Teszt: BMW 316i Bavaria

A mentségek sorát a civilizáltság nyitja. A motor szinte rezzenetlen, pont BMW-be való. Ügyes hangmérnöki munkával sikerült elérni, hogy pörgetve belülről az akusztikai élmény is a soros hathengeresekre emlékeztet, bár csak annyira, amennyire a napszúrásos tuareget a délibáb emlékezteti az oázisra. Ezt ellensúlyozandó kívülről kehes hörgésnek hangzik, de szerencsére van légkondi, így sose kell leengedett ablakkal közlekedni.

A viselkedése is olyasmi, mint amit a korábbi kétliteres 12 szelepes soros hathengeresektől megszoktunk az 5-ös sorozat nehéz testében. Úgy gyorsul, ahogy egy aerobiksztár egykezes fekvőtámaszt csinál: mosolyog, de titokban alaposan össze kell szorítania a záróizmát.

Mindegy, egy autó nem pusztán a gyorsulásról szól, és a 316-os azért messze nem annyira borzasztó, amennyire könnyű prédája az iróniának. Vezetni igazából meglehetősen jó. Váltogatni érdemes, na nem mintha attól szárnyra kapna, de magas fordulaton tényleg szép a hangja, és a váltó hamisítatlan BMW.

A futómű a lustaság tökéletes partnere, a motorhoz illően lágy, de azzal ellentétben tetemes tartalékai vannak. Ha a sofőr balszerencséjére nagyon hosszú, nagyon meredek lejtő alján baktat elé a rénszarvas, bátran ki lehet kerülni. Emellett kényelmes és halk. Az útkarbantartók a 316-os tulajdonosok miatt nyugodtan elmehetnének munkanélküli segélyre, fel sem tűnne. Egy 330 Ci-ből sikoltva kidobná az ember, de itt pont nagyon jó, a mániákusoknak meg amúgy is rendelhető hozzá sportfutómű 85 400 Ft-ért.

A BMW reklámjaiban egykerekű bicikliként igyekezett beállítani a mostanra domináns többségbe került elsőkerékhajtású autókat, ami jó sok szemet szúr erősen. Szerintük meghajtott kereket kormányozni kiforratlan gondolkodásra vall. Erről most itt nem beszélgetünk, de a BMW-k vezetési élménye erős érv az igazuk mellett. Keresztbe rakni a 316-ost csak szadista provokációval lehet, és akkor is csak futó pillanatokra (és célszerűen kikapcsolt menetstabilitás-elektronikával), de ez amúgy is olyasmi, mint Spéter Erzsébetet megkérni, hogy néhány lépcsőt másszon meg nekünk kézállásban. Nem fair.

Erzsébet ilyen kérést sosem teljesítene, ha mégis megpróbálná, bízna benne, hogy a lépcsőház aljában ugyanúgy hat légzsák várja, mint a BMW-ben. Lefelé gurultában talán a négy tárcsafék és az ABS utáni vágy is halk sóhajt csalna ajkaira. Biztonsági felszereltségben nincs panasz a Hármasra. Az NCAP nem tesztelte, csak az elődjét, az csúnyán ripityomra tört . A jelenlegi modell biztosan jobban teljesítene. Az új Ötöst már tesztelték , az biztonságosnak találtatott. Persze autót nem törni vesz az ember, hanem vezetni. Legtöbbször.

A vezetés általánosságban kellemes, nyugodt, eseménytelen, mint a csendespihenő egy elegáns mediterrán nyugdíjasotthonban, halk salsa mellett. Jó futómű, jó kormányzás, jó váltó, minden rendben. A fogyasztás inkább 10 liter alatt mint felett, ez örömteli, bár ebben a kategóriában nem a legfontosabb. A specifikált végsebesség 200 km/h, ez lehet igaz, de idehaza nem találtunk elég hosszú egyenest, hogy kipróbáljuk. Ó, és persze nem is szabályos.

A térkínálat elöl normális, hátul szűkös, de elmegy. A belső igényes, gusztusos és nem túl érdekes. Nincs ölelő kényeztetés vagy fellengzős fényűzés, normális funkcionalitás van. Német autó, presztízsmárka, alapmodell.

Az alapmodellség némileg sántít: a 316i az opcionális Bavaria csomaggal érkezett hozzánk. Eszerint 99 000 forintért van benne ködlámpa, business-nek keresztelt rádió, fedélzeti computer, automata klíma, és könnyűfém kerekeken gurul. Normális esetben ez az extralista 572 000 forintba kerülne, a megtakarítás tehát tetemes.

Van itt azonban egy másik megközelítés is. Az ember 6 504 000 forintért kap egy az átlagosnál jóval magasabb presztízsű, jó minőségű, elegáns, kellemesen vezethető, gyenge autót. A Bavaria csomaggal már a felszereltséggel sincs olyan nagy baj. A csomag nélkül azonban bizony meglehetősen fapados. Ezzel szemben azért a 6,6 millió forintért, amennyibe Bavariástul kerül, 2,5-ös V6-os Ghia Ford Mondeot vagy kétliteres Citroen C5-öt lehet kapni néhány kategóriával feljebb. Esetleg kétliteres turbó Saab 9-3-mat, közeli vetélytársként, másfélszer több lóerővel, légkondi nélkül. Persze egyik sem BMW.

A BMW-k kultusza mindenekelőtt a rendszerint tényleg nyakszirtborzolóan jó vezetési élménynek köszönhető. Ehhez a 316-os gyenge. A 318-as valamivel jobb, de majd' kétmillió forinttal drágább. 320-tól fölfelé a legenda jogos, de az indulóár verdesi a 10 milliót.

A 316-os így azoknak való, akiknek a presztízs sokat jelent, imádják a BMW-t, nagyon tehetősek, és soha nem sietnek sehova. Az autó szép, tulajdonképpen jó is, csak a valóban nagyon jó testvérek árnyékában kicsit csenevésznek hat. Kezdő yuppie-k és nyugdíjközeli német üzemorvosok ideális választása. Ajándékba kapni jó, a saját pénzét meg mindenki költse, amire akarja.