Miközben a könyökömet a karfán nyugtattam, és a kényelmes székben elterpeszkedve az utóbbi idők legkényelmesebb autója a Bükk erdei útjaival birkózott, az ázsiai felemelkedésről elmélkedtem. A "japánt vagy németet" kérdés ma már okát vesztette. "Ázsiait vagy mást", ez lehet az új vita tárgya.
Első ránézésre tagadhatatlan, hogy a Carnival a tengerentúlra született. Mint Sedora élte békés napjait, de egyszer csak gondolt egyet, és Carnival néven új életet kezdett Európában. Persze a helyi igényekhez mérten mindent megtett az érvényesülésért, de jenki tulajdonságai miatt Európa - így Magyarország - megszelídítése nem bizonyult könnyű feladatnak.
Kívülről semmi extra. Nem egy mai tervezés, napjainkban kis jóindulattal letisztultnak nevezhető. Ez talán előnyére válik, az egyterűek vásárlóközönsége inkább a funkcionalitásra éhes, nem az extrém formákra. A hűtőmaszk króm kerete, a fényes kilincsek és a díszcsík az autó oldalán diszkrét eleganciát kölcsönöz, a tetősín és a csomagtartó elemek pedig inkább a funkciónak kedveznek.
Az utasok tolóajtót nyitnak a beszálláshoz. A nyitási rendszerről csak az ellentétes oldalon lévő kilincsek árulkodnak, ugyanis - dicséretes módon - láthatatlanul a hátsó oldalablak alá rejtették az ajtónyitó síneket. Kinyitott állapotban a tolóajtót a mechanika egy kicsit rögzíti, így orral a meredek lejtőnek állva sem csapódik ránk. Becsukáskor elővigyázatosan kell eljárni, mert ha csak egy kicsit is nyitva marad, a központi zár nem zárja egyik ajtót sem.
Az ötödik ajtónál is azt vettük észre, hogy rendes erővel kell
lecsapni a záráshoz. Szerencsére az ajtók nyitott állapotáról a
műszerfalon visszajelzők tájékoztatnak. A hátsó ajtót külön lámpácska
jelzi.
A gigantikus belterű Carnival hivatalosan hétszemélyes. Igazából hat ülés van, de a hátsó kettőn hárman is elférnek. A szélességgel nem is lenne gond, de a szék kialakítása és a kétpontos öv nem kedvez a középső utasnak. Sok konkurenssel szemben a hátsó ülésen ülőknek is van lábterük, és hat személy tökéletes kényelemben utazhat. A második sorban mindenkinket jut két kartámasz és a repülőgépeken szokásos ülés előtti asztalka is. A hátsó üléssorból az előttünk lévő ülés előredöntését egy kis pedál segítségével meg tudjuk oldani, nem kell vakon matatnunk a szék oldalán, vagy kérlelve nézni az autó mellett várakozó utastársakat.
Hátul a friss levegőhöz a gombnyomásra billenthető hátsó oldalablak segítségével juthat az utas. Nem csak az elöl ülők vannak kivételezett helyzetben: a klíma és a fűtés szerény kereteken belül hátul is állítható. A hátsó keringetés ventilátorát a műszerfalról, vagy a vezető mögül a plafonról lehet vezérelni. A misztikus RHT gombbal a hátsó traktus fűtése kapcsolható.
A légkondicionáló minden Carnivalban szériafelszereltség. Sajnos valami érthetetlen okból minden induláskor bekapcsolódott. Nem érdekelte, hogy az előző leállításnál nem volt rá szükség, azzal sem foglalkozott, hogy a hűtés helyett inkább melegre vágyva a fűtésgombot a pirosba csavartam. Minden indítózás után a klíma kikapcsolása volt a következő művelet.
Ha hat, - ne adj' isten - hét utassal hosszabb útra vállalkozunk, vagy nagyon gazdagok legyenek, akiknek nincs szüksége poggyászra, vagy nagyon szegények, akiknek nincs csomagjuk. Hivatalosan 355 litert adnak meg, ami elviekben elég is lehet, de gyakorlatban soha. Sokat javíthat az utazási komforton, ha lemondunk egy utasról, és az egyik ülést kiszedve a helyére pakolunk.
Amennyiben az építkező boldog Carnival tulajdonos a szigetelőanyagot szeretné hazavinni még a tél beállta előtt, akkor kis, illetve inkább nagyobb energiával az összes szék kiemelhető, és az utastér 3320 literes térfogata a plafonig pakolható. Persze a szigetelőanyag szállításra inkább találjunk más megoldást, mondjuk egy utánfutót, ugyanis fékezett pótkocsiból akár 2000 kg (!) tömegűt is vonszolhatunk. Arra még a gipszkarton is ráfér.
A kőzetgyapot vagy az üveggyapot beltérben való szállítása örök emlék maradhat. A gazdag kárpitozást megviseli az ipari felhasználás. Kár lenne a szövetért, mert a kárpitok minőségére nem lehet panasz. Érthetetlen, hogy a drágább Sorentóba miért került jóval silányabb textil.
A felhasznált műanyagok jó összhangban vannak a szövettel. A műszerfal borítása puha, kissé ruganyos. Az egyedüli borzalom a kormány. Úgy látszik, hagyomány a Kiánál, hogy a világ legrosszabb fogású kormányait fejlesztik. Ez azért is furcsa, mert a váltógomb profi. Szép is, jó is.
A középkonzol elvileg szép is lehetne, de valahogy mégsem az. Talán a műfával körülvett ezüst együttes teszi végtelenül gagyivá. A kis fautánzat még elmenne, de például az elakadásjelző kapcsolót nem tudnám megszeretni. Azt hiszem, a könnyűipar minden területén megbukott a hőálló ezüst-szerű fényezés. Lelki szemeim előtt elképzeltem mindent feketében, és máris sokat javult.
