Használtteszt: Ford Focus ST170 Turnier

Amennyire népszerű volt az első Ford Focus a hétköznapi kompaktok között, annyira gyenge eladási adatokat tudott felmutatni a gyengébbik sportváltozat, az ST170. A vakító reflektorfényt elrabolta előle a 220 lóerős RS csúcsmodell, ráadásul vetélytársai mind olcsóbbak és erősebbek voltak nála. A kisebb, de 180 lóerős francia autókat, a Peugeot 206 RC-t vagy a Renault Clio RS-t már ötmillió forint körül meg lehetett venni, míg a csupán 173 lóerős ST170 legolcsóbb változata is közel hétmilliót kóstált. Ráadásul a hiperpörgős Honda Civic Type R is csábítóbb ajánlatnak tűnt, mert majd 200 lóerős motorral kínálták, az ST170-nél még mindig olcsóbban.

Pedig a Jost Capito vezette Special Vehicle Engineering részleg és az akkor még szintén Ford-tulajdonban lévő Cosworth Technology által fejlesztett ST170 ritka harmonikus autó lett. A kétliteres, 130 lóerős Duratec motorból pont a Cosworth mérnökei faragták a 173 lóerős Duratec ST-t. A motor új, nagyobb átmérőjű szívócsatornákkal rendelkező alumínium hengerfejet kapott, benne nagyobb méretű szelepekkel és folyamatosan változó szelepvezérléssel. Nem maradt érintetlen a négyhengeres alsó része sem, a megnövelt sűrítési viszony, az alumíniumötvözet dugattyúk, a kovácsoltvas hajtókarok mind a nagyobb teljesítmény elérését szolgáló, igényes megoldások. A két fokozatban változó hosszúságú szívócsőnek köszönhetően alacsony fordulaton is elég erős lett a motor. 195 Nm-es maximális forgatónyomatékából 190 már 2500-as főtengelyfordulattól rendelkezésre áll. Persze a kipufogórendszert is a sportosabb igényekhez szabták, és ez motor is kéttömegű lendkerékkel készült.

Noha az ST170 csúcsteljesítményben elmaradt a vetélytársaktól, 8,2 másodperces gyorsulása ma sem számít rossznak. Hatfokozatú, Getrag gyártmányú kézi váltójának áttételei egy végtelenül hosszúnak tűnő egyes után nagyon rövid lépcsőkkel követik egymást, ami igényel némi megszokást. További fejlesztésként tíz százalékkal keményebb rugókat, sportosabb lengéscsillapítókat, nagyobb, elöl 300, hátul 280 milliméteres féktárcsákat, 17 col átmérőjű és 15 küllős könnyűfém felniket kapott. Az ST170-est az orr-része is leleplezi, egyedi fényszóróival és méhsejtszerkezetes hűtőrácsával.

Az ST-kúra során az utastér sem maradt érintetlenül. Félig bőrös, deréktámaszos sportülések, piszkosfehér számlapú műszerek − köztük két kiegészítő mérőegységgel, amely az olajhőfokot és az olajnyomást mutatja −, fémpedálok, valamint bőrhuzatú kormány és kézifékkar teszi sportosabbá az utasteret. Ez mind szép és jó, de mitől olyan különleges a tesztautó?

Attól, hogy kombi. Az ST170-est háromféle karosszériával gyártották, a három- és ötajtós ferdehátú mellett Turnier névre hallgató kombi is szerepelt a kínálatban. Viszont annyira kevés fogyott belőle, hogy a második szériás ST Focusnál már el is hagyták ezt a változatot. Magyarországon még a Ford Focus Klub közössége sem nagyon tud kombi ST170-esről, de egy gyors keresés az egyik legnagyobb német apróhirdetési oldalon is mindössze hét eladásra váró darabot listáz ki.

A legolcsóbb 6500 euró (~1,8 millió forint), míg a tesztkocsihoz hasonlóan 90 ezer kilométer körüli futásteljesítményű, megkíméltebbnek tűnő példányt 7900 euróért (~2,3 millió Ft) hirdetik. Erre rájön félmillió forintnyi regadó, plusz a magyarországi forgalomba helyezés költsége, tehát nagyjából 2,5-3 millió forintból áll meg egy honosított darab. Nem kevés egy ötéves kompakt kombiért, de egy jól felszerelt, vezetett szervizkönyves, tágas, megbízható és sportos kocsiért egész jó ajánlat.

Mert a Focus ST170 még ma is kerek autó, és mostanra az ára is abba a mélységbe süllyedt, amikor már érdemes rajta elgondolkodni. Futóműve feszes, de nem ráz, a motorja erős, amihez ráadásul nem is kell különösebben kínozni, a váltója elég pontos, a fékje határozott és jól fog, a kormányzása pontos és bőven ad visszajelzést. Utasterében átlagos a helykínálat, de jó benne ülni, a csomagtartója pedig óriási: alaphelyzetben 520 liter, ledöntött ülések mellett pedig másfél köbméter. Lehet vele gyorsan menni, és akkor élvezetes gép, de olyankor sem fárasztó, ha csak közlekedni szeretnénk vele.

Karotta ST170-et tesztel (videó)

Persze nem hibátlan. Kemény, fényes, kopogós műanyagjai könnyen karcolódnak, a kárpitjai is hajlamosak a nyöszörgésre, fogyasztása 8 és 13 liter között bármi lehet, vérmérséklettől és a megtett táv hosszától függően. Egyedi, ST-specifikus alkatrészei, a nagyobb féktárcsák vagy a motor hozzávalói mind drágábbak, mint egy sima Focushoz való cseredarabok, és persze a biztosítása is többe kerül. De nekem még így is nagyon kéne.