Például volt benne mp3, hőfokszabályzós klímaberendezés, magasságállítós ülés, multifunkciós bőrkormány, vakításra sötétedő (elektrokróm) belső tükör, USB-csatlakozó windowsos eszközöknek, kipörgésgátló (ASR), ABS, vagy hat légzsák, fordulatszámmérős műszer, fedélzeti számítógép, motoros üvegtető árnyékoló rolóval. De nem volt benne esőre ablaktörlés, sötétedésre világítás, ESP, tolatóradar és tempomat. És bőr se.
A Swiftben is ez dolgozik
Rácz kolléga szervezett nekem egy Swiftet a budaörsi Suzuki Világnál. Bár egy mérettel nagyobb az 500-asnál, a dízelt ugyanaz a soksugaras befecskendezős, közös nyomócsöves, 75 lóerős Fiat-féle turbódízel hajtja, mint tesztünk alanyát. Rendszám sajnos nem volt a próba elején 6, a végére 7 (!) kilométert futott autón, ezért tényleg csak egy röpke körre tellett.
Ennyiből is derültek ki dolgok. Például, hogy a Swiftnek nehezebb, de pontosabb a váltója. Azt kapcsolni élmény, a Fiatnál inkább letudandó feladat. Meg hogy a Suzukiban nyersebb, zajosabb a motor. Lehetne hivatkozni a bejáratásra, de annál sokkal nagyobb a különbség. A Swift ugyanúgy húz, mint az 500-as – 2000 alatt semmi, utána kis házi tűzijáték – de 2800 táján csúnya, fémes csörömpölés jön belőle. Vele szemben a Fiat puhán, finoman szól.
És az is vicces, hogy a mini Fiatban mennyivel nagyobbak és kényelmesebbek az ülések, mint az eggyel nagyobb, tehát kisautónak mondott Suzukiban. És tényleg sokkal igényesebb a belső tere. Bár bőrkormányos volt a Swift is, fekete, kitalálatlan sivárságával szinte furgonnak tűnt a Fiat gondosan kimunkált, pazar eleganciájához képest. Viszont a Suzuki kormányán azért több az információ, és sokkal-sokkal több benne a hely. Félszívvel racionálisoknak, olaszgyűlölőknek ideális autó.
Szerintem elsősorban azok veszik majd, akiknek mindenféle előtanulmányok nélkül, egyszerűen megtetszik. Aztán lesznek páran, akik nagyautónyi pénz birtokában döntenek a városban ügyesebb pici jármű mellett. És 500-ast vesznek majd, mert ezt a Gresham parkolójában sem nézik ki a Maybach mögül.
Direkt a végére hagytam a oldtimereseket. A tipikus veteránosok persze elzöldülnek egy ilyen műanyagkrómos, cuki retrójármű láttán. A régi Fiat 500-rajongók is köpködni kezdenek, hiszen az eredeti csupán feleennyi kilós, három méter alatti, léghűtéses, kéthengeres farmotorral hajtott, szinkronizálatlan váltós kocsi volt. Emez meg műszakilag semmiben sem különbözik egy Opel Corsától, Volkswagen Polótól , Citroen C1-től. Az útkeresés korszaka véget ért, megtaláltuk a lyukas fillérekért gyártható, optimális Tesco-architektúrát, azóta nincs helye igazi fejlesztésnek.
Az 500-as legalább jó, hiszen nem rosszabb, mint az eleve jónak tartott Panda, és pár gyufaszállal emelni is tudja a tétet. De minél több időt tölt benne valaki, akinek volt eredeti 500-asa, annál jobban fáj a régi hiánya. Mert kicsit pattog rossz úton. Mert a formák kicsit olyanok. Mert kivételesen nem cseszték el a tolótetejét, hiszen az óriási nyílás tényleg eléggé elöl kezdődik, valóban igen széles, nyitva szinte kabriónak hat. És mert ugyanúgy három centire rájönnek a seggére a tulok terepjárósok, mint a régi Fityónak. Nota bene: a világ nem változik, a barmok újratermelődnek.
Hasonlóságok a régi 500-assal:
- domborított macipofavonal a homlokfalon
- (felárasan) krómozott lökhárítók, (további felárért) a régi Fiat 500 L (azaz Luxus) ütköző-díszcsövének imitált kivitele
- hájas, dupla zsírredős karosszéria
- fekete műanyag váltógomb
- pattogás rossz úton
- hatalmas, nyitható tető (feláras)
- egyetlen, kör alakú házba foglalt műszer (az eredetin csak sebességmérő, de itt már koncentrikus fordulatszámmérő, LCD-s üzemanyagszint- és hűtővízhőmérő, illetve központi, intelligens kijelző is van benne)
- a régi tetőnyitójához hasonló fogantyúval elhúzható napfényroló
- a kétoldalról középre induló, belső végüknél lefelé kanyarított műszerfal-domborítások
- az eredeti késői szériáját idéző, húzókaros, krómozott ajtónyitók (igaz, négyszeres méretben)
- polcos, csukhatatlan kesztyűtartó
- (felárért) kétszínű ülés, mint az 500-as korai szériáiban
- lapos kipufogóvég
- domború, alumínium (itt már csak jellegű) hátsó rendszámvilágítás
- 5,2-5,9 közötti városi fogyasztás
Különbözőségek a régi 500-astól:
- vízhűtéses, négyhengeres, dízel (!) orrmotor
- sok-sok extra
- filléresség helyett drágaság
- alacsony, kényelmetlen ülés helyett magas és kényelmes
- nem nyomógombos a külső kilincs (pedig belefért volna)
- fog a fék
- nem kell duplán kuplungolni visszakapcsoláskor
- 80 helyett 135 az utazósebesség
- ha elromlik, nem lehet megjavítani az út szélén
Hogy jó lesz-e annak, aki 500-ast vesz? Persze. Elromlani nem fog túl gyakran, hiszen a vele azonos Panda sem tesz ilyet. Egészen jól használható is, és kidolgozásban jócskán átlépi azt a margót, ami a félszívvel készült, ezért aztán nem kellően sikeres retróautók ( Beetle, PT Cruiser), és a szépen kimunkált, valóban stílusos és sikeres retrókocsik ( Mini, Ford GT, Mustang) között húzódik.
És még a régi 500-as mániásai is találnak benne szerethetőt. Mert hiába nem elég olcsó és őszinte az új inkarnáció, a nagy tető, a forma, a díszek feledtetik a héj alatti tömegcikk-Pandát. Az 500-as kikacsint a gazdira – 2008-ban ennyire fussa, tudod, környezetvédelem van, meg biztonságmánia...
