5029 x 1902 x 1492 mm. Jaj, csak ki ne gyere elém, jaj, csak belém ne gyere hátulról, jaj, csak le ne üsd a tükröm, mantrázgattam az első pár kilométeren, aztán rájöttem, hogy mint mindent, a Hetes vezetését is meg lehet szokni.
Mit gondolnak, felemelőnek érezte volna Neil Armstrong, ha 1969. július 21-én, hajnali 2:56-kor (GMT) felajánlanak neki ajándékba egy Rolex Submarinert ? Valószínűleg nem, pedig bármely más pillanatban a meghatottság könnyei mardosták volna a torkát, ha valaki felajánlja neki a Világ Legjobb Karóráját, mai értékben olyan kétmillió forintért. De ha valaki az emberiség egyedei közül abban a pillanatban elsőként lép a Holdra, néhány percig nem izgatják a karórák. Még a zsebórák, sőt, talán a faliórák sem. Az ember már csak ilyen, egyszerre egy dologra tud összpontosítani.
Valami ilyesmi történt velem is, amikor az Alfa Mito bemutatójára érkeztem. Pedig borzasztóan érdekelt minden újkori Alfák legkisebbike, de nem tudtam elvonatkoztatni a ténytől, hogy az építőkön – és gondolom jó pár nagyfejűn – kívül én leszek az egyik első magyar, aki rendeltetésszerűen használja a Megyeri hidat . Tehát autóval átrobog rajta.
A híd lenyűgöző, hosszú, praktikus, és évtizedek óta várunk rá. Nemzetünk egyik hosszan csúsztatott büszkesége, nehéz hát szótlanul elmenni mellette. Még egy Alfa Romeo Mitóval is. Mindebből nem következik, hogy a Mito rossz autó, az sem, hogy ne lenne elég feltűnő, de tény, hogy kellett pár perc nyugis szemlélődés a sajtósátor mögött, Buda felé vetett tekintettel, hogy be tudjak fogadni autós információkat.
Mondjuk, sokat azért nem kellett várnom a szikrára, mert az sem utolsó dolog, ha valaki az elmúlt évtized talán egyetlen könnyű építésű, valóban sportosnak ígérkező Alfa Romeójának volánja mögé pattanhat. A Mito alapkivitelben nem üti meg az 1,2 tonnát, így a hasonló sportos, minden jóval ellátott divatminik között is alultáplált topmodellnek számít. És ezzel a csekélyke testtel az Alfa 159-ről származó óriásfékek és egy 1,4 literes, 155 lóerős motor vív könnyen megjósolható kimenetelű harcot.
A Mito megy. 217 km/h a vége, 8,1 másodperc alatt teljesíti a sokat citált szabványgyorsulást. Ha nem is sportkocsi, ilyen adatokkal 2008-ban nem szokás szégyenkezni. Nálunk egyelőre csak ez a bikás változat lesz kapható, ára alapkivitelben kis híján ötmillió forinttól indul.
Nem kevés ez egy négy méternél csak pár centivel hosszabb autócska estében, de ha belegondolunk, hogy a Mito a Mini, a Beetle, sőt, a Peugeot 207 CC, a Corsa OPC és a Golf GTI ellen indul, már nem is olyan sok érte az a pénz. Jövőre 1.4 Limited Power Junior néven lesz belőle négymillió forintos kivitel is, 78 lóerővel.
Micsoda? 78 lóerő egy egynégyes motorból? Még inkább – egy egynégyes Alfa-motorból? Mindez 2008-ban? Mi ez? Valami szívódízel? Apámék 1996-os Toyota Corollája tud ennyit, száz köbcentivel kevesebből, pedig az új korában sem volt egy NDK-doppingszeres gepárd.
Az autóiparban minden furcsaságra van magyarázat. A sajtókonferencián megtudtuk, Olaszországban 2009-től olyan szabályt vezetnek be, hogy a kezdő sofőrök nem vezethetnek bizonyos teljesítmény fölötti autót – 80 lóerő lehet a határ. Nem mintha 80 lóerővel ne lehetne meghalni egy háztömbnyi autózás alatt, de ha így nyugodtabban alszanak a honatyák, lelkük rajta.
Gondolom, a ványadt Mito a csajoknak éppen elég mutatós lesz lóerők nélkül is, a fiúkák pedig biztosan megtalálják a módját, hogy némi befecskendezőrendszer-hekkeléssel és szűkítőeltávolítással szabadjára eresszék a ménest. Erőlködés nélkül olyan 105-115 lóerő lehet a motorban – vélem én. Állítólag olyan nyomatékos, hogy városban, országúton így is erősnek érezni, csak fönt elfogy. Ám legyen.
Meg persze lesz a kínálatban dízel is, a neve Mito 1.6 JTDm, ez négyhengeres és 120 lóerős. A köbcentiket próbálják meg kitalálni, egy tippet adok: nagyjából benne van a típusmegjelölésben. Majdnem elfelejtettem: ez 5,2 millától indul.
