Egy kis magyarázatot követel tán a név, tessék hát: Vanek úr Rejtő Jenő egyik kedves figurája, a magánzó titkár, aki kicsit hóbortos ugyan, ennek ellenére maximálisan megbízható, kicsit együgyű, ellenben sziklaszilárd elvei mentén mozog, és ez folyamatosan humoros vagy veszélyes szituációkba sodorja őt.
Nos, a maga módján egy ilyen megbízható, egyszerű és kicsit hóbortos dolog a Nissan Vanette utódjaként jelölt NV200-as is. (Már amennyire a hóbort és a megbízhatóság nem zárja ki egymást.) Nem nehéz kitalálni, mikor dobták piacra, hiszen a Papptibi-elméletet hűen igazolva idén kapta meg a Van of the Year-díjat. Bevallom, lövésem sem volt róla, miért kap egy kisáruszállító bármilyen díjat is, de NV (Nevem Vanek) úr pár nap után rávezetett szépen, lassan.
Elődje, a Vanette néha került csak a látómezőmbe, ahogy erre-arra elcsettegett a forgalomban, sosem regisztráltam igazán, legutóbb akkor találkoztam vele, mikor Nyegleo kollégával beszélgettünk egynek a tulajával, akinél éppen helyszíneltek a rendőrök, mert az éjjel kilopták alóla a kardánt, keresztestül.
Nem sokkal később megtudtam, hogy vihetem az NV-t, ettől kezdve furcsa módon arra lettem figyelmes, hogy bárhol kiszúrom a Vanette-et. Mi a fene? Gondoltam magamban, ennyi van ezekből? És igen, meglepően sokan használják, ráadásul a 41 népítélet már ad olyan, amilyen alapot ahhoz, hogy kijelenthessük: a Vanette-et szinte kivétel nélkül mindenki szereti.
Nem, nem azért, mert erős vagy kulturált, hiszen sem a középen elhelyezett 2,3-as szívódízel 75 lóereje, sem hangja nem éppen nem szívdobogtató, hanem egyszerűen azért, mert rendkívül megbízható, igénytelen, ráadásul használtan olcsón hozzáférhető. Főleg azonban azért, mert még ötszemélyes konfigurációban is jókora rakteret kínált, így lényegében egy ultimate mindenes autó szerepnek is megfelelt. Melós autónak, családi kirándulásra, hornyászkodásra… egyszerűen mindenre alkalmas volt. És az is mind a mai napig, próbálják csak egyszer megfigyelni, mennyi fut még belőlük!
A Nissannál nem ülnek hülyék, tudták, hogy a meglehetősen jól bevezetett modellt nem szabad veszni hagyni, ezért most – igaz, a koncepciót némiképp megváltoztatva (elsőkerék-hajtás, keresztmotor) – rápróbáltak, hátha kiadja még egyszer. Egyelőre úgy tűnik, sikerrel jártak. Sajnos azonban a hazai vásárlók (egyelőre) nem jártak olyan jól, mint a szerencsésebb országokban élők. Erre is mindjárt kitérünk.
A már említett hóbortosság leginkább a picit viccesen morcos kisteher arcban mutatkozik meg, ami jóval durvább, nyomulós imidzset kölcsönöz a dobozosnak, mint amilyen valójában. Nagyobbnak mutatja, pedig korántsem az: 4400 milliméteres hossza és 1695 milliméteres szélessége alig teszi nagyobbá, mint egy Fabia Combi, pedig az sem számít gigásznak. Vanek így kisebb lett, mint a Vanette, lélekben a szimpla Doblóval van egy súlycsoportban (4390 mm), a rövid Ford Connecten (4308 mm) túltesznek mindketten, de egy-két centiméter nem dönt, ebből még bármi lehet.
Annál inkább számít az, amiben a Nissan nagyon jó. Eleve dolgozzunk nettó árakkal, mást fel sem tüntet a Nissan sem árlistájában. A dolgunk egyszerű, mert az NV200 egyetlen motorral és kétféle felszereltségi szinttel kapható nálunk. A Start felszereltség 3 556 000 forintba kerül, míg a Comfort 3,7 millióba. Ezzel pár tízezerrel a Dobló fölött, míg mindketten pár százezerrel a Ford ára alatt vannak. A bevezető akció ugyan jól lenyomja az árát, de alkudni a többieknél is lehet, egyszerűsítsük a dolgot úgy, hogy nagyjából ugyanannyiba kerülnek.
