Kerregő műpresztízs

De hát egy nem-GTI Golf ilyen legyen, unalmas, de megbízható és takarékos és tartós, a mindenit neki. Ez az alap-dízel kombi alighanem ilyen is lesz. Odabent is minden ezt ígéri, strapabírónak tűnő anyagok, masszív kapcsolók, ahogy a VW-től ezt megszokhattuk. Azt viszont eddig még nem szokhattuk meg, hogy az üléskárpitoknak csak az a része puha és kellemes tapintású, amin valóban ülünk. Amihez nem ér hozzá a testünk, az műszálas borzalom. Ennyire azért nem kéne spórolni.

Van pár érdekes részlet is a kocsiban, például a hátsó italtartó, ami olyan erősen szorítja a beléhelyezett kólásdobozokat, hogy úgy kell kicsavarni a kezéből. Az első ülések alatt pedig kihúzható fiók van! Persze ezt az intézményt már rég ismerhetjük más autókból, például tízéves családi Voyageremben is megtalálható, no de más dolog egy ámerikai buszlimuzin, meg más egy sprőd germán kompakt. És puha filccel burkolták az ajtózsebek alját, hogy ne zörögjön bennük a miegymás!

A legnagyobb extravagancia viszont még mindig a kék háttérvilágítású műszeregység. Nekem továbbra is folyatja a szemem, erre pedig bizonyára megkapom majd pár boldog VW-tulajtól, hogy ők továbbra is elégedettek vele. Vannak dolgok, amik nem változnak.

Egy dolog viszont vitathatatlan: a Golf kombi irdatlan nagy. Kompakthoz képest mindenképp nagyon tágas, de még egy kategóriával feljebb is akad, amiben kényelmetlenebb sokan ülni, sok cuccot vinni. A számszerűen minden dimenziójában nagyobb Laguna kombiból például a szerkesztőség összes munkatársa úgy szállt ki, hogy de szűk; a Golfból viszont mindenki úgy, hogy de tágas. És a számszerűen (szinte) minden dimenziójában nagyobb Octavia kombiba se kívánkozott át se a fejünk, se a lábunk, se a vállunk. Érthetetlen, de igaz.

A csomagtér kimunkálása, tagoltsága, praktikuma méltó a büszke Volkswagen Golf Variant névhez. 12 voltos stekker, rögzítőfülek a gumipók kampóinak, csomagtérajtó-behúzó mind jobb-, mind balkezesek számára. Nem egy karakuri, de azért minden zöldséges boldog lenne vele. Egy ideje tudjuk, a VW sem különcködik tovább a Pumpe-Düsével, inkább beáll a sorba, és dízelmotorjaihoz szép lassan átveszi a gyakorlatilag mára már mindenki más által használt közös nyomócsöves rendszert. De ez a Golf még PD TDI, azaz előbefecskendezésre képtelen porlasztószivattyús motort kapott, ami, tudjuk rég, ennek megfelelő kerregéssel és reszelősséggel jár. És kis fogyasztással; nem kunszt hat liter alatt eljárni a nagytestű batárral.

Mindenesetre aki még nem ült rendes új közös nyomócsöves dízelautóban – mondjuk egy remek A4-es Audiban, hogy ki se kelljen mutatnunk a konszern termékeinek köréből –, hanem egy régi sima TDI-ből kerül át ebbe a Golfba, nem fog panaszkodni. Az 1,9 literes motor 105 lóereje, nyomatéka a 170 lóerő felett tudó kétliteres dízelek világában már senkit nem üt szíven, de elegendő a rendes hétköznapi városi, országúti közlekedéshez. A sztrádázáshoz is, csak ott már tényleg nagyon hangos. 120-nál kezdi a haját tépni az ember, ha pedig valaki esetleg 150-160 körül szeret autózni, szerezzen be komolyabb hifit. És nézegesse gyakran a nívópálcát, ilyenkor már csippenti az olajat a motor.

Hát ez az olcsó dízel Golf kombi, na. Nagyon elfáradtak? Jöjjenek utánam, nézzünk meg egy másik kompakt VW-t: nekem most muszáj újraolvasnom, mit írtam annak idején az EOS-ról. Nagyon kell egy kis rekreáció.