A motorban számtalan trükk van, amitől közel tökéletes: Valvetronic szívó- és kipufogóoldalon, dupla turbó, Efficient Dynamics (Nyegleónál csak 10,4-et evett, nálam 12,4-et ), közvetlen befecskendezés, Euro 5, mint a búcsúban, de a lényeg, az a nyomatékgörbe, ami itt inkább nyomatékegyenes − 1300-5000 1/perc között rendelkezésre áll kereken 400 newtonméter, se több, se kevesebb.
De nem ám habiszti dízeles túltöltött kósza pillanatnyi szánalom newtonméter, hanem rendes, oktánszámból és levegőből préselt ordítás. Persze biztosan lehetne több, ez a magnéziummotor a két turbóval szerintem ennek a másfélszeresét is elbírná, de a hajtáslánc és a kedves vevő egészsége fontosabb, mint a számháború.
A kipufogót csak méltatni tudom, már indításkor dörgő hangon jelzi: nem tréfál, bemelegedve és közepes fordulaton forgatva pedig évekig tudnám hallgatni. Nekem részterhelésen, 2000-3000 között tetszett a legjobban, minden betonkerítés és házfal mellett dörögtem vele egy kicsit. Ugyanakkor kívülről nem hangos, valahogy csak az utastérben kellemes. Akik kint ragadtak, így jártak. Szóval a nyomatékrengeteg a gyakorlatban annyit jelent, hogy a motort bárhol dörmögtetve bőségesen elég az erő, néha egy kicsit sok is.
Az elektronika az autó lelke, és ha már itt tartunk, ne felejtsük el, a BMW mindent megtesz a használhatóságért. Alapáron adja a DSC-t − ami kipörgésgátló, ABS, elektromos sperr, rugózásfelügyelő egyben, háromállású karakterisztikával (normál, sport, sport+). A normál állás a mindennapi közlekedésre való, hozzá képest a többi egyszerre jelent módosított keménységű M futóműhangolást, közvetlenebb, rásegítéstől mentes kormányzást, jobb gázreakciót, gyorsabb váltást, a sport plusz pedig (elvileg) nem avatkozik be semmibe, lehet őrjöngeni.
A váltó egyszerre tökéletes és hasznavehetetlen vacak. Mármint az extraként adott hétfokozatú, dupla kuplungos váltó. Tökéletes, mert jobban gyorsul vele az autó, mint kézzel, és kevesebbet fogyaszt, mint manuális váltóval. A váltások pillanatok alatt megtörténnek, nem rángat, a Z4 hasít, mint a disznó, ez eddig rendben van. Hanem amint kézzel kapcsolgatnánk a kormányfülekkel, egyből kiderül, ki a célcsoport. Az van, hogy mindkét füllel fel és le lehet kapcsolni, húzva vagy tolva, nem pedig rendesen, hogy jobbra a fel, balra a visszaváltás. Ez különösen pályán bosszantó, de ha az ember kézzel kapcsolgatna egy kicsit, akkor is elmegy tőle a kedve. Hatalmas mázli, hogy a gázpedállal vezényelhetjük a le- és felváltásokat, csak ügyesen kell használni. 60-nál már hetesben van és ezren pöfög.
Végre a Z4-tulajok se maradnak Mónika-show nélkül hazafelé, kár, hogy a tv menet közben csak a hangot adja, képet csak álláskor. Kellene egy olyan gomb: „Megígérem, csak az utas nézi.” Így béna, és kétlem, hogy veszélytelenebb, mert ha épp a kereszteződés előtt állva derülne ki, hogy ki a gyilkos, akkor várok még pár másodpercet, és csatt, már jöttek is hátulról. Épp lemaradtam, mennyi a faszharcos Benkő Dániel szuper IQ-ja, de hál’ istennek másnap benne volt az újságban: 126.
A tévé nem önmagában trónol a Z4 műszerfala tetején, hanem a roadsterbe is megérkezett a minden BMW-t átszövő iDrive, jelesül a legújabb verzió, amit nemrég a Hetesben próbáltunk. Teljesen jól használható, szépen navigál, felülnézetben 3D-ben, megmondja a keréknyomást, az olajszintet, menetidőt számol, telefonál, szóval olyan, mint amit elvárunk 2009-ben egy autótól.
Tetszett-e a Z4? Hogyne. Így, ahogy most van, egy kiforrott kultúrroadster, viszonylag kevés kompromisszum árán használható. Sokkal emberközelibb, mint hittem, viszont ennyiért adnak Caymant, Boxstert, a használtpiacon meg Ferrarit is.
Ja, és hogy lesz egy 16 millióba kerülő autóból 22 millió? Lapozzon a blogposztba, és megtudja.
