Ülök benne, ásítozom, hallgatom a rádiót, mondja a híreket. Hölgyeim, uraim: megvan az Év Autója. És pont ez. Amiben ülök. Nahát. Gratulálok a gyártónak, szép dolog. De nem értem. Ekkor még egyáltalán nem. És később se nagyon.
A Renault az új Clióval hatodjára is megszerezte az Év Autója címet Európában.
Korábbi Évek Autói a Renault-tól
322 ponttal nyert, a második helyezett a Mazda 6 háromszázkettőt szerzett. Az alsó-középkategóriás, 3, 4 és ötajtós kasznival, no meg Scénic II néven nagyszerű egyterűként is kínált Renault biztonsági felszereléseivel, masszivitásával, a beltér ergonómiájával és kiváló minőségű anyagaival, a jól eltalált 1,9 literes dCi-vel és a hatgangos váltóval nyerte meg a zsűritagok szívét.
1997: Mégane Scénic
405 pontot kapott, a második helyezett jócskán lemaradva, 293 ponttal a Ford Ka lett. A Mégane család legnagyobbja, a kompakt egyterű logikus felépítésével, variálhatóságával rabolta el az ítészek eszét, még ha gömbölyded esetlenségével szívüket nem is tudta. A gyártó maga is meglepődött sikerén, kapacitása alig bírta követni a piac igényeit.
1991: Renault Clio
A büszke nagypapa. A Clio első generációja tizennégy éve lett az év autója. 312 pontot kapott, a második a Nissan Primera lett, 258 ponttal. Az R5 utódja - akárcsak a most győztes Clio - bőséges térkínálatával, a kategóriában addig soha nem látott kényelmi berendezésekkel, kezes viselkedésével vette le lábáról a COTY, hehe, de hülyén hat ez magyarul kiejtve, zsűrijét.
1982: Renault 9
335 pont, a második, az Opel Ascona, 304. A négyajtós, szerintem rendkívül csúnya limuzin sokkal jobb fogadtatásra lelt, mint elődje, a szerintem sokkal, na jó, valamivel szebb, korát megelőzően gömbölyded R14-es ötajtós. Huszonhárom évvel ezelőtt még az ötsebességes váltó is akkorát tudott ütni, hogy - többek között - emiatt szavazták meg az autó győzelmét.
1966: Renault 16
Ma már leginkább OT-s rendszámmal, veteránként hívja fel magára a figyelmet. Tíz évvel születésem előtt, amikor John Lennon azt nyilatkozta: "A Beatles népszerűbb, mint Jézus", az R16 98 pontot szerezve 17 ponttal utasította maga mögé a Rolls-Royce Silver Shadow-t. Fronthajtás, négy független kerékfelfüggesztés, 55 lóerős 1,5 literes, 83 lóerős, 1,6 literes OHV-motor - és a Renault győzött.
Eleinte nem értettem, mi vihetett rá kollégákat, hogy a Clióra szavazzanak. Mire is gondolok: az újságíró zsűritagok beülnek egy Passatba. Nagy, kényelmes, jó motorral képes egyszerre erős és takarékos lenni. Aztán átülnek egy 159-be. Nagy, kényelmes, szép satöbbi. BMW 3-as: dettó. Mazda 5: még nagyobb, még kényelmesebb. Aygo- C1- 107 trió: hagyjuk; az új Yaris meg, hát az olyan, mint a Clio.
Aztán fogják magukat, és úgy rangsorolnak, hogy az összesítésben a Clio kapja a legtöbb pontot. Helyes, kellemes kisautó, egész jó motorkínálattal, de a legcsekélyebb újdonságérték, extravagancia, különlegesség nélkül, unalmas, amennyire egy új modell csak lehet. A Passatnál van DSG váltó, a BMW eleve különleges, mert hátul hajt, a Mazda tolóajtós, hétüléses, a törpetrió három márka együttműködésének érdekes kísérlete. A 2006-os Yaris hátsó traktusa - állítólag, még nem láttuk - zseniálisan variálható. Tavaly a Prius nyert, űrhajó, jövő, meg minden. És most ez a Clio???
Kívül divatos forma, cicaszem, szép hátsó lámpa, nekem mégsem tetszik. Van egy heppem, nem szeretem, ha az övvonal túl nagyot zuhan a tükörnél. Márpedig a Clio motorháztetejének vonala a visszapillantó mögött igen alacsonyan folytatódik. Van azonban egy bizonyos szög, ahonnan a Clio kifejezetten kívánatos. Valahogy srégen hátulról nézve az ember, a férfiember szinte megugraná, már elnézést.
Nagyon nézték az autósok és a járókelők, de szerintem csak a díj miatt. Hiszen tesztautónk nem kifejezetten a sajtónak szánt darab, színe is különösen szerencsétlen, valami középszürke. Egyrészt cseppet sem fotogén, hiába kerülgettem, forgattam a Nap alatt, ugyanolyan unalmas maradt. Ennek oka viszont épp a Clio mellett szól: akkora érdeklődés mutatkozott a típus iránt a sajtó részéről, hogy márciusig lekötötték a Renault Hungária három tesztautóját. Gyorsan rendeltek hát egy negyediket, de a PR-osok immár nem válogathattak, azt kellett egyék, ami volt: egy szürke Dynamique Plus-t.
Ez a felszereltség az árlista közepéről való, három ajtóval, az 1,5 literes dízel gyengébb változatával így a tesztautó kijön 3,82 millió forintból. Van olyan extra is, illetve hát nincs, ami jobb is, hogy nincs (világos?), mint például az idegesítően visongó, teljességgel megbízhatatlan keréknyomás-ellenőrző, ugyanakkor egy-két dolog hiányzik. Más Renault-kban már nagyon megszerettük a kártyás nyitás-zárás-indítást. És zavaróan hatnak a vakkapcsolók a tempomat-sebességhatároló egység hűlt helyén is.
