A Cadillac Escalade mindenkinél lenyomta a biztosítékot. Egy kétdimenziós weblap alkalmatlan arra, hogy ennek a járműnek a valós méreteit szemléltesse. Talán mondjak számokat? Öt méter és tizenöt centi hosszú. Két tonna és hat mázsa. Huszonkét millió forint. Ezek után már el lehet képzelni? Dehogy, látni kell.
Mert az Escalade sokkoló. A motorház a mellkasomig ér. Örülök, hogy a kézi mosóban ezt is terepjáró áron mossák, akárcsak a kis szottyadt Vitarákat. Asszem, ennyi haszon belefér a caddys életébe, az már más kérdés, hogy szerencsétlen mosósok alig tudják lehajtani a vizet a tetejéről, annyira magas. És amikor már azt hitték, hogy szárazra törölték a kisebb lakás alapterületének megfelelő felületét, még több köbméter víz tudott kicsorogni a résekből.
Ők is, mások is azt kérdezik először: mennyit fogyaszt? Ha azt mondanám, harmincötöt, simán elhinnék. Ezzel megfelelnék az elvárásoknak: íme a szén-dioxid-bajnok! De csalódást kell okoznom: a normál 17-18 liter közötti átlag akár 15 környékére is leszorítható, igaz, akkor már vigyázni kell a gyorsítgatásokkal. Ezek után inkább az a kérdés fogalmazódik meg az emberben, hogy mondjuk egy 3,5 literes, hipermodern Honda Legend, esetleg egy francia, netán olasz háromliteres mire föl fogyaszt ugyanennyit.
Talán mert jobban mennek? Szó sincs róla, az Escalade egy összkerekes Legend-félét megeszik reggelire: 6,8 alatt van százon, automata váltóval, 2,6 tonnásan, 98 liter benzinnel feltankolva. Uraim, követelem, árulják el, hogyan tolnak le a szánalmasan kis V6-osok torkán ugyanennyi benzint?
Pedig az Escalade igazi őslény. Motorterében szinte lötyög a 6,2 literes gép. Fedelét kétoldalt zsanéron elhelyezett rugótekercsek emelik, ezeket mintha egy génkezelt orosz vekkerből emelték volna át. A gázrugónak látszó, közel egyméteres valami szerintem csak rásegít, vagy mindössze a lengéscsillapítást szolgálja. Ez persze tipp, de akkora konzolt hegesztettek neki, hogy egy kisautó futóművét is elbírná.
A látványosan hátrafelé lejtő motorban összesen 16 szelep van, igen, ezt a mennyiséget nyolc henger között sikerült elosztani. DOHC vezérlés? Ugyan, jó kis OHV, egyetlen vezérműtengellyel a két hengersor között. Az Escalade műszaki adatait undorral tolná félre az, aki kicsit is ad arra, hogy modern konstrukcióval járjon. Remekül kivehető a hatalmas teherautó-alváz is, akárcsak a hátsó merev híd, de nem kell megijedni, elöl már független felfüggesztések vannak, és mind a négy keréken óriási tárcsafékek. Az Escalade egyébként egy Tahoe-rokon, már ami a technikát illeti.
Szó, ami szó, a Caddy rá is szolgál a sportos jelzőre, bár végsebességét 170 km/órában limitálták, nyilván ennyi van az alvázban meg a merev hátsó hídban. Különben mehetne a börtönbe a GM megfelelő embere, ha a 409 lóerős Escalade-ek elkezdenének kétszáznál elszállni.
A legSUVabb
Ahhoz képest, hogy az Escalade egy óriási adó- és törvénymegkerülés gyermeke, a végeredmény nem rossz. Vajon mekkora kiskaput hagytak az amerikai műszaki előírásokban, hogy még az Escalade is befér rajta? Jó nagyot, az ilyen járgányok nem számítanak személyautónak odaát, tehát nem kell a szigorú ütközési, fogyasztási és egyéb normáknak megfelelniük. Innen is a név: Sports Utility Vehicle, azaz sportos haszongépjármű. Olyannyira teherautó, hogy az USA-ban létezik pickup az Escalade-ből, ezt EXT utónévvel árulják. Mi annak idején, a berácsozott haszon-Twingóinkkal a fasorban sem voltunk.
Ha nem lenne a fellépő oldalt, csak nekifutásból tudnék beszállni. De milyen vezetni egy Tahoe-rokont? Lapozzon!
