Közlekedj okosan

A mokány, de elegáns forma közel sem durrant akkorát, mint 98-ban az első Focus semmihez sem hasonlítható futurisztikus dizájnja. Míg az elődről elhiszem, ha valaki mellét verve kiabálja, hogy imádja, az újról nehezen. Az új Focus szép, de közel sem olyan egyedi, mint a régi volt. Persze az új dizájn nem igazán nekem szól, annál inkább apunak, aki - miközben nekem az imént vázolt gondolatok cikáznak a fejemben - gyakorlatilag beleszeret a tesztautóba. Szerinte nagyon jól néz ki.

A fene tudja, miért, nekem a régi belső is jobban tetszett. A három Focus közül szerintem a frissített, az elsőtől csak apróságokban különböző modell műszerfala volt a legbarátságosabb. Tesztautónk belső terének összhatását erősen rombolja egy műanyag kormány, de szerintem bőrkormánnyal is kissé távolságtartó lenne.

Ellenpontként megjegyezném, hogy a cédés rádió működési elvét egy négyéves gyermek is másodpercek alatt átlátja, nekem eddig ez a csúcs, ennél logikusabban kialakított, könnyebben kezelhető hifit még életemben nem láttam. Praktikus nézőpontból egyébként semmiféle panasz sem merülhet fel, az új Focus műszerfala jól áttekinthető. Apunak még tetszett is.

Külön kiemelném a váltót, eddig sem volt éppenséggel rossz, de további reszelgetések eredményeként egyszerűen tökéletes lett. Vagy ipari japánokat alkalmaztak a Fordnál, vagy egyszerűen rájöttek maguktól, a lényeg, hogy az új dízel Focus-ban hibátlan váltó dolgozik, ha valakinek kétségei lennének, milyen is egy ilyen, azonnal próbálja ki!

A modern egyhatos PSA-Ford dízelmotor, amelyet már a Peugeot 206 CC-ben is megvásárolhatunk, 109 lóerős teljesítményt és 240 Nm-es nyomatékot produkál 4000-es illetve 1750-es fordulaton. Ha a fordulatszámmérőt az előbb említett két érték közé szorítjuk, az autó kifejezetten fickósan viselkedik, nem leszünk híján a motorerőnek.

Ha azonban véletlenül leesne a fordulat, ahogy az összes többi turbódízelben is, a motorerő, mintha sosem lett volna, megszűnik létezni. A jelenség mégis kevésbé zavaró, mint a 140-150 lovas kétliteres dízelmotoroknál, mert a két tartomány közötti teljesítménykülönbség kisebb, a 110 lóerős dízelmotor így egy fokkal kiegyensúlyozottabbnak tűnik.

Új fejlesztés, koprodukció ide vagy oda, a motor hangos, és egyáltalán nincs kellemes hangja. Alapjáraton és gázadásnál bántotta a fülemet. Aput nem zavarta. Megvonta a vállát, és korától elvárható bölcsességgel csak ennyit mondott: dízel. Ha tartjuk a sebességet, vagyis országúton, illetve autópályán, megszűnik a zaj, úgyhogy utazni lehet vele, csak városban zavaró.

Még egy furcsa tulajdonság: váltásnál, amikor a kuplungra lépve elengedjük a gázpedált, a fordulatszám hirtelen jócskán megugrik. Ez feltehetően az emissziós normák betartása végett alakult így, de az is elképzelhető, hogy az elektromos gázpedál kalibrálásának tökéletlenségéből fakad. Nem világraszóló probléma, de kellemetlen jelenség.

Az új Focus futóműve is jelentős változásokon ment keresztül. Sokkal feszesebb lett, az autó így lényegesen kevesebbet billeg, mint elődje. Az úttartás tehát javult, a vezetési élmény mégsem annyira intenzív, mint a régi Focus-ban volt, az autó jobban tolja az orrát és kevésbé játékos. A feszes futómű és a pesti ótvaros utak nincsenek jó barátságban. Ez persze nem jelenti, hogy az új Focus nagyon ráz és kényelmetlen, sőt, de elődjében kellemesebb volt az utazás. Hangsúlyozom, ez nem az új széria, hanem a balkáni körülmények hibája, hiszen a biztonságosabb, jobb úttartást biztosító futómű elvileg előny.

Ahogyan a régi, nyilván az új széria is meghatározó szereplője lesz az alsó-középkategóriának. Erősen szubjektív szempontok alapján én a régit választanám, a célközönség jeles képviselője - jelen esetben édesapám - azonban már elkezdte félrerakni a pénzt egy új Focusra. Nem fogom lebeszélni.