Rettentő reccsenések kísérik a váltásokat, a jobb hátsó fék néha fog (egy kicsit), hetven fölött jön a halálfélelem, és még csak nem is eredeti állapotra restaurálták. De nagyon csinos lett. És ahogy néz a kerek szemeivel!
Felújítói, vagy mondjuk inkább, hogy újraalkotói szerint alig több mint egy év kellett a rozsdaboglya csillogó veteránautóvá kovácsolásához. Nahát, pedig meg mertem volna esküdni, hogy amióta csak átjárok nyálat csorgatni a szomszéd faluban üzemelő magángyűjteménybe, mindig is ott készülgetett ízekre szedve, csendesen valamelyik sarokban.
Aranykrómbányára bukkantam. Egy kis dunántúli
községben botlottam ebbe a lenyűgöző veteránfelújító
műhelybe és egy csinos magángyűjteménybe. A Totalcaron
sorozatban mutatjuk be a kollekció legjobb állapotú
darabjait. A tulajdonosok szándéka szerint hamarosan
szabadon látogatható tárlat nyílik a különleges autókból,
motorokból, erről majd mindenképp hírt adunk! Addig is:
köszönjük az alkalmi élményszerzés lehetőséget az Old Chip és
az
OldRent Kft.-nek!
Akár egy, akár négy éve készül, egy biztos: helyre kis jószág lett belőle. Az ortodox veteránosok persze sírva kaparnák a (műszer)falat, ha meglátnák a Hetes BMW hátsó üléséből készült könyöklős padot a szétfoszlott gyári lóca helyén, hánynák a keresztet ezerrel a krómozott műanyag indexkarra, a ki tudja milyen autóból, de biztos nem Dodge-ból származó kormány közepén lévő Ikarus-leszállásjelző láttán pedig valószínűleg teljesen összeomlanának. Megkímélve ezzel magukat további gyötrelmektől.
A látványos, gyönyörűen dekorált mahagónielemek (fellépők, hátsó lökhárító, hátsó sárvédőkeret) inkább műalkotásnak tekinthetők, mint egykori gyári szériaalkatrészek hű másolatainak. A krómozott hátsó felnik nagyon mutatósak, fickós kiállása lesz tőlük a kocsinak – naná, hogy nem eredetiek. A generátor is erősebb, mint a nálunk kötelező folyamatos világítás kiszolgálására alkalmatlan eredeti dinamó volt. Kedvenc tájidegen elemem a rejtett kapcsoló, ami a nemrég beszerelt központi zárat működteti – eredetileg a Dodge B-t nem lehetett bezárni. Most már be lehet: Magyarország 2008-ban ugye nem Amerika 1948-ban.
De pukkadjanak csak meg az ultrák: ez a valamikori amerikai szállítómunkás így hatvan év után helyrepofozva bizony egy igazi kiállítási darab, valóságos műtárgy. Lehet, hogy nem kevertek ilyen színt annak idején Detroitban (haha, biztos: a vízbázisú pasztell nemigen volt jellemző a környezettel mit sem törődő régmúltban), lehet, hogy a kék kaliforniai rendszám helyett is valami nebraskai kukoricatermő vidék plakettjét viselte valaha a kocsi – kit érdekel? Itt és most így tökéletes, ahogy van.
A Dodge B-sorozat és kortársai, a Ford F-sorozat, az International Harvester L-sorozat, a Chevrolet 3000-es sorozat sok filmben feltűnik. Rendszerint feketéket kergetnek vele lövöldöző részeg farmerek egy kukoricásban. Vagy néha fehéreket: Tom Hankset is egy F-1-es Ford pickuppal üldözték a redneckek a Forrest Gumpban. És a Verdákban is kiemelt szerepet kap egy ilyen. Mater (Matuka) állítólag egy ’51-es International Harvester alapján rajzolódott, de ’50-es évek közepetáji GMC- és Chevrolet-stílusjegyeket is visel.
Ha nem is olyan, mint valaha lehetett (alighanem szebb), tesztautónk azért igazi első kiadás. A Dodge épp 1948-ban dobta piacra új kisteherautó-sorozatát, leváltva ezzel a háború előtti, hegyes csőrű, külső lámpás elavult konstrukciót. A soros hathengeres motorok maradtak, de a B-sorozatba sok okos fejlesztést építettek be a jobb használhatóság és a nagyobb teherbírás érdekében.
A technikai újítások és a modern formaterv révén az új kisteherautóval a Chrysler konszern megelőzte konkurenseit, a háború előtti modelljeit szintén ekkoriban leváltó Fordot és General Motorst. A magas homlokú, széles arcú teherautó most mókásan vénecske, de a maga korában sokkal-sokkal modernebbnek tűnt, mint a csőrösebb, a különálló sárhányójú korszakra inkább emlékeztető konkurensek. Készült belőle többféle teherbírású pickup, zárt rakterű teherautó, furgon, sőt, iskolabusz is.
Eközben Európában…
A Dodge Pickup B-sorozatának születése történetesen épp egybeesik az európai sárdagasztó ikon, a Land Rover életének kezdetével. Fura, mennyire más igények éltek a tengeren túl és innen (vagy legalábbis jóval kevésbé túl). Az amerikai farmernek elég volt egy hátsókerekes kisteherautó nagy platóval, nagy motorral. Angliában és Európában pedig az összkerekes, rövid tengelytávú, kis rakterű, csupán 1,6-os, de már-már traktornak is használható, remek terepjáró készséggel rendelkező Landy lett álmai autója.
A Dodge B-széria átgondoltabb kormányművével jóval szűkebb körben megfordult, mint elődje, az előretolt kabin és motor kevésbé terhelte a hátsó tengelyt – azaz sokkal több marhatrágyát lehetett felvillázni a platóra. A Pilothouse fantázianevű vezetőfülkéből sokkal jobb volt a kilátás, mint a szűk ablakos elődökből. Tesztautónkon ugyan nincs ilyen, de felárért még kis íves ablakokat is lehetett rendelni a B-oszlopra, hogy tovább csökkenjen az a fránya holttér.
