Egy autó annyira érdekes, amennyire a benne lévő megoldások. Az ufók tényleg köztünk járnak, és autótervezési elvárásokat szippantanak az agyunkból.
Mekkora mákom van. Én voltam a Carens bemutatójának sajtótájékoztatóján, aztán én kaptam a tesztautót is. Így nem kell majd sok időt katalógusbúvárkodással és sajtóanyag-memorizálással töltenem, elég lesz belenézni korábbi írásomba. Aztán mikor ezzel megvoltam, rájöttem, hogy még inkább fogalomnélkül vagyok. De most már a KIA gondolkodásmódját tekintve, mert a műszaki dolgok - nagyjából - a helyükre kerültek, de az meg kit érdekel?
A sztori még 1999-ben kezdődött, mikor a KIA megálmodta az első Carenst. Kicsit csúnya, kicsit koreai, de elárasztották vele az amerikai piacot, igaz, Rondo néven. Aztán 2002-ben jött el az első megújulás, mikor külsőleg-belsőleg, motorilag változtattak, de nekünk itt Európában ehhez sem sok közünk volt, hiszen teljesen más modelleket kaptunk. Hogy milyeneket, az igazából nem is annyira érdekes, hiszen vagy egyetlen eggyel sem találkoztunk, vagy igen, de észre sem vettük.
Na, de majd most mindenki jól az eszébe vési ezt a járgányt. Az új Carenset már konkrétan nekünk, európaiaknak tervezték, tudtuk meg a tavaly őszi bemutatón. Lehet benne igazság, hiszen a külseje alapján szinte bármilyen. Most nem az egységesítő arculatra gondolok, ami most nagy divat, hanem az ingerszegény vonalvezetésre, ami a közönségességével hódít.
Mert családi egyterűt általában kik vesznek? A családok. Ők pedig már nem vágynak harsány, feltűnő autókra, ahogy a nappalijukat sem graffitikkel díszitik. Bár az még nem is annyira különc... Szóval autóban is inkább a megbízható, kia költségűt keresnek. A funkcionalitás ezután jön, és a teszt során be kellett látnom, a Carens tervezői tényleg elraboltak, és különböző kínzási módokkal bírtak szóra néhány európait. A tőlük szerzett információk alapján már könnyű dolguk volt olyanra készíteni az autót, ami kényelmes, ergonómikus, és nem vált ki fölényes, lenéző mosolygást a szomszédokból.
Valamikor 2002 végén, a második generáció születésekor olvastam egy cikket, ami így kezdődött: "Ha a stílus, az imidzs és a presztízs fontos Önnek, akkor a KIA Carens nem az, amit keres." Az álláspont azóta némileg módosult, főleg ezzel a mostani Carens-sel kapcsolatban. A gyártó által merésznek, erőt sugárzónak nevezett orr-részt én sokkal inkább annak az üzenetnek tekintem, hogy már nem is akar kistigrisnek látszani. Megtanulták a leckét: olyat kell gyártani, ami belesimul a forgalomba.
Tehát az új Carens külsejében semmi kivetnivalót nem találunk. A divatosan színre fújt lökhárítók, a C-oszlopig lógó, hajlított díszlécek, az eleganciát súroló megjelenés nagyon is piacképes. Igaz, a hátsó résznél a függőleges vonal törése inkább merész húzásnak nevezhető. A C-oszlop mögötti ablak felfelé ívelő alját sem értem, hogy kerül oda. Ebbe a külsőbe dolgozták bele a megnövelt tengelytávot és nyomtávot, ami által az utastér mérete nőtt (szélesebb is), míg a külső méret nem változott, így a városi forgalomban közlekedni vele nem olyan, mint, mondjuk, Irakban egy Hummerrel.
Jócskán túl voltam már a tesztvezetésen, az autót is rég visszaadtuk a forgalmazónak, mikor egy aprócska hírre bukkantam. Valamiért nem verték nagydobra, de az is lehet, hogy csak ezután kerül a hazai sajtóvérkeringésbe. A lényeg: a MotorWeek magazintól a Kia Carnival kapta az autóvezetők választása alapján odaítélt "A legjobb egyterű" díjat. A díj odaítélése előtt a MotorWeek több mint 150 személy- és teherautót vizsgált. A fő szempontok a kiemelkedő teljesítmény, a technikai megoldások, a praktikusság és az ár-érték arány volt. A győztes járműveket számtalan országúti és tesztpályán végrehajtott próbának vetették alá, illetve az autókat minden részletre kiterjedően összehasonlították a vetélytársakkal. "A Kia által végrehajtott minőségi ugrást kiválóan példázza minden új járművük; erre a legutóbbi példa a Carnival (Sedona)" - mondta John Davis, a MotorWeek vezető producere.