Adatlap Lancia Delta Oro - 2008
A belseje meg puha, elegáns, visszafogott. Semmi színes csicsa a műszerfalon, a fekete háttéren szürkén világító műszerek rendben vannak, jól láthatóak, nem spórolták ki a vízhőmérőt sem, ami a turbó kímélése miatt hidegen fontos. Jó anyagok, nagyjából minden a megszokott helyen, egyedül a feláras komputer kicsit túlbonyolított, az engem érdeklő két adat, a pillanatnyi fogyasztás és a még megtehető kilométerek számának megnézéséhez végig kell mászni vagy tíz adaton. A szintén pluszpénzes BlueMe csak szóban hajlandó kommunikálni, ráadásul nem boldogult a két gigás pendrive-om foldereivel, úgyhogy ha a gyerekek a Kötödét akarták meghallgatni, mégpedig azt akarták, kénytelen voltam 22 album 300 számát egyesével végigléptetni. Majdnem olyan unalmas, mint a Kötöde.
A másik idegesítő dolog azóta is megfejtetlen. Rossz úton valami zörgött hátul, az egyébként tologatható ülések környékén. Kerestem, mi lehet. Egy 3000 kilométert futott új autó ugyanis ne zörögjön, akkor se, ha olasz. Húzogattam, tologattam, semmi; a zörgés maradt. Aztán az Ikeánál lehajtottam a hátsó ülést, az elsők előretolása árán befért egy 160 centis lapra szerelt gyerekágy, haza, utána ülés vissza. Attól kezdve nem zörgött.
A belseje egyébként tágas, magam (185 centi) mögött elférek, ha akarok, ha meg nem akarok, akkor előrehúzom a hátsó ülést, és jól megpakolom a csomagtartót. Ami viszont teljesen hátratolt ülésekkel kicsi. Papíron 380 liter, de nem tűnt annyinak. Két gyerekkel elmegy, de nagy babakocsit ne tervezzünk az adriai kiránduláshoz, pótágyat is inkább a szállón kérjünk. Viszont az úton hallgathatjuk az alapárasan is jól hangzó zenét.
Hogy kéne-e? Kéne. Ezzel a motorral. Jól megy, jól meg is áll, csöndes, jó vele utazni, remekül kanyarodik, és a forszírozott 1000 kilométerre elég volt neki 66 liter gázolaj. Ha magamnak raknám össze, még jobban idegesítene, hogy alapáras a City-gomb, amiről mindig csak akkor jutott eszembe, hogy van, amikor már beparkoltam. Viszont nem adják helyből a kiegészítő elektromos fűtést (80 ezer, bármelyik felszereltségi szinten). Aki egyszer is fagyoskodott hosszú percekig modern dízelben, tudja miről van szó. Ez elmegy egy Focusnál vagy Astránál, de ez egy majdnem prémium majdnem középkategóriás autó.
Automata klíma csak a csúcsmodellhez jár, egyébként százezer. A xenont szintén meg kell rendelni, mert az alapvilágítás elég gyenge. Nem a xenonhoz, hanem egy rendes világításhoz mérve. Meg persze kéne a tesztautó bőr-alcantara kárpitja is, ami kicsit parás volt, amikor a gyerekek a pócsmegyeri tóból kijövet mezítláb birtokba vették, azt hittem, sosem szedem ki a homokot, de simán kijött. Gyereknek bőrülés kell és kész.
Hogy kívülről milyen? Megnézik rendesen az utcán, mert feltűnő, de szerintem szar a segge.
Mit, ha nem ezt?
Mihez lehet hasonlítani a Deltát? Focushoz, Astrához nem, azoknál komolyabb, elegánsabb és drágább. Audihoz, BMW-hez nem, azoknál olcsóbb és kisebb presztízsű, az extralistája meg jóval rövidebb. A francia tucatkompaktokhoz szintén nem, azok jóval ócskábbak belül, és azok is kisebbek. A C30 jóval kisebb, az S40 limuzin. Végül abban maradtunk, a 147 Alfa utódja lehet majd az igazi konkurencia, addig nagyjából egyedül áll a sportos, prémiumos, de még nem eszetlenül drága családi autók kategóriájában. És még így sem lesz tömegautó. Ahhoz meg túl extravagáns.