Bemutató: Claas Axion 950 nagytraktor

Ezekkel a hatalmas kerekekkel nehézsúlyú a Claas Axion 950: 13 tonnás, ám a vonóerő fokozása érdekében a kerekekre szerelt, és az első függesztőn magával vitt acél pótsúlyokkal együtt már 18 tonnát nyomhat. Három és fél méter magas, öt és fél hosszú, szélessége három méter körüli (a gumiabroncstól függ), tehát jóval túllépi a közúti járművek 2500 milliméteres megengedett maximumát. Egy behemót. Ráadásul egy 12 vasú eke van ráakasztva, szóval ne nevessük ki azt, aki borzadva megtagadja, hogy elinduljon vele.

Pedig megalapozatlan az aggodalom. Alig akad ennél kezesebb jószág. Sima felületeivel, szolid kidolgozásával már a körüljárásakor bizalmat kelt. Első futóműve masszív acélelemekből áll, az elpusztíthatatlanság érzetét keltve. De miért kisebb az első kerék a hátsónál? A csuklós kormányzásúakat kivéve mindegyik traktoron így van ez, és egyszerű az oka. Minél nagyobb a kerék, annál simábban halad egyenetlen talajon, és annál kisebb a talajnyomása, tehát annál kevésbé süllyed el, és tapossa a szántóföldet. A hátsó kereket tehát józan határokon belül a lehető legnagyobbra méretezik, az elsőt viszont kormányzáshoz el kell fordítani, és hiába darázsderekú a traktor, nagy első kerékkel nem tudna szűk körön megfordulni.

Még beszállás előtt álljunk meg egy részletnél: az eke hidraulikacsövekkel csatlakozik a traktorhoz, így lehet leengedni és felemelni, illetve átbillenteni, hogy amikor ide-oda haladunk a szántóföldön, a jobbos vagy a balos ekesor szántson, mindig egy irányban kiborított barázdát hagyva. A rendszerben óriási, 200 bar a nyomás, ebből arra gondolhatnánk, hogy nagy hókuszpókusz a csövek bekötése. Mégsem. Csak a gyorscsatlakozókat kell bedugni a tisztára törölt fészkekbe, és kész. Széthúzásukkor egyetlen csepp olaj sem hullik a földre. Egyszer kell megmutatni, aztán akárki képes rá, tisztább és egyszerűbb, mint megtankolni egy autót.

Beszállás helyett inkább felszállásról beszélhetünk: hat acél lépcsőfokon mászunk fél emeletnyit. Központi zár nincs, de minek is: csak egy ajtaja van a traktornak, üveg az egész, és nagy erővel kell becsapni, hogy összenyomja a porzáró tömítést. Két ülés van, ezek a társadalmi egyenlőtlenség jegyében születtek. A kísérőé elég kicsi, vékonyan kárpitozott és teljesen rugózatlan, viszont hűtőládát rejt, ahová be lehet pakolni a napi elemózsiát és az üdítőt. Igaz, ahogy az erőteljes testalkatú gazda, Róbert említi, több is férhetne bele.

A vezető párnázott foteljének rugózása viszont a testsúlyhoz állítható, pozícióját kellő határok között lehet változtatni, és mivel az alvázhoz képest külön rugózik az egész fülke, rázós úton is tűrhető a komfort. A volánt egy kis pedál megnyomásával oldva olyan szögbe húzzuk, ahogy tetszik, állítási tartománya megszégyeníti bármelyik autóét, a Mercedes S osztályt is beleértve. És természetesen vele együtt mozdul a műszeregység, tehát sohasem kerül a volánkarima takarásába – van ilyen az autódban? A hifi színvonala elmarad a luxuskocsikétól, de ide megfelel, akárcsak a digitális klíma. Amiben viszont bármely aszfaltszaggatót felülmúl a Claas Axion, az a körkilátás: ebben aztán semmi szükség parkolóradarra és panorámakamerára, mert üvegházból nézzük a világot.

Motorindításra valahonnan lentről megszólal a gép barátságos brummogása. Ugyanekkor életre kel a kormánymű, amelynek nincs semmiféle mechanikus kapcsolata a kerekekkel, tisztán hidraulikus működésű, tehát kormányozhatatlan a traktor, ha áll a motorja. Éppen ezért nincs fix egyenes helyzete a volánnak, mindig az számít középállásnak, ahogy a motor leállításakor maradt, ezért hol így, hol úgy állnak menet közben a küllők, és nincs értelme raliversenyzők és őket utánzó ficsúrok módjára színes csíkkal megjelölni a karima közepét. Ez tehát nem bug, hanem fícsör, menet közben egyáltalán nem zavaró.

Na, akkor start! Narancsvégű irányváltó kar, csak úgy lazán, kuplungozás nélkül, előremenetbe, finom kis gázadás, és simán elindul a monstrum. Kormányforgatáshoz nagyjából egy ma született csecsemő ereje szükséges, és pusztán az, hogy egyfolytában látjuk magunk alatt-körül a gép dimenzióit, tökéletesen megnyugtatóvá teszi a kimanőverezést a kapun, majd a rákanyarodást az utcára. Aki fél, hogy rögtön kiüti a kapufát, vagy ekevasra akasztva magával visz egy-két parkoló kocsit, egyetlen pillantással meggyőződhet, hogy mennyi hely áll rendelkezésre. Ha teherautó vagy busz jön szembe, azért jól le kell húzódni, de ez két perc után már mókának érződik, nem tenyérizzasztó feladatnak.

A lehetséges sebességtartományunk – hát az aztán fura! Nem is a csúcssebesség miatt, amely verziótól függően 50 vagy 40 kilométer lehet óránként, hanem a skála másik végét nézve. A legkisebb sebesség 0,05 km, azaz ötven méter/óra. Percenként egy métert sem ér el. Mi szükség erre? Egyrészt nagyon precíz manőverezéskor lehet értelme, de még akkor is eltúlzottnak tűnik. Viszont, mint tudjuk, a vonóerő egyenlő a teljesítmény és a sebesség hányadosával, tehát minél lassabban megyünk, annál nagyobb erővel lehet húzni. Az Axion 950 maximális teljesítménye 416 lóerő, így ezzel a nulla közeli sebességgel egészen biztosan ki tud fejteni akkora vonóerőt a traktor, amennyit a kerekek talajfogása egyáltalán lehetővé tesz.

Jelen esetben messze nem lesznek kihasználva a képességei. Közepesen kötött csak a talaj, és ez a hatos eke meg sem kottyan a traktornak. Számításom és József bemutató pilóta, illetve Róbert gazda véleménye szerint nagyjából félteljesítménnyel dolgozik a motor, miközben a szántás minősége szempontjából legjobb 8,5 km/órát tartja a sebességrögzítő. Korántsem optimális tehát a gépkapcsolat, aminek az az oka, hogy a demonstrációs országjáráson bemutatott Claas Axion most egy helyi ekével dolgozik, amilyen épp kéznél volt. Ha vásárlás lesz a dologból, valószínűleg venni kell majd egy nagyobb ekét is a traktorhoz, hogy gazdaságosan legyen üzemeltethető az árában szuperautókkal vetélkedő erőgép.

Odaértünk a tábla szélére, jöhet a szántás. Egyszerű vagy bonyolult a munka? Attól függ, honnan nézzük. Városi ember valószínűleg nem tudja például, hogy milyen mélységre állítsa be az ekét (most 35 centiméter lesz), de ha egy hozzáértő elvégezte ezt a feladatot a gép funkcióit vezérlő és minden fontos adatát mutató, szép nagy és színes CEBIS érintőképernyőn, akkor már egy kisiskolás is képes lenne rá.

Elindulunk, bal kézzel a kormányon, jobbal a tenyér negatívjaként kialakított, és gombokkal megrakott CMOTION multifunkciós joystickon. A fekete ovális gombot alul megnyomva leeresztem az ekét, aztán egy narancsszínű, kisebb gombbal bekapcsolom a sebességrögzítőt, és már csak kormányozni kell, kicsit rátartva a barázdában, mert a traktor kissé félrebillenve halad. A sor végén sebességrögzítőt kikapcsolni, ekét felemelni, jó nagy helyen egy hurokkal megfordulni, szóval tolatásra sincs szükség, közben a momentán ehhez a funkcióhoz rendelt kapcsolóval átbillentem a 2,4 méter széles sávot felszántó, váltva forgató ekét a másik oldalra, és mehet az előbbi művelet még egyszer, majd akárhányszor.

Mivel ez ilyen egyszerű, zavartalanul figyelhetem a traktort. Békés, az alapjáratot alig meghaladó 1250/perces fordulatszámon jár a motor, ez neki nem is igazi, komoly munka. És látszólag az embernek sem az. Csakugyan bárki el tudná végezni, faluhelyen előszeretettel mennek ki apuval a gyerekek, és ügyesen irányítják a traktort, a hozzá kapcsolt eszközzel együtt. Ha én, agrár-előképzettség nélküli autótesztelőként képes vagyok rá, akkor te is, bármennyire nem hitted volna az elején. Az persze már egészen más kérdés, mekkora monotóniatűrésre és állhatatosságra van szükség ahhoz, hogy valaki szó szerint látástól vakulásig zötykölődjön az oldalra lejtő ülésben, bámulja maga előtt a földet, nehogy belemenjen valami vasdarabba, ami kivághatná a milliós értékű gumiabroncsot, végezze el százszor egymás után ugyanazokat az egyszerű műveleteket, miközben azért szüksége van nagyfokú hozzáértésre is. Azt már kevesebben vállalnák, mint egy kis műkedvelő szórakozást olyan luxusgép fülkéjében, mint a Claas Axion 950.