Teszt: Ford Transit Connect LWB Trend 1,8 TDCi

Első pillantásra a Transit Connect olyan volt, mint egy palotapincsi, amikor éppen játszani akar. Beülve kíméletlenül teherautós látvány fogad, a kopogós műanyagok és tekerőgombok világa. Persze ez jelen esetben nem baj, hisz így olcsóbb és funkcionálisabb lesz. Pozitívum, hogy olyasmiket is megkapunk szériában, mint például a manuális klíma vagy a fűtött tükrök. És a fűtött szélvédő, amit viszont kihagytam volna. Legalábbis engem kicsit zavart, hogy a fűtőszálak minden körülmények között nagyon jól látszottak, ami hosszú távon fárasztotta a szemem. Kormányról vezérelhető rádiót is kapunk a kocsihoz, ami a lehetőségekhez képest nem szólt rosszul. A központi zár kettős működésű volt, ami Fordéknál annyit tesz, hogy elsőre csak az utasteret nyitja. De ezt kikapcsolhatjuk a számítógépben, és akkor egyszerre mindent nyit.

A motort beindítva a múltba röppentem azonnal. Olvasóink közül is sokan ismerhetik azt a hangot, amit egykor a Ford Transit 2,5-ös szívó motorjai hallattak. A kisbusz vagy a teherautó még a harmadik utcában volt, már tudtam, hogy egy Transit jön. Szóval a Ford mérnökinek sikerült elérni, hogy pontosan olyan hangon hörög a tesztautóban lévő 1,8 literes TDCi, mint a 1x évvel ezelőtti szívó. Sajnos az utastérben is. A takarékosság jegyében szinte semmi zajcsillapítást nem raktak sehova, így igen zajosra sikeredett. És mivel ez valakinek a munkahelye, amiben sok-sok órát eltölt, így pár óra után nagyon fárasztóvá válik. Egyébként az 500 km túlnyomóan városban való közlekedés közben hozta a gyári normát, 7,3 liter gázolajat fogyasztott 100 km-en. Ez, akárcsak a hangja még lejjebb mehet, hiszen a kocsiban csak 900 km volt elhozatalkor.

Apropó munkahely: a mérnökök sajnos nem csak a zaj szempontjából nem gondolták át a járművet. Az utastérben egy közepes hátizsákot már sehova nem tudtam eltenni. Voltak ugyan rá próbálkozások, például a nálunk járt modellben volt egy polc, de oda a kötelező cucc is alig fért be, ráadásul a normál változatban nincs is ilyen. Persze lehet azt mondani, hogy ott az utasülés, de mi van, ha ketten vagyunk, ha meg egyedül, akkor is nagyon szem előtt van. És itt a tél, a kabátot se lehet sehova rakni. Így majd itt is megindul az ezermester szakkör, minek következtében megjelennek a barkácsáruházban vett ruhaakasztók a hátfalban, természetesen facsavarral rögzítve.

A raktérbe körülnézve két dolgon akadt meg a szemem. A szép emberes méretű rögzítőszemeken, és az oldalsó fal burkolatának teljes hiányán. A bal oldalon például egész gondolányi feltölteni való áru tűnhet el valahova a karosszériaelemek közé egy izmosabb kanyarban. Pedig a csavarok helye ott van, és a farostlemez nem lehet olyan drága. De legalább az aljára került csúszásgátló gumi. Ezt le is teszteltem, amikor is egy kb. 40 kilós szervert szállítottam és majdnem az út végéig kibírta elmozdulás nélkül. Természetesen az út végén egy fékezés után hangos döndüléssel jelezte, hogy nem sikerült teljesen helyesen rögzíteni. Amúgy a raktérbe 3,7 m3 valami fér be, kipróbálni persze nem tudtam, valahogy nem volt kedvem feltölteni egy kerti slaggal. Na meg mondjuk kicsit leült volna a hátulja, hiszen mindössze négyszeres lett volna a túlterhelés.

Viszont egy Keeway típusú robogót simán beraktunk és itt jött jól, hogy minkét oldalon volt tolóajtó, persze a bal oldali extraként. A magas változat volt nálunk, aminek a belmagassága 1364 mm, így majdnem nem kellett leszerelni a motor tükreit, de aztán jobb a békesség jegyében mégis. Ha viszont éppen nem robogót szállítunk, a méretek alapján (1830 mm x1226 mm) elvileg két szabvány raklap befér.

Egyik nap Angéla közeledett hozzám, és bülbül hangon érdeklődött, van-e időm és kocsim rá. Hát lehet ilyenkor nemet mondani? Természetesen azonnal kocsiba ugrottunk és suhantunk Békásmegyerre, a raktérben két doboz pulóverrel. Pár pillanat múlva a Szentendrei úton Angéla gyanakodva fordult hozzám: ebben van ülésfűtés? Nos igen, van. Csak éppen pont úgy van a kapcsoló elhelyezve, hogy még véletlenül se látod, cserébe lábbal simán bekapcsolt állapotba rúghatod beszálláskor. És akkor aztán elkezd fűteni, de úgy, hogy vészhelyzetben akár villanyrezsóként is alkalmazhatjuk.

A Ford valamilyen okból a zsiráftetőt (tudják, a hátsó ajtó feletti felnyitható rész, lásd még Renault Kangoo Bebop) csak a rövid tengelytávú modellhez adja, így ha óriásplakát-ragasztók vagy freskófestők vagyunk, nem biztos, hogy ez a legjobb választás. A hátsó ajtók 90 és 180 fokba nyithatók, de 62 500 forintért megkaphatjuk a 270 fokos zsanérokat is. Apropó extra: valaki magyarázza meg, miért jó hátsó ablakot kérni egy dobozos autóra. A tolatást szerintem annyira nem könnyíti meg, főleg, hogy Fordéknál legendásan jó tükrök vannak. Viszont cserébe sokkal könnyebben feltörik a kocsit, a kishaszon kategóriában szinte csak betört vagy utólag lelemezelt hátsó ablakokat látok.

A kocsi alapára 4 370 000 nettó, ami a kategóriában elég drágának számít, de ha az Ambiente változatot nézzük alapmotorral, ott már nem olyan vészes, nettó 3,8-ból megvan. A motorváltozatokat nem vitték túlzásba, csak 1,8-as dízel van háromféle teljesítménnyel (75, 90, 110 Le). A használtautós oldalakat és az árlistát nézve, valószínűleg a 90 lovas SWB fog inkább fogyni, ami akciók nélkül listaáron most éppen 3 530 000 forint nettó áron van.