A jövő szabványa

Nincs könnyű dolga, aki kívülről keres hasonlóságot a régi Evanda és az Epica között. Minden eleme új, talán csak a tetővonal maradt a régi. De ha jobban megvizsgáljuk, a lemezek alatt még a régi Daewoo-padlólemezt találjuk. Az Epica ugyanolyan modellfrissítés eredménye, mint a Matiz/Spark vagy a Kalos/Aveo. Nem mondom, hogy a legszebb, de formás autó lett. Az első lámpák a Suzuki SX4-hez, a hátsók pedig valamihez hasonlítanak. Hasonló dizájnú fényforrások vannak a mostanában - illetve pár éve - a menő VW-ken, Fordon. Elöl-hátul óriási - kicsit gagyi - fröccsöntött Chevy-embléma hirdeti a hovatartozást.

Belül az LT és a gyengébb LS felszereltség között alig van különbség. Persze volt szokásos újságíró-átverés, mert a szériaváltozatot halálra extrázták. Pollenszűrős légkondi, villanyablak, villanytükör, magasságban is állítható deréktámaszos ülés, bőrkormány, távirányítós riasztó és zár, ködlámpa, hőszigetelt üvegek és még egy pár apróság, ami az alap része. Ami extra az alapnál, de az LT-hez jár, az a digitális klíma, a tempomat, az ülésfűtés, az esőérzékelő, stb.

Már az első méterek után feltűnt, hogy a kelleténél kicsit nagyobb a volán. A vacsoránál kiderült, hogy ezt nem csak mi vettük észre, és másnapra már vicc tárgya lett. A búcsúebédnél a fejlesztésért felelős koreai bácsi kis cetlit húzott elő a zsebéből, és zavartan feljegyezte ezt az észrevételt.

Azt hiszem, jó darabig a különálló digitális óra a távol-keleti autók védjegye lesz. Érdekes, hogy alatta ott a csillivilli kombinált műszer, átlagfogyasztás-mérővel, külső hőmérővel, iránytűvel, de az óra az istennek sem integrálódik. Jegyezzük meg, ez a rend, és kész. Az óra külön pontban, még a felszereltséglistán is szerepel.

A belső tervezésekor nagyobb hangsúlyt fektettek a zajcsillapításra, amit az anyagválasztással értek el. A jó minőségű műanyagok nem nyikorognak, a műszerfal elemei jó tapintásúak. Még az alumíniumszínű díszbetétek is rendben vannak. Azt viszont nem értem, hogy az üléspozíció miért kényelmesebb. Míg az utasülésen kedvemre terpeszkedtem, a kormány mögött akárhogy próbáltam állítani az ülést, beleért a térdem a középkonzolba. Középen találunk egy felhajtható karfát - jelzésértékű rakodóhellyel -, de sajnos fix a helyzete, nem tudom előrébb húzni a könyököm alá, pedig szinte a leghátsó pozícióba toltam az ülést. Ha több időm van, akkor jobban sikerül elhelyezkednem. Cserébe viszont hátra, magam mögé kényelmesen befértem.

A tesztvezetésen kezünkbe kaphattuk az árlistát. Az alap kétezres kézi váltóval 5 199 000 Ft, a legdrágább 6 859 000 Ft. Ha körbenézünk az ellenségeknél, a legközelebb a hét centivel rövidebb, szerényebb felszereltségű Ford Mondeo Ambience áll 5 150 000 forinttal, 111 lóerős soros benzinessel. Igazi konkurense, a KIA Magentis közel azonos teljesítményű motorral kicsit kisebb méretekkel 5 999 900 Ft. Ha figyelmen kívül hagyjuk a kifutó modellek árkedvezményeit, az Epica árban bizony nem áll rosszul.

A bemutatón szépen összerakott, jó minőségű autót próbálhattam ki, ami szerintem egy lapon sem említhető az elődökkel. Kategóriájában nagyon jó áron kínálják, bár ha ilyesmi vásárlásán törném a fejem, várnék őszig. Nemcsak a reményteli olcsóbb üzemeltetés miatt várnám meg a dízelt, hanem kicsit több nyomatékra vágyom. Jobban is állna az Epicának.