Bemutató: Hyundai HL-980 homlokrakodó

A munkaerőhiány a munkagépkezelők piacán is fellépett, ahogy mondjuk a mezőgazdasági gépkezelőkből (és mellesleg a szerelőkből) is. Érdekes egy helyzet ez, mert aki ma ilyesmire adná a fejét, tehát van némi műszaki érzéke és képes megtanulni egy okostelefon kezelését, az ma már egy akkora döggel is boldogul, mint ez a hatalmas Hyundai homlokrakodógép.

Jánosnak, a Hyundai kezelőjének váltópapucsa van a fülkében, hogy ne hordja be a port a túlnyomásos, klimatizált, szűrt levegőjű fülkébe. És ami még rosszabb, esős időben iszonyatos latyak van a süttői mészkőkőbányában. A Hyundai bányagépnek saccperkábé itt kell majd leélnie a teljes élettartamát, nincs is rendszáma, mert minek – optimális esetben sosem közlekedik közúton. A por onnan adódik, hogy ma már nem robbantgatják a mészkövet, hanem vágják: a hegy hatalmas mészkőhasábok formájában fogy el, ettől néz ki a bánya úgy, mint valami kubista festmény.

Kemény, de egyszerű munkának tűnik a a kőbányászat, de közel sem így van. Ha belegondolunk, valóban csak némi türelem kell, hogy a gyémántdróttal felszeleteljék a 400-600 ezer éves mészkövet. De ahhoz, hogy azok a furatok elkészüljenek, amin át befűzik a vágó drótot, komoly lézeres berendezésekre van szükség, különben sosem találkozik a három furat. Majd, ha a mészkőkocka már elengedte a hegyet, arrébb is kell rakni – erre valók a homlokrakodógépek. És persze mellesleg néha a vágógépet is arrébb teszik.

A Hyundai felirat a gépünkön ugyanazokból a betűkből áll, mint mondjuk Michelisz Norbi versenyautójának a neve, és ugyanarról a hatalmas cégcsoportról beszélünk, de a Hyundai Heavy Industres cég portfóliójában egy ekkora gép is csak a kisebb darabok közé tartozik. A cég ugyanis az olajkitermelő berendezésektől a tankhajókig mindent gyárt. Akadnak itt még tengeralattjárók is a portfólióban – az építőipari- és bányagépek tehát csak kis szeletét adják a cég termékeinek. Ugyanakkor ez is egy hatalmas biznisz, a homlokrakodók mellett például targoncákat is készítenek. Az autóipari szekció más néven is fut (Hyundai Motor), és a Kia is hozzá tartozik.

A Hyundai HL-980 homlokrakodó a dél-koreai cég modellsorozatában a legnagyobb, döbbenetesek a méretei, egyetlen kereke nagyobb, mint az ember. Ha a kanalát leereszti a földre, a hossza közel tíz méter, ha felemeli, 5 méter magas, a szélessége pedig 3 méter 45 centi. Felmerül a kérdés, hogy miért szeretik az ilyen hatalmas gépeket derékcsuklósra, vagy máshogy ízel kivitelűre készíteni, érdemes végiggondolni az alternatívákat.

Lehetne az első kerekét kormányozni, mint egy autóét: ez azért nem szerencsés, mert a kanállal vagy emelővillával nehéz pontosan odalavírozni ahhoz, amit az ember fel akar emelni, illetve minden korrekcióhoz tolatni kell. A hátsókerék-kormányzás ilyen szempontból tökéletes, viszont ezzel kanyarban óriásit söpör a gép feneke, vagyis a gépkezelőnek többet kell hátranéznie, mint előre.

A derékcsuklós/ízelt gép titka a kisebb fordulási folyosó: mivel ez nem a gép kormányzott kerekeit forgatja el, hanem az elejét a hátuljához képest (maximum 40 fokkal), az első és a hátsó kerekei ugyanazon az íven közlekednek, vagyis ahol az eleje elment, ott a hátulja is el fog. Persze készíthetnének összkerék-kormányzást is, de a 30 tonnás gép és a pl. 18-20 tonnás kőtömbök tömege miatt eszméletlen nagy teherbírású kormánycsuklókra lenne szükség, továbbá a hatalmas kerekek elfordításához hely is kéne ám. Vagyis minden bonyolultsága ellenére az ízelt kialakítás sokkal egyszerűbb bárminél, ugyanakkor nagyon pontosan irányíthatóvá teszi a gépet, amely mellesleg összkerékhajtásos is. Érdemes megnézni, hogyan kanyarodik a terepen, a videón megmutatjuk, mert vittünk drónt is:

Itt amúgy nincsenek trükkök, ez csak előrefelé tud rakodni. A kanala, ha púpozva rakják, 5,6 köbméter, de a műszaki adatokban előzékenyen megadják, hogy lesimítva csak 4,8. Gondolom, az építőiparban nem úgy írják a recepteket, hogy egy púpozott kanálnyi homokra van-e szükség, hanem egyszerűen bizonyos anyagokat nem lehet púpozni, mert félig-meddig lefolynak a kanálról. De nemcsak kanállal használható, hanem például emelővillával is, az adaptercsere végtelenül egyszerű, nem kell kimászni hozzá a fülkéből, egy reteszt kell oldani csak az érintőképernyő adaptercsere menüpontjából, letenni, felvenni a másikat, majd a reteszt zárni. Itt tart a világ, könnyen megcsináltam én is elsőre, bár tény, hogy János fénysebességgel képes rá – hiába, a rutin, meg az évek.

Tulajdonképpen az egész munkanap lerobotolható a kellemes fülkében, ahol a mai mezőgazdasági gépekhez hasonlóan egy kormánykerék, két pedál, egy joystick és egy érintőképernyős-gombos kezelőrendszer szolgál a gép irányítására. De János elárulja, hogy a bányában dolgozó, régebbi, még nagyobb Caterpillar rakodógépnek kormánya sincs, csak joystikos. Mindenesetre ő ezt szereti, igazából ezzel a kombóval már értelmezhető módon tudtam kezelni én is a gépet, amikor először megpróbáltam.

Nagyjából három méterrel ülünk a talaj felett, a fülke mögött a motortér, benne a 12,7 literes Scania motorral, a turbófeltöltő csigaházai emberfej-méretűek. A teljesítmény 380 lóerő, de ugye ennyit egy BMW M550d is tud – viszont itt inkább az 1700-1800 newtonméter a lényeg. A hátsó motorház egyébként akkora, hogy a fedelet motor mozgatja.

Én csak egy kisebb kőtömbbel próbálkozom, emelővillával. Kicsit támadó jelleggel kell alátolni a villa szárait, a gép finoman reagál a gázra, úgy tűnik, végtelen erő van benne. Persze én egy kisebb darabot emelek, úgy tolja arrébb, mint valami hungarocell kockát – az egész nem lehet több 4-5 tonnásnál. A kar emelése, a villa bólintó mozgása a joystickkel könnyedén megy, előremenet-hátramenet egy nagy bajuszkapcsoló, pár hét után gondolkodás nélkül menne. Éppenséggel nincs csend a fülkében, hallani mindent, de a zajszint több, mint elviselhető, ültem már zajosabb irodában.

Ami a legszokatlanabb az egészben, természetesen a csuklós kormányzás. A kormányszervó meglehetősen bivaly, és amikor az ember megmozdítja a kormányt, hatalmas munkahengerek mozdítják el a gép első és hátsó fertályát – a gyors mozdulatokra olyan hirtelen reagál, hogy ha áll valaki a fülkében, könnyen eleshet. Vagyis a kapkodásról hamar leszoktam, nem akartam megölni Károlyt sem, aki bent videózott. A csukló előtti részen van az emelőkar, a hátsón pedig a fülke és a motor.

A kőtömb felemelése után nem sok változás érezni azon kívül, hogy ott látom magunk előtt, tehát a Hyundai nem lesz érdemben lomhább, de azért ésszel kell kezelni a gázt, mivel a gépnek saját rugózása nincs, mindössze annyi, amennyit a kerekek rugóznak. A hatalmas láncok természetesen nem a hó ellen kerültek a gumikra, hanem hogy védjék azokat az éles kődaraboktól, illetve ha sár van, jobb tapadást adjanak. Tehát egy ilyen kerék nem sok rugózást ad, bár a kezelő szempontjából ez szinte mindegy a légrugós ülésben, viszont a rakományt nem kéne lerázni az emelővilláról. A mozgás mindenesetre nem kihívás a géppel, tolatáskor kamera is segít, előrefelé nézve pedig egy valag tükör ott van, hogy az ember lássa, van-e lent valaki a mélyben, mondjuk a kerekek takarásában.

A kitermelt, feldarabolt mészkövet a rakodógép teherautókra pakolja, hogy megkezdje útját a feldolgozás felé, a falu szélén lévő üzembe. A kőtömbökön néhol felirat, hogy „lépcső” és hasonlók, nyilván azért, hogy a felhasználás módját jelezzék. A Reneszánsz Kőfaragó Rt. kisebb és nagyobb építkezésekre egyaránt készít mészkő díszítéseket és burkolatokat, a referenciáik között néhány elegáns villa között feltűnik a Gellért téri díszkút, de még az Országház is.

Mint mondják, egészen fura dolgok is készülnek a helyi mészkőből, volt, aki ágyat rendelt, de azért mindenképp a Margit híd az egyik büszkeségük, illetve a Parlament épülete, amelynek lényegében az egész külső borítását, díszítéseit és szobrait Süttőről cserélték le. Egyben azt is megtudtuk, hogy nem igaz a legenda, miszerint az Országház felújítása folyamatosan zajlik, vagyis ha körbeértek, kezdik előröl: korábban az épület burkolatai a Kárpát-medence különböző pontjairól érkeztek, ezek kevésbé álltak ellen a közlekedési szennyezéseknek és az időjárásnak. A süttői mészkővel viszont évtizedekig nem lesz semmi gond – egyébként a bánya bejáratánál, a munkások öltözője mellett volt pár eredeti kő a Parlament régi díszítéseiből. Hadd ne mondjam, itt teljesen más a hozzáállás a mészkőhöz. Még a budi falát is – a plafonig – mészkővel burkolták.

A süttői bánya hatalmas mészkőkincse egyébként még legalább 400-500 évig elég lesz, mivel még vagy 9 millió köbméternyi mészkő van itt, néhol akár 40 méter vastagságban – egyébként ezen a környéken már 2000 éve is bányásztak követ az emberek, igaz, kevésbé gépesített módszerekkel, mint ma. Hogy mire kell ennyi mészkő? Valójában a kibányászott kőmennyiségnek csak a 20 százalékából lesz késztermék, szobor, burkolat, satöbbi – ezeket is a Reneszánsz Kőfaragó Zrt. szakemberei készítik el, egy másik telephelyen. Akármennyire is furcsa, ezen a környéken a kőfaragás alapszakma volt évtizedekig, igaz, ma már a gépesítés miatt nincs szükség 50-60 kőfaragóra, csak mondjuk 10-20-ra, akik aztán bármikor képesek olyan művekre, mint amilyeneket az Országházon vagy a Margit hídon láthatunk nap mint nap. Igaz, ennek a vadiúj Hyundai homlokrakodógépnek ezekben még nem volt benne a keze emelővillája, de ami késik nem múlik, ezek a gépek nem három évre szólnak, hanem évtizedekre.