16 óra. Ennyi jutott a V6-os Spiderre, erre az Alfa és az olasz autó lényegét talán leginkább megtestesítő autóra. Mégsem vagyok bánatos, hiszen sokaknak ennyi sem jut ebből az élményből, pedig ha minden családi ház garázsában állna egy Spider, jobb hely lenne a világ.
Pininfarina design-stúdiója annyi emlékezetes karosszéria után a régi Spider leváltásakor is nagyot alkotott: az autó egyszerűen gyönyörű. Emlékeznek még, mikor jelent meg az új Spider a piacon? Nyolc éve, 1995-ben. Az idő nem az Alfa felett, hanem vele együtt száll: ha tegnap mutatták volna be a típust, akkor sem rína ki a kabriók közül. Még sportautók között is ritka az ilyen kortalanul szép jószág az autós világban. Akár becsukott, akár elrejtett tetővel, akár felhúzott, akár leengedett ablakokkal egyaránt gyönyörű: a különlegesen tagolt övvonal, az utánozhatatlanul csábos far, a hegyes, gonosz front, a mélyre húzott hűtőmaszk, a motorháztető kivágásaival tagolt fényszóró: az autóról üvölt, hogy olasz. Többet gyártanak belőle, mint egy Lamborghiniből, vagy egy TVR-ből, de míg azokra ritkaságuk vonzza az autománok tekintetét, a Spidert szépsége miatt bámuljuk meg.
|
|||||||||
A Spider beltere a tesztautóban nem nyerte meg maradéktalanul tetszésemet: én az enyémet majd natúr bőrszínű kárpittal rendelem, az elegánsabb, mint ez az egyhangú fekete bőr. Ha nem lennék ilyen öreg, biztosan egy fekete Spidert vásárolnék, piros bőr belsővel. A gyár még Blue és Red Style fantázianevű, speciális bőrbelsőt is kínál. Ezek a kárpitok a MOMO nevével fémjelzett, kellemesen puha, viszont masszívan tartó üléseken feszülnek, mely ülések az én 182 centimhez még kényelmesen beállíthatók, sőt, még nem is kellett teljesen hátratolnom őket az ideális üléspozícióhoz.
"Aha, soros motor!" - mondta egy kedves ismerősöm, akit becsapott a keresztbe elhelyezett, kb. 30 fokban döntött 60 fokos V-motor felülre eső egyik hengerfeje. Bizony, a mostani Spider-teszt apropóját az új 3179 köbcentis V6-os adta. A márka GTA-típusaiban 250 lóerőt teljesítő motor a Spiderben kissé szerényebben adja elő magát, de még ez a csekély, 6200-as fordulaton jelentkező 240 lóerő és a 4200-nál rendelkezésre álló 289 Nm sem esik zavarba, amikor az autó 1470 kilós saját tömegét kell noszogatnia. 6,3 másodperc alatt ugrik 100-ra és 242 km/h a végsebessége - egy szép kabriótól nem is kell ennél több.
Bár egy sportautónál ez a paraméter kevéssé fontos, emlékezzünk meg a fogyasztásról is. Katalógus szerint 13,2 liter várható kombinált ciklusban: ez az átlag szerkesztőségünk esetében is helyesnek bizonyult. Én 11,8 literből autóztam végsebességteszttel, kb. 3/4-1/4 országút-város viszonylatban, Karotta szaktárs pedig 20 literből is alig jött ki, igaz jóval több várossal és a csudaládába szánt vollgázas attrakciókkal.
Négyezres fordulattól vérbeli sportautóhoz méltó élményeket szerezhet a bátor pilóta. Ha nyugalomra vágyunk, és a szomorkás Szécsi Pál dünnyög a kicsit nehezen kezelhető, de szépen szóló Blaupunkt-rendszerből, egyesből akár már ötvennél hatodikba rakhatjuk a kiváló váltót: az alapjárat környékén is bőven van nyomaték. Ha ismét előkerül a T.a.t.u. CD, hamar visszatérhetünk az alfás stílushoz: kipörgésgátló kikapcs és ihaj: a 225-ös gumik, a segédkeretes első és multilink rendszerű hátsó felfüggesztés szédületes kanyarsebességet és mókás hirtelen irányváltásokat tesz lehetővé. A kormányzás a teljes, mindössze 2,5 fordulatot átölelő tartományban könnyű és pontos: a szervorásegítés változó mértéke mindenkor tökéletes. Jó partner a vadállat-stílushoz a harapós fékrendszer az EBD-vel és a négycsatornás ABS-szel, ami azért időnként enged egy-egy kis nyikkanást, csak épp az érzés végett. Mindehhez a karosszéria teljes beletörődéssel asszisztál: a Spider merevsége is kitűnő.
< >
