Itáliai csődör

Jártam a kereskedéseket, olvastam a hirdetéseket, de semmi érdekes. Aztán teljesen véletlenül kezembe akadt ismerősöm használt autó listája. Egyből megakadt a szemem az Alfa 155-ön. Nézzük csak, mit írnak még róla! '92-es és csak 94000 km van benne? Na persze! Elektromos ablakok - tető is, központi zár, full szervó, bla-bla-bla. Ilyeneket már szinte minden hirdetésben olvastam. De milyen a motor? Itt van: 2.0 TS.

Sosem volt még Alfám, nem is nagyon figyeltem őket, úgyhogy gőzöm sem volt mit jelent a TS. Megtudtam, hogy a Twin Spark rövidítése, ami dupla gyújtógyertyát jelent. Nálam a 2000 ccm a felső határ, de ennél kisebbet sem nagyon szeretek, ezért úgy gondoltam, ez a hengerenkénti kétgyertyás dolog, biztosan kiemeli a motort az egy gyertyások közül, úgyhogy nézzük meg az autót egészben.

Az értékesítő sráccal előbányásztuk az iratokat, és kiderült, hogy nem pörgették vissza a kilométerórát. Tényleg annyi van benne, amennyit mutat, és ezt nemcsak a precízen vezetett szervizkönyv igazolja, hanem a rengeteg számla is, az autó átvételétől az utolsó ellenőrzésig, időrendben szépen lefűzve. Néhány napja érkezett az országba, úgyhogy még "E" rendszáma van, nincs forgalmija, tehát ha mellette döntök, várnom kell néhány napot.

Ahogy körbejártam az autót, rögtön megtaláltam a régebbi sérülések helyét. Jobb eleje, jobb hátulja, és a csomagtér ajtó sem áll az eredeti helyén. Ezeket a javításokat később megtaláltam a számlák között is. Annyi márkáért, amennyit fizetett érte az akkori tulaj, megcsinálhatták volna szebben is, de ennyi baj legyen. Az utastérbe helyezkedve, ha lehet még mélyebbre zuhantam a l'amour feneketlen gödrébe.

A műszerfal műanyagból készült ugyan, de annyira jól eltalálták a szellőző rostélyok, a műszerek és a középkonzol arányait, hogy kopogtatni már eszembe sem jutott. A középső részt szinte teljesen elfoglalja az elektromos fűtésszabályzó - amit az értékesítő klímának nevezett - kezelőgombjai. Megpróbálta elmesélni a kezelését is, de belezavarodott, úgyhogy a motort kezdte dicsérni. Monológjába gyorsan beszúrtam kérdésemet: "Mit is jelent a Twin Spark?". A válasz gyorsan jött: "Hát dupla vezérműtengely." Láttam, szakértővel állok szemben, így több kérdésem már nem is volt, így megkértem, hagyjon csendesen szemlélődni.

A nagyszerű oldaltámasztású és eléggé mély ülésekben ülve - végül is sportkocsi, vagy mi- nem tudtam betelni a látvánnyal. Az összes kezelőszerv fél mozdulattal elérhető, mivel a kormány mögötti két bajuszkapcsolón kapott helyet szinte minden, kivétel az első ködlámpa, és a motoros ablakok gombjait. A váltókar viszont roppant csúnya, olyan mintha egy húsz éves merciből kendácsolták volna ide, pedig ez az eredeti. A kormány is eredeti Alfa Romeo. Sosem értettem, hogy az eleganciát tükröző fa dolgoknak - kormány, váltó, műszerfal betétek - mi keresnivalójuk van a sport(os)kocsikban, de a kormány itt is fából van, úgyhogy a hiba az én ízlésemben kell, hogy legyen. Némi megnyugvás, hogy ez a kormány tényleg szép.

A műszerek a szokásos adatokat közlik, víz-olaj hőfok, sebesség, fordulatszám, üzemanyag, és olajnyomás. Néhány világító piktogram figyelmeztet, ha például nincs bekötve az állítható magasságú biztonsági öv, vagy ha behúzva maradt a kézifék. A többi szükséges információ a középkonzolon látható ledek formájában. Fékbetét állapot, olajszint, ajtónyitás, stb. A német nyelvű kezelési könyvet bújom hetek óta, hogy bemagoljam a kicsiny ábrák jelentését, ha netán valamelyik kigyullad, ne essek rögtön pánikba.

A kesztyűtartó nem túl nagy, de elfér benne, amit nem kell állandóan a kezünk ügyében tartani. És ami a lényeg - legalábbis számomra -, hogy zárható. Sőt, kicsiny figyelmesség a tervezők részéről, hogy a csomagtartó is nyitható azzal a pici gombbal, amit a kesztyűtartóba rejtettek. Én általában ezt használom, mert az Alfáknál előszeretettel alkalmazott emblémaforgatós zárszerkezetet szerintem kímélni kell. A csomagtartó óriási. Akinek ez nem elég, vegyen teherautót. A hátsó ülésen utazóknak szánt könyöklő - ami persze van az elsőkön utazóknak is - mögötti takaró lemez szintén kulccsal lenyitható, így a síléceket sem kell száműzni a balatoni nyaraláskor.

Egy szó, mint száz fülig beleestem és bevásároltam. Néhány hét múltán már használatba is vehettem. Három hónap alatt belehelyeztem nagyjából 6000 km-t, és maximálisan elégedett vagyok a motorral is. Többféle forrásból tájékozódtam a teljesítményéről, a vélemények megoszlanak 140 és 150 LE között. Gonoszkodó barátom szerint a valóság valahol mélyen a kettő alatt van, de én nem hiszem. Autópályán a 160-at utazóként lehet tartani, és még innen is nagyszerűen gyorsul ötödikben gázadásra, ha meg kell előzni a külső sávban lépést tartani próbálókat. Kétszáz fölé még nem merészkedtem vele, de szerintem bírná. Nagy hiány a tempomat, ezt már érzem a lábaimban, de ne legyen az ember maximalista.

Olasz autóhoz hűen már kétszer is igényelt olajutántöltést a motor, de most úgy látszik, a megfelelő sűrűségtől beállt a szintje. Hamarosan úgyis jön a százezres átvizsgálás, akkor majd kap újat szűrővel együtt. Ahogy az injektort is valahogy ki kellene majd tisztítani, mert egy miskolci út során sikerült jó mocskos benzint tankolni a helyi Agip-nál (Metróval szemben, oda ne menjetek!) és örültem, hogy hazahozott. A lámpák felváltva villogtak a műszerfalon, és a motor is több kilométeren át akadozott. Azóta ez elmúlt, de én nem hiszek az öntisztulás elvében.