Benne leszek a tévével

Első találkozásunkkor a legnagyobb örömöst mégsem az ígéretes belső, hanem az árulkodó külső jegyek szerezték. Ugyanolyan fekete, mint a nemrég próbált Passat, ráadásul a csillogó króm felirat tanúsága szerint ugyanazt a motort rejti. Nem mondanám, hogy felhőtlen volt az örömöm,a de valamiféle kíváncsisággal vegyes bizakodás mégis munkált bennem. Derüljön már ki végre, hogy a motor konstrukciójával nincs rendben valami, vagy nemes egyszerűséggel csak a Passattal nem passzol össze valamiért.

Végeztem egy gyors összehasonlítást a Volkswagen német internetes oldalán, ami szerint csupán 30-40 kg a súlykülönbség a Golf Plus és a Passat közt. Ez a némileg eltérő felszereltség hatására valójában olyan 100 kg körül járhat, de még így is elenyészőnek tekinthető. A gyár szerint végsebességben is a Passat a nyerő, igaz csak 7 km/h-val, míg gyorsulásban a Golf jobb, pont egy tized másodperccel.

Mindezek alapján úgy gondoltam, hogy ha valaminek ki kell derülnie, most ki is fog derülni. Bár éreztem, hogy ha tényleg olyan szánalmas az új 2 literes TDI, mint amilyennek a Passatban mutatta magát, szomorú napoknak nézek elébe. A hatalmas lufi Golfba ülve először nem is foglalkoztam mással, csak tudni, érezni akartam a motor erejét, azaz, hogy van-e egyáltalán neki ilyen.

Indítás, rendben. A motor hangja a szokásos TDI kávédaráló hang, igaz abból a fajtából, amit olyan szívesen hallgatok ébredés után, mikor minden vágyam egy illatos fekete. Kis melegítés, enyhe halkulás és indulhatunk. Kicsit remegett a lábam az izgalomtól, miközben ott lebegett a fejem felett a lefulladás réme, emlékezvén a Passattal töltött órákra. És amire nem számítottam: a félelmem indokolatlannak bizonyult. A Golf Plus nem akart lefulladni se egyesben, se kettesben. Pedig próbálkoztam többféle hétköznapi elindulási módszerrel is. Jelentem csoda történt, de még nem mertem hinni a tapasztaltaknak.

A másik probléma a Passat gyorsulásával volt. Bár az előzmények után apró bizakodással tekintettem a jövőbe, hátha csak rossz álom a múltkori motor, hátha most tényleg más lesz. A Golf ugyanúgy hat sebességgel és hasonlóan hosszú áttételekkel várta, hogy gyakori kapcsolgatások mellett bizonyíthasson. Egyes 2000-ig semmi, majd apró moccanás, és már mehet is a kettes. Ekkor mintha egy ló rúgott volna a tömpe fenékbe, úgy megindult a kocsi, alig győztem kapcsolgatni.

Váltás, morgás, vehemens gyorsulás, ez történik minden sebességfokozatban, meglepő módon még hatodikban is. Bár túl korán kapcsolni nem ajánlott, mivel ekkor száznál 2000 a percenkénti fordulat, ahol érzésre még éppen csak épülőfélben van a turbónyomás, de 120-tól ismét vad rohanásba kezd az autó. 3000 - 150, 4000 - 200 és itt a vég. Valami jobb lett, valami megváltozott. Biztos, hogy ez ugyanaz a motor? Remélem, hogy valójában az összes ilyen és az a múltkori csak tévedés volt.

És ha már megvan a lendület, lássuk mit tud a Golf híresen jó futóműve a Plus Sportline felszereltségéhez igazítva. Ez 15 milliméteres ültetést, valamint keményebb rugó és lengéscsillapító beállítást jelent, a sima Golf és a Plus közti 9,5 centiméteres magasság- és 150 kilogrammos súlykülönbség mégis jól érezhető. Bár megmaradt a megszokott feszesség, a kátyúk is csak halk dobbanásként kerülnek az utastérbe, kicsit imbolygósabb, lágyabb érzéssel autóztam a sportfutóműves Plusszal, de ez az imbolygás csak a Golfhoz képest zavaró.

Mint kistestvére, úgy a Plus is minden erejével igyekszik az úton maradni, néha még a vezető hibás mozdulatai ellenére is, ráadásul mindezt erőlködés nélkül. Szerencsére a széria kipörgésgátló sem túl agresszív, csak egyszer kapcsolt be, akkor sem kanyarban korrigált, hanem elinduláskor igyekezett összehangolni az út és a gumik viszonyát. Bár a hétköznapi használatban hibátlan és minden kitörési szándékot mellőző kanyarstabilitásra egy ekkora Golfot vásárló családnak ritkán lehet szüksége. A gyerekek és a kutya hanggal vagy tettel valószínűleg jóval előbb kifejezik nemtetszésüket apuka vezetési stílusa iránt, mint ahogy a sárga lámpa villogni kezdene.