Az összes olaszos közhelyet el lehetne rá sütni, és meg is érdemli. Az új Bravónak semmi köze az előzőhöz, és hogy ez előnye vagy hátránya, döntse el mindenki maga. Létezése mindenestre megnyugtató, viselkedése pedig tipikus.
Régóta érezzük, hogy valami nem stimmel a Fiatnál. Egy ideje valami hiányzik az autóikból. Még a szép Multiplából is csináltak egy átlagos, hétköznapi egyterűt (szerencsére csak kívülről). No, igen, a pénz nagy úr, és a szakadék szélén álló gyár nem kockáztathat sokat. Most viszont a Bravóval megnyugtattak, hogy visszatérnek a helyes ösvényre, és a Grande Punto nem csak egyszeri fellángolás. Remélem anyagilag is bejön a számításuk, mert bár szép lenne az elmúlás ilyen utolsó modellekkel, jobb lenne, ha születnének új Fiatok.
Főleg mivel úgy tűnik, találtak egy rendes embert, akinek neve hallatán először a gőzmozdony jutott eszembe, aztán a Ferrari F430. Frank Stephensonról beszélek, a Fiat jelenlegi főtervezőjéről. Nem kezdő a szakmában, mégis különös, hogy ennyire olaszos autót tud kiadni kezéből, miközben az olaszsághoz a már említett Ferrarin kívül semmi, de semmi köze. Marokkóban született, Madridban nőtt fel, Kaliforniában járta az iskoláit, és legtöbbet a BMW-nél dolgozott. Csoda, hogy egyáltalán beengedték a gyárkapun. De bizonyított, felőlem maradhat.
Az új Bravo nyomokban sem emlékeztet a korábbira, de ez nem is baj. Nekem valahogy jobban bejön a retro, ha modern, és ez az a vonalvezetés, ami ferde hátú autónál könnyeket csal a szemembe.
A brutálisan emelkedő övvonal - ami belülre maximális bunkert alkot - megadja a karakterességet, ami például a Stilóból teljesen hiányzott. Az új Bravo teljesen más szellemiséget képvisel. A divatos első lámpákkal gömbölyített orr, és a kimondhatatlanul szép far egyértelműen a szívekre hat.
Ilyen külső után a szokásos olasz autós kérdések, mint megbízhatóság és menetteljesítmények számomra teljesen másodlagosak. Na jó, nem azok, de ahogy az öregebb olaszoknál már eltűröm, ennél elfogadnám. És azt hiszem, vagyunk így páran. Viszont ha jobban belegondolok, ez teljesen felesleges eszmefuttatás, hiszen a jelenlegi motorkínálatban semmi kivetnivaló nincs, a megbízhatóság, pedig már a korábbi modelleknél is bizonyított... ha jól emlékszem.
A belseje már nem ennyire karizmatikus, de itt is vicces dolgokat találunk. Mindjárt az első az üléskárpit. Többrétegű, bőrös lyuggatott anyagos egyveleg a huzat, amiben jól szellőzik az ember. Ja, hogy kicsit reszelős? Hát kérem, ez ilyen világ. Mindenestre az oldaltartás az üléslapon és a háttámlán is elég jó. Rendesen leengedve az ülésmagasságot, és hozzá igazítva a kormányt máris a bunkerban érezzük magunkat. És így a lőrésen elöl még kilátunk valahogy, a hátul ülőknek erre esélyük sincs. Mármint a saját ablakukon kinézni. Amennyire jól néz ki a 45 fokban emelkedő övvonal, annyira rossz ugyanez belülről; majdnem szemmagasságban vannak az ablaktekerők.
