Majd' a fenekem verdestem a földhöz örömömben, amikor kiderült, a Peugeot kisbusz pont akkor lesz nálam, amikor családostul hazaugrani készülök Debrecenbe egy hétvégére. Végre egyszer úgy tudunk elindulni a két pici gyerekkel, hogy elférünk idegölő precíziós pakolás nélkül is.
Kedvesen bumfordi, úgy néz ki, mint egy óriáshangyász. A klasszikus, lecsapott orrú, dobozszerű furgonforma már nem divatos, sőt, az előző generációs Expert egy síkban feltörő motorháztető-szélvédő vonalát is meghaladta az idő. A PSA-Fiat kishaszonjármű-családja ezért úgy döntött, markáns ormányt növeszt utastere elé. Ezzel szimatolgatja az utat a Fiat Scudo, a Citroen Jumpy, és ugye a Peugeot Expert aktuális generációja.
Teherautónak kicsi, de személykocsinak hatalmas. Úgy alakult, hogy majdnem minden nap esett az eső, egyre halogattam a fotózást, végül már csak egy nap maradt kattintgatásra. És otthon döbbentem rá, hogy le sincs mosva az autó. Elő a slagot, kefét, és megkezdődött életem leghosszabb kézi autómosása. A tetejét el se értem, csak végigöntöttem, így is maradt suvickolni való vas, műanyag és üveg négyzetméter. Tessenek erre is gondolni, mikor a negyedik gyermek érkeztével felmerül egy ilyen kisbusz vásárlásának lehetősége!
A vezetőülésből is nagynak tűnik, de a jókora tükrökkel, a könnyű kormányművel és pedálokkal teljesen személyautós a vezetése. Ráadásul a méret a forgalomban ad valami fensőbbséges nyugalmat is; az ember elterpeszkedik a nagyon finom, jó minőségű anyagból készült üléshuzaton, pihenteti bal karját a kényelmes, csak ilyen széles kocsiknál kialakítható könyöklőn, és elnézően mosolyog a kis nyüzüge személyautókon maga körül. Békés autó.
A műszerfal nagyon esztétikus és ismerős, hiszen igazi személy-Peugeot-kból származik. Fehér számlapok krómkerettel, szép számokkal, szép narancssárga háttérfénnyel, narancsszín LCD-vel, mmm! A rádió, a klímakonzol is egész barátságos. Okos dolog: a műszerfalról egy gombbal lezárhatom a hátsó ajtó belső nyitását, a gyerek nem tudja kiejteni magát menet közben.
Egyáltalán, az egész műszerfal rendben van, ez a Tepee legjobban eltalált része. (Eltekintve attól, hogy szörnyen nyomta a térdem a középkonzol kicsúcsosodása a váltókar körül). Szép szimmetrikus, és praktikus is. A két szélén egy-egy kiugrasztható italtartó, alattuk egy-egy kis fiók apróságoknak. A klasszikus kesztyűtartó irdatlan nagy, fölötte, a légzsák mögött is van egy mély vályú azoknak a cuccoknak, amiket nem baj, ha látnak kintről. Amit nem sikerült ide besuvasztani, az mehet a tető alatt végighúzódó, háromfelé tagolt polcra, vagy a két zárható rekeszbe, vagy az egy nyitottba.
Jó is, hogy elöl ilyen sok hely van pakolni, hátul ugyanis pár pohártartón és egy ajtózseben kívül nincs semmi nagy trükk. Legfeljebb az ülések alá lehet beszórni a holmit, pedig jól jönne pár padló alatti csempészrekesz, polc a tetőn, ilyesmi. Ja, és, haha, a középső és hátsó külső ülések támláján van egy kis hálós zseb. Az elsőkén nincs. Francia humor.
Leghátra kicsit körülményes a beszállás, két mozdulat és két kéz kell hozzá, támlareteszelés old, támla dönt, ülőlap felhajt. Egy még idegesítőbb hiba. Hátra középre nem lehet bekötni a menetiránynak háttal fordított babahordozót, mert túl rövid az öv. És egy még annál is idegesítőbb, a mi kevés extrával felszerelt kocsinkban nem volt megoldva a szellőzés hátravezetése, semmilyen klímabefolyásolási lehetőség sem volt hátul. Cserébe volt sok pohártartó, nyilván az intenzív nyári folyadékveszteség pótlása végett.
