Úristen, már hatéves!

Bemutató: Ford Transit/Tourneo Custom - 2018.

2018.04.21. 07:54
A modellfrissítés első feltűnő jele a felsorakozott furgonok orra. A Ford Rangernek is jól álló harcsaszáj itt is megjelent, de jóval markánsabban.

Ettől, és a befelé húzott lámpáktól lett agresszív tekintete, főleg a Sport felszereltségnek a gyorsítócsíkokkal. A bennfenteseknek feltűnő változás az orron a kulcslyuk eltűnése: szakítottak a tradícióval, és a motorháztetőt a máshol szokásos módon, karral lehet nyitni.

A lámpák megkapták a mindenhol kötelező nappali menetfény ledcsíkot, bár itt nem lehet kiolvasni semmit a tekintetéből, mint a Velarnál, ezenfelül természetesen kanyarfényszóró is akad a felszereltségi listában.

A kocsiba ülve a magasabb felszereltségi szinteknél szembeötlik a ma (sajnos) oly' divatos tabletszerű fejegység. Ez a szokásos navi/multimédia/kihangosító/tolatókamera funkciókat tudja, szerencsére a klíma maradt analóg, a hangerőt és csatornát is igazi gombokkal állíthatjuk.

A Ford szerencsére nem követi a konkurensek azon szokását, hogy minden ráncfelvarással egyre kevesebb a pohártartó és tároló. Még mindig megvan a tradicionális palacktartó a szélső szellőzők alatt, az ajtó mellé is került egy pohártartó, illetve ötletes (bár nem egyedi) módon a váltókulissza alól is elő lehet egyet húzni. Mindegyik rendes mélységgel rendelkezik, nem pottyan ki a kólásüveg az első gyorsításra.

A furgonban még csak két USB-portot találtunk, az egyik a szélvédő alatti rekeszben lakott, telefontöltési célzattal. A kisbusz változat viszont nyolc, azaz 8 darab USB-aljzatot tartalmaz, így még a tele buszban is mindenki tudná tölteni a telefonját.

Az üléseket, még a jobb oldali kétszemélyest is egész kényelmesnek találtam, persze egyedül ülve. Nagyobb embereknek gondot okozhat az elhelyezkedés, de ez minden ilyen „kétszemélyes” ülés sajátja. A busz változatban immár székenként kiszedhetőek az ülések, bár ettől még nem lettek sokkal könnyebbek. Sajnos itt se gondoltak a kocsiban hagyott csomagokra, hiszen nincs kalaptartó vagy csomagtakaró roló. A kocsikban már megtalálható volt az összes ma szokásos vezetéstámogató technológia, beleértve az adaptív tempomatot is.

A távolságmérős sebességtartókkal gyakran van olyan gond, hogy hagyja rágurulni a kocsit az előtte menőre, aztán hirtelen befékez, mintha valami baj lenne. Ez a Transitban nagyon finoman működött, nem rémült meg attól, hogy utolértünk valakit, hanem finoman fékezve lassult be mögé.

A dobozos verziók se üresen futottak, mindegyikben volt egy 400 kg-os láda, ez a két újságíróval együtt olyan félterhelést jelenthet. Háromféle motorral próbáltuk, a legerősebbtől a leggyengébbig, de ez utóbbi se volt vészesen gyenge. A 170 lóerőst hagyományos automata váltóval vezettük, szépen kapcsolgatott a Pilis szerpentinjein, jól sikerült összehangolni a technikát.

A közepes teljesítményű modellel Visegrád körül autóztam egy kört, az ottani szerpentineken se esett kétségbe. A leggyengébb modellt nyertük meg hazaútra, így bizonyíthatott az M2-n. Illetve bizonyíthatott volna, ha nem lenne 60 km-es táblákkal végigrakva. Így a végén sikerült kipróbálni egy előzésnél, mit tud, hát nem lesz az autópályák ördöge, de azért sikerült lenyomni a bizonytalanul 70-80-al összevissza andalgó Ducatót. Ha sokat pályáznánk, az erősebb motort válasszuk.

A haszon- és személyszállító verzióban is megtalálható a Fordnál megszokott Trend, Titanium és a Transitnál régóta meglévő Sport felszereltség, illetve a haszonjárműnél létezik még a full fapad Economy. Motorikusan 105, 130 és 170 lóerős modellekből választhatunk, a teherbírás pedig 600 kg-tól 1,4 tonnáig mehet. A fent említett Economy felszereltségű modellt csak a 105 lóerő/600 kg terhelhetőség változatban tudjuk rendelni, bruttó 7 588 250 Ft-ért.