, váltják egymást, ahogy szokták, csak a nyár, az nem jött meg valamiért. Furcsa mód az új, fészliftes Accorddal is valami hasonló történt. Itt van köztünk, tényleg ő az, semmi kétség, csak éppenséggel nem újult meg. Aki így szereti, örüljön, aki csalódott, fúrja a fejét a párnába, a tény akkor is tény: az új Accord a régi. Ez a nyár tavasz, csak kapott egy új hűtőmaszkot.
Ez persze egyáltalán nem baj, hiszen nem valami ködbe vesző brit autógyár mostoha gyermekéről beszélünk, hanem a Honda Accordról, a kaizen, a japán fejlesztés és hangyaszorgalom eleven szobráról. Ezeket az autókat olyan precízen rakták össze, hogy világszerte nyugodtan használhatnák őket mesterdarabnak. És az alkatrészeladások drasztikusan csökkennének, és a szervizekben éhínség, pestis ütné fel a fejét, és az emberek nem is szeretnék cserélgetni az autóikat többé, és az autós-újságírók elmehetnének péknek, és mégis szép lenne.
Ahogy az ember beül az Accordba, valahogy olyan érzése van, hogy ha most százezer kilométert kell megtennie egyvégtében, akkor sem érheti baj. Ez az autó egyszerűen nem romolhat el. Más kérdés, hogy az általam eddig tesztelt két Accord, a Type-S, meg ez olyan, de olyan fekete belül, mint az ormányos medve segge luka. Az utastér dísztelen, egyhangú, és - ha még nem említettem volna - borzasztó fekete. Az S-nek nem volt mentsége, ő ugyanis sportosnak szánt modell, de az Executive kimagyarázta; ő a konzervatív, középkorú vagy lassacskán középkorú embereknek készül, ezért nem kell a csicsa.
Magyarországon egyelőre nem működik
Az Executive vásárlói többre értékelik a rengeteg extrát és a funkcionális tökélyt, mint egy krómbetétet vagy egy vidám színt a műszerfalon. A kényelmes, elektromosan tologatható bőrülések, a kétzónás klíma, a napfénytető, a navigáció és a kiskutya fütyülője mind benne vannak a 7,8 milliós árban. Minden kütyü közül a legizgalmasabb az adaptív sebességtartó automatika.
Adaptív azt jelenti, alkalmazkodó, az alkalmazkodás meg szöges ellentéte az állandónak, akkor meg mi a rák az az adaptív sebességtartó elektronika? A megfejtés egyszerű, nincs semmi furcsaság vagy paradoxon, csak egy okos rendszer, ami tartja magát az előre beprogramozott sebességhez, de ha autónk orra előtt lassabb járművet észlel, ahhoz alkalmazkodik, és lassít, vagy akár fékez is egy erőteljesebbet, ha arra van szükség.
