Használtteszt: BMW 525 TDS Touring - 1995.

Talán túlzó várakozásokat támasztottam: egy tízéves BMW-ről azt hittem, hogy még csak életciklusa felénél jár. Persze elképzelhető, hogy újabb évtizedig rója útjainkat, de ez komoly anyagi áldozatot kíván majd. Hogy miféléket? A kaszni hibátlan, az említésre is alig méltó karcok botor parkolásokra és kezük eltörésével büntetendő szándékos karistolókra utalnak. A fék jó, a légkondicionáló is, sok más részére viszont ráfér a javítás vagy megelőző karbantartás.

A próbakör alatt a futómű teljes felújítása tűnt a legszükségesebb beavatkozásnak. Kemény csillapítást, a kijelölt irányhoz való makacs ragaszkodást vártam, ezt sugallja a márkaimázs. Nos, ilyen bizonytalan billegést, nyomvályúkon tántorgást, gödrökön huppanást túlterhelt lőcsös szekértől várnék, nem a 17 mázsás 525 TDS-től. A négy lengéscsillapító (kb. 100 ezer, ha átalakítható a szintszabályzás mezei rugózáscsillapításra), a gömbfejek és szilentek kazalnyi mennyisége látatlanban beszerezhető, már csak egy ráérő szaki kell. Kétszázezer alatt nemigen lehet megúszni, olcsóbb utángyártott cuccokkal sem.

Aztán változott a prioritás. A motor hangosan csattogott, és a hat hengerből talán négy kaphatott alapjáraton elegendő és megfelelően porlasztott üzemanyagot. Szelepemelők (darabja 5400), esetleg szelepek, porlasztócsúcsok, szűrők biztosan beszerzendők, és a vezérműlánc azonnali cseréjéről is gondoskodni kellett volna. Így, feltételes módban és múlt időben, mert azóta lehörgött szegény TDS.

Pedig a kitűnően, talán már túlságosan is szigetelt utastérben semmi sem utalt a rövidesen bekövetkező katasztrófára. Szépen ment, számomra, vagyis BMW-laikus számára jól gyorsult, és nemhogy a kint jól hallható - nem üzemszerű - zajok, de még a dízeltől megszokott csörgés sem szűrődik be a fülkébe. Van valami halvány zúgás, de csak hogy tudjuk, jó tempóban haladunk. Biztosan ez tompította el tulajdonosának éberségét is. Ráadásul a kétzónás klíma is jól működik, vagyis lehúzott ablakkal legfeljebb akkor muszáj közlekedni, ha a nagy zenét hallgatva a mulató elé érkezünk. Autónkban ugyan kis zene van, viszont diszkóba se járnak vele.

A műszaki gondok nemigen látszanak, de kissé kopottas a belső. Talán túlzás, hogy a kárpitos foglalkozású tulajdonos már nekifogott új huzat készítésének. Nem ez lenne a legfontosabb: a rondán lekonyult kartámasz és a furán összement gumi ajtószigeteléssel kezdeném az eredetihez közeli állapot visszaállítását. A kapcsolók bumszlik, a műanyagok némelyike a hetvenes-nyolcvanas évekből köszön vissza.

Ettől persze nagyszabású és tágas a tér, kényelmesek az ülések, jól érzi magát benne az utas, akárhová is szól a helyjegye. A fedett stadion bevilágítására könnyedén alkalmas, egymásra csúszó szárnyakkal szerelt dupla tolótető nagy találmány, de a klíma mellett kissé felesleges. A csomagtartó őrületesen nagy. Automata mosógépet vígan belegyömöszölhetünk, de ne habozzunk akkor sem, ha a leértékelés rögtön két nagyképernyős tévé vásárlására ösztönöz.

Külalakja a hatalmas csomagtér ellenére egyáltalán nem dobozformájú. Hátul bátor mozdulattal csapták le. Sőt lehet, hogy a végeredménytől félve csukott szemmel dolgoztak a gipszmintán, erre utal az ablak és a lámpa közé szorult, eldolgozatlannak tűnő, típusidegen él. Máshol nem találtam kivetnivalót az igen tekintélyes jármű megjelenésében. A projektoros lámpák és a megahűtőrácsok, valamint az önállóságát elveszített motorterek korában üdítően egyedi a duplalámpás maszk és a vízszintes fedőlemez.

A felszereltség a múlt évtized közepén még tükrözi az átlagnál jóval magasabb vételárat. Noha a nagydarab személygépkocsikat gyártó konkurencia is lassan ráébred, hogy a sikerhez nélkülözhetetlen a légkondi, meg az elektromos cikkek garmadája, jelen BMW még most sem vall szégyent. Az említett dupla klíma és a csúszó mennyezet mellett az automatikus szintszabályzás érdemel külön említést. Főképp ha jól működik. Nem feladatom diagnosztizálni, de félő, hogy ezzel is valami gubanc lesz.

A menetpróba alapján csúnyán le kéne szólni az 525 TDS-t, csakhogy nyilvánvaló, hogy a sokat szolgált jószág rossz alap a határozott véleményhez. A hintázó futómű ellenére sem volt kellemetlen vezetni. A benzinesekre jellemző alacsony zajszint és a rövidesen bekövetkezett motorhibából következően korlátozott, mégis bőséges teljesítmény kora nagy utazóautóinak legjobbjává teszi. Ha nagyon olcsón, a felújítás költségét bőségesen levonva akarnának megszabadulni tőle, még jó vásár is lehetne.