Teszt: Audi A3 1.6

Hogy a kissé nagyvonalúan áttételezett váltó, a légkondi miatt is visszafogott motorteljesítmény vagy az alacsonyra szerelt alapjárati fordulat az oka, nem tudjuk, de tényálladék, hogy éltünkben nem fulladtunk le annyiszor, mint ezzel az autóval. Eleinte azt hittünk egyszerűen bénák vagyunk, falábúak, de több, kis A3-ast próbált, tapasztaltabb kolléga is megerősítette tapasztalatainkat: könnyen fulladunk.

Az Alfa 145-A3 összehasonlítgatás akkor volt a leghevesebb, amikor a nyaralni induló család (1 db feleség, 1 db gyerek + a szerző) elhelyezkedett a gépben a félnapos úthoz. A vezetőoldali lábtér nagyobbnak és kényelmesebbnek tűnt, mint az Alfáé, viszont a feleség (utasülés) és a gyermek (hátul, 10 éves, 130 centi, tehát nem egy Shaquille O'Neal) is arról panaszkodott viszont, hogy nem férnek el olyan jól, mint a saját kocsinkban. Hátul tényleg viccesen kevés a hely. Pofátlanság ötszemélyesnek nevezni ezt az autót.

Az A3-as kényelmi szolgáltatásaira egyébként semmilyen panasz nem lehet. Ebben a kategóriában aligha létezik jobban fölszerelt autó. Az ilyen kis kényelmi biszbaszok különösen hosszú utakon (mint ez a Dubrovnik-túra) könnyítik az életet. Mondjuk a napellenzőben rejtőző, ajtajának elhúzása után kivilágítódó piperetükör talán túlzás, de például milyen jó, ha a kormányt finom bőr borítja, és kezünk egy pillanatra sem izzad rajta.

Könyöktámaszra támasztott könyökkel tologathatjuk a váltót, pont kézreálló pohártartó tartja poharunkat, taknyos papírzsebkendőinket (allergia!) elrejthetjük valamelyik tárolórekeszbe, pollenszűrős légkondi nyomatja ránk a hideget, míg kint tombol a negyven. Kormányról vezérelhető rádió-CD vagy sebességtartó automatika ugyan nincs, de azért ne akarjunk mindent alsó-középben, alig hatmillióért.

A CD-játszóval akad egy kis gond: az Audi Concert márkájú, természetesen gyárilag behegesztett hifi teljesen érthetetlen módon időnként kikapcsolta magát. Itt megint kínálja magát egy alfás összehasonlítás: nagyszerű 145-ösünkből minden hosszabb út után kisebbfajta halláskárosodással szállunk ki, a 90 fölött már brutális motorzajra többnyire rátekerünk még valami metált, és hogy halljunk is valamit, csúcsra kell járatni a 40 wattos dobozokat. Az Audiban viszont 150-nél is lehet hallgatni a cuccot félhangerőn.

Az Audi ultimátus kényelmi és gyógyfeatúrája a Csodatévő Szent Bőrülés, amely a mankóelhajítós performanszokban utazó karizmatikus keresztény kisegyházak figyelmét is a típusra irányíthatja. Dubrovniki maratonunkra rettenetes derék- és hátfájással indultunk, amely hátfájást egy különösen hosszúra nyúlt tanácskozás különösen kényelmetlen székében szereztük befele (huszonhárom évi izületkoptató, gerinckínzó teremsporttal a hátunk mögött különösen érzékenyek vagyunk az ülőalkalmatosságokra).

Úgy ültünk be az autóba, hogy szinte mozogni sem bírtunk a fájdalomtól. Székesfehérvárnál már érezhetően enyhült a fájdalom, Alsóbélatelepnél teljesen elmúlt, tizennégy óra folyamatos vezetés után pedig kifogástalan állapotban szálltunk ki a Csodatévő Szent Bőrülésből.

Némiképp elégedetten konstatáltuk, hogy az igényességéről és pontosságáról híres német mérnöki kultúrának is túl nagy feladat volt az ablaktörlés problematikája. Maszatol, koszol, rettenetes. Tehát az A3-as esetében is igaz az olaszautósok által alkotott axióma: az ablaktörlő mindig csak ront a helyzeten.

Lévén hobbista komputerbuzik (lásd még: látens kandós), indulás előtt szántunk egy-két percet a nagyképűen fedélzeti számítógépnek nevezett kezdetleges elektronika tanulmányozására. A kétezer kilométer alatt pedig meggyőzödhettünk arról, hogy ezek a berendezések tökéletesen értelmetlenek, az árukon nyugodtan lehetne további lóerőket a motorba préselni vagy éppen az ablaktörlő-mechanikát tökéletesíteni. A gépjárművezetők 99,9 százalékát egyáltalán nem érdeklik a komputerből kinyerhető, nem túl sokatmondó adatok, a maradék egy tized százalék meg sokkal pontosabb és jobb adatokra volna kíváncsi.

Tökéletesen értelmetlen például a pillanatnyi fogyasztást mutató funkció. (Ugyan mire megyünk azzal a kétségtelenül exkluzív információval, hogy padlógáznál mondjuk 18,6 litert eszik motorunk, alapjáraton meg 1,7-et? Újabb érdekes adat!) És amikor a gépezet félóránkénti idegesítő csipogással hozza ránk a frászt az ablakmosó-folyadék alacsony szintje miatt, akkor a legjobb érzésű audis is a francba kívánja az egészet.
Mindenesetre az alábbi hasznos adatsort azért sikerült kinyernünk a gépből:

Megtett távolság: 2013 km
Nettó menetidő: 29:47 h
Átlagfogyasztás: 7,2 l/100 km
Átlagsebesség: 64 km/h (dubrovniki keringőzéssel, harmincas tempóban vánszorgó hegyi konvojokkal és egy harminc kilométeres dugóval Karlovac előtt)
Tessenek értékelni a számokat, csöndben, egyénileg.