Úgy tűnik, a Cadillac kezd adni magára. Az Escalade belseje európai szemmel sem gagyi, már ami a fő motívumokat illeti. Guszták a műanyagok, jó a bőr, a fémbetét kifejezetten szép a műszerfalon. Igaz, az utaslégzsák fedele kicsit eláll, akárcsak néhány tetőoszlop burkolata, az első utas lábterét kitölti a szellőzőrendszer, meg drótok is belógnak – de ezeket csak később veszem észre. Ahogy az Escalade egyetlen alulméretezett alkatrészét is, az előválasztó kar tövére húzott gumiszoknyát, ami P állásban feszül, ha a kormányt alacsonyra állítom.
Belül is viccesek a méretek. A két első ülés között akkora könyöklő van, mint egy kisautó ülése. A második sorban csak két fotel van, az Escalade a leghátsó paddal válik hétülésessé, vagyis pont ott kell három utasnak ülni, ahol az autó a legkeskenyebb. A sötétített hátsó tér már közel sem nyújt akkora kényelmet, mint hinnénk. Középen Rácz Tomi feje a plafont verte; leghátul nincs ilyen gond, ott a padlóközeli ülőhelyzet a zavaró. A pad egyébként kivehető, ilyenkor kábé 1,3 köbméteres a csomagtartó.
A következő döbbenet: az amerikai luxus. A középső üléssor foteljai gombnyomásra villanymotorral hajtogatódnak össze – nem tudom, ennek mi értelme, mivel a két szék között rendes közlekedőfolyosó van. De tény: látványos. Van DVD-lejátszó is, a Bose fülhallgatók a széknyi könyöklő alatti rekeszben, a monitort a plafonról kell lehajtogatni, olyan erővel, mintha le akarnánk törni onnan. De ez így normális.
Nem tudom, miért, de a műszeregység a kormány középvonalától kicsit jobbra került, de ettől függetlenül nagyon szép. A V8-as méltóságteljes csendben indul be, gázadásra a szokványos őslényhorkantás kíséretében billenti meg a kasztnit. A hatgangos automata váltót egy akkora karral kell kezelni, amin elfért a kézi váltás billenőkapcsolója is. Az ember lehúzza D-be, a központi zár iszonyatos csattanással lezárja az ajtókat – legközelebb akkor hallhatjuk ugyanezt, amikor P-be rakjuk a váltót.
Túl finoman nem lehet elindulni az Escalade-del, pláne, ha már csorgunk. Ezt leszámítva a váltó selymes darab. Ami még meglepőbb, ez a szörnyeteg olyan szépen és simán fut minőségi úton, ami egy luxuslimuzinnak is becsületére válna. A futóműhangolás és a karosszéria rezgései azonban a rosszabb utakon átcsapnak a káoszba, és az utastér bőrrel bevont elemei nem túl hangosan, de nyöszörögni kezdenek.
Ez ellen gázadással lehet a legjobban védekezni. A V8-as hangja ilyenkor elnyomja a zörgéseket, ha nem is olyan erőteljes, mint a Corvette-é, de ugyanolyan gyönyörű. Az Escalade ilyenkor megemeli az orrát, és nyikorgó ballonos gumijaival beleveti magát a forgalomba. A közlekedők udvariasan szétválnak, indexeléskor lemaradnak, hogy legyen helyem sávot váltani, a balkéz-szabályt is megadják. Mintha egy kultúrországban autóznék, mondjuk a svédeknél, olyan kedves mindenki. Vajon miért? Talán azért, mert az Escalade-ből egy nagynak hitt Toyota Landcruiserre lefelé kell néznünk, a Porsche Cayenne meg egy lapos sportkocsi hozzá képest?
Hogyan rajzoljunk Escaladet
Az erős fékezés már kevésbé a Caddy műfaja. Szinte érzem, ahogy az első gumik belapulnak, egy szempillantás alatt blokkolva nyekkennek egyet, majd az ABS bekapcsol, és az autó egy kicsit megugrik, ha nem tükörsima az út. Az összkerékhajtás működéséről nincs lényegi információ – van és kész. A terepjáró képesség inkább a gumikon múlik, a gyáriak mintázata szerintem sárban egy pillanat alatt eltömődik.
Legyen ön az első, aki az Escalade-ről ír!
Sosem vezettem még ennyire jó teherautót. Méretéhez képest nem is túl nyűgös vele közlekedni, de alapvetően Európát nem rá méretezték. A kétméteres szélesség még elmenne, ám a tükrök oldalanként rádobnak vagy 30 centit. (Nincs is a tükrön „a tárgyak kisebbnek látszanak” felirat.) Jópofa ez az Amerikából átdobott luxus, ezek a méretek, amelyek jól jönnek a kontinensnyi országban, a sok gyerekkel és a nagy távolságokkal. Itt azonban úgy mozog, mint egy NBA-sztár a liliputi cirkuszban, és a törpék fejadagját is kevesli. Nem ide való, mégis elismerem: jobb, mint amire számítottam. De nem annyira, hogy megváltoztassam a korábbi véleményemet: ha már pusztulnia kell a benzinnek, inkább egy Corvette-ben érje a vég. Az mégis nagyszerűbb halál neki. Meg annak is jobb, aki a benzint fizette.
Mitől csendes Las Vegas?
Egyszer jártam ott, és nem tudtam, mi a furcsa. Azt már megszoktam, hogy az utcán is szól a zene, meg hogy a csípős tavaszi reggelen gázhősugárzókkal fűtötték az utcát. De még mindig volt valami, ami nem klappolt. Aztán rájöttem. Mellettem kétszer négy sávon ment a forgalom, mégis csend volt. Aztán elkezdtem figyelni. Megnéztem az aszfaltot, és láttam, hogy közel sem olyan érdes, mint nálunk, másrészt ugye Amerikában a gumiabroncsok is mások. A mintázatok és a gumikeverékek nagyjából annak felelnek meg, amit mi négy évszakosnak hívunk, maga az anyag sem tapad annyira, eleve kevésbé peresek, szóval lényegesen kisebb a gördülési zaj. Ezen túl, akárcsak ez az Escalade, kifelé alapvetően halkak az autók, ha nem nyomják padlóig a gázt. De ekkora motorral ilyesmire nincs is szükség.
