Használtteszt: Fiat Bravo SX 1.6 - 1999

Ez az eléggé direkt kormányzás megadja az alaphangulatot, amit egy sportos olasz háromajtósban vezetés közben érezni kell. Az 1581 köbcentis motort is igazi latin temperamentum jellemzi: van egy könnyen felpörgő, 6500-as percenkénti fordulatig noszogatható, 16 szelepes DOHC-motorunk, ami 2000-ig halott, 3000-nél éled, 4000-nél pedig zsutty. A 103 lóerő 5750, a 144 Nm 4000 1/min-nél jelentkezik. A váltó már kicsit hosszabb kiosztású, mint kellene: az autó 160-nál ötödikben pont 4000-et forog. A végsebesség a gyár szerint 184 km/h, a Bravo-gyilkosok 185 és 210 között mesélnek tapasztalataikról. A futómű sajnos csak olyan forma-forma: fogalmazzunk úgy, hogy a sportos vezethetőségre való törekvés nem ment túlzottan a kényelem rovására.

A tesztautót birtokló távoli kolléga családjában van még egy ugyanilyen autó: a tulaj édesapjának annyira megtetszett a Bravo, hogy magának is vett egyet. A Villanyállatnál is akad még Bravo: kollégánk egyik kollégája egy 1,2 literes, nyolcvanlovas példánnyal közlekedik. Az a motor kisebb, gyengébb, de pörgetve élvezetes, mint azt korábbi Fiat Punto Sporting-tesztünkben egy kisebb kasztniban a Totalcar is megfigyelhette. A motorok nyújtotta feelingért pilótaként odavan mindhárom tulajdonos - a minőségért üzembentartóként már kevésbé. Ami a legrosszabb: 100 000 kilométer után akadozik a váltó, rendetlenkedik a kuplung.

Térjünk vissza Gyulához. Az autón parajelenséget tapasztalhat a figyelmes szemlélő: a szélvédőn található számos kavicsfelverődés egy vízszintes vonalon helyezkedik el. Ilyet még nem láttam. Nemcsak ez a csík, de a két első ködlámpa is vonzza a köveket, felváltva törnek, a sokadik üveg szolgál már bennük. Az üvegtörést tekinthetjük inkább sorscsapásnak, mint tervezési hiányosságnak; vannak azonban dolgok, melyeket már nem. A Bravónak van egy borzasztó típushibája: mállik a külső kilincs. Ez minden beszállásnál kellemetlen felhangot ad a bravózáshoz, amit az erősebb becsapásokra lehulló jobb oldali ajtókárpit erősít fel. A tulajdonos astrázott a Bravo előtt: megfigyelése szerint az nem kezdett el látványosan fáradni 50 000 km után - a Bravo igen. Mediterrán lelkületű a kincsem: tízfokos hőmérséklet alatt a beltér nyekereg, amíg át nem melegszik. A motortérben is van ez meg az: akárcsak a PSA autóinál, itt is könnyen eltörik a motorházfedél-kitámasztó ágya. Bonyolult ökoszisztéma alakult ki az évek során a szélvédő tövében, a hozzáférhetetlen üregben, ahol levelek és magvak gyűlnek és oszlanak csendesen.

A Bravo fogyasztása pályán és városban a tulajdonos bevallottan törvénysértő stílusában egyaránt 10-10 liter száz kilométerre. A negatív, illetve pozitív csúcsot az autó egy balti túrán érte el: az ottaniak sajátosan nyugodt közlekedési ritmusában 6 liter volt az átlag. A katalógus a két érték közé, 8,2 literre tesz utalást. Ez nem rossz egy '99-ben erősnek tekinthető 1,6-ostól. Ami viszont rossz: a 80 000 kilométeres szervíz 100 000 forintba került. Igaz, vezérműszíjcserével együtt, de akkor is: a Bravóra már sajnos nem áll a 80-as évek Fiatjainak szinte nevetségesen olcsó fenntartása.

Aki Bravót akar venni, nem kell annak messze menni: a magyar és európai használtautó-piacon van belőle bőven. Itthon a 4-5 éves 1,6-os autók ára 1,3 és 2 millió forint között szór, futástól, felszereltségtől és töröttségtől függően. Aki ilyen korú alsó-közép kategóriás kocsiban gondolkodik, ne menjen el a piacon, a neten vagy a kereskedésekben a szép és gyors Bravók mellett.

Értékelés: 4 - Kiváló ár-érték arány, gyatra minőség

-->